BAJNOKOK LIGÁJA
CSOPORTKÖR, 5. FORDULÓ
C-CSOPORT
Paris Saint-Germain (francia)–Liverpool (angol) 2–1 (2–1)
Párizs, Parc des Princes, 46 880 néző. Vezette: Marciniak (lengyel)
Gólszerző: Bernat (13.), Neymar (37.), ill. Milner (45+1. –11-esből)
Napoli (olasz)–Crvena zvezda (szerb) 3–1 (2–0)
Nápoly, San Paolo Stadion, 44 470 néző. Vezette: Gil Manzano (spanyol)
Gólszerző: Hamsík (11.), Mertens (33., 52.), ill. El Fardou Ben (57.)
1. Napoli | 5 | 2 | 3 | – | 7– 4 | +3 | 9 |
2. Paris SG | 5 | 2 | 2 | 1 | 13– 8 | +5 | 8 |
3. Liverpool | 5 | 2 | – | 3 | 8– 7 | +1 | 6 |
4. Crvena Zvezda | 5 | 1 | 1 | 3 | 4–13 | –9 | 4 |
A Liverpool elleni találatával Neymar 31-edszer volt eredményes a Bajnokok Ligájában, ezzel a korábban a Milant és a Realt is erősítő Kakát (30) taszította le a második helyre. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára még Rivaldo (27) kapaszkodhatna fel. Külön kiemelendő, hogy a meccsen sérülten szerepelt!
1. Sonny Anderson | 39 |
Rivaldo | 39 |
3. Jardel | 36 |
4. Hulk | 32 |
5. Giovane Elber | 31 |
Neymar | 31 |
Az európai kupatalálkozókat tekintve sem áll rosszul, a 31. góljával beérte a korábbi Bayern-támadó Giovane Elbert (31), és már csak Sonny Anderson (39), Rivaldo (39), Jardel (36) és Hulk (32) előzi meg.
Persze ezek a számok is önmagukért beszélnek, de talán még sokkolóbb, hogy az ötszörös világbajnok brazil válogatottban hogyan teljesít! A jövő februárban 27. születésnapját ünneplő támadó ugyanis már 96 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, ezzel jelenleg a 10. az örökranglistán, de csupán egy meccsre van a 9., kettőre a 7., négyre a 6. helytől. A rekordhoz azért itt kell még egy kicsit küzdenie, Cafu 142-szer szerepelhetett a brazil felnőttválogatottban, de ha azt nézzük, hogy 2010-es debütálása után 2011 és 2018 között átlagosan 11.75 meccsen lépett évente pályára, ezt tartva pontosan négy év múlva érhetne el 143-ig – és még mindig csak 30 éves lenne, úgyhogy bőven benne van, hogy ez a szám is simán túlszárnyalható.
1. | Cafu | 142 | 4 | 1990. szeptember 12. | 2006. július 1. |
2. | Roberto Carlos | 125 | 11 | 1992. február 26. | 2006. július 1. |
3. | Dani Alves | 107 | 7 | 2006. október 10. | 2018. március 27. |
4. | Lúcio | 105 | 4 | 2000. november 15. | 2011. szeptember 5. |
5. | Cláudio Taffarel | 101 | – | 1988. július 7. | 1998. július 12. |
6. | Robinho | 100 | 28 | 2003. július 13. | 2017. január 25. |
7. | Djalma Santos | 98 | 3 | 1952. április 10. | 1968. június 9. |
Ronaldo | 98 | 62 | 1994. március 23. | 2011. június 7. | |
9. | Ronaldinho | 97 | 33 | 1999. június 26. | 2013. április 24. |
10. | Neymar | 96 | 60 | 2010. augusztus 10. | 2018. november 20. |
A játékosok neve után sorrendben a válogatott mérkőzések és a gólok száma, majd debütálásuk és eddigi utolsó meccsük időpontja található. |
Persze a kiváló balszélső nemcsak a meccseket tekintve lehet etalon az ötszörös világbajnok történetében, hanem igen jó esélye van arra is, hogy hamarosan minden idők legeredményesebb brazil válogatott futballistája is legyen! Szinte félelmetes, de a 60 találatával már így is dobogós, mivel az idei hét találatával a negyedik helyre taszította a rangsorban Romáriót (55). A következő lépcsőfokra sem valószínű, hogy túl sokat várni, hiszen karnyújtásnyira van tőle a legendás csatár, Ronaldo, aki kettővel több fellépésen pont ennyivel szerzett több gólt. A csúcstartó Pelé sem lehet nyugodt a rekordját illetően, ő 92 összecsapáson 77-szer volt eredményes, ez az elmúlt nyolc év átlagát (7.375) tekintve három éven belül simán lekörözhető.
1. | Pelé | 77 | 92 | 0.84 |
2. | Ronaldo | 62 | 98 | 0.63 |
3. | Neymar | 60 | 96 | 0.63 |
4. | Romário | 55 | 70 | 0.79 |
5. | Zico | 48 | 71 | 0.68 |
6. | Bebeto | 39 | 75 | 0.52 |
7. | Rivaldo | 35 | 74 | 0.47 |
8. | Jairzinho | 33 | 81 | 0.41 |
Ronaldinho | 33 | 97 | 0.34 | |
10. | Ademir | 32 | 39 | 0.82 |
Tostao | 32 | 54 | 0.59 |
Klubszinten lényegében már minden fontos trófeát megnyert (volt BL-győztes, klubvilágbajnok, nyert aranyat a spanyol és a francia élvonalban, kupában és Szuperkupában is), a válogatottat hazájában 2016-ban az első olimpiai bajnoki címéhez segítette, 2013-ban Konföderációs Kupát nyert a spanyolok döntőbeli legyőzése után, gyakorlatilag már csak a világbajnoki cím hiányzik a tarsolyából – idén a belgák a negyeddöntőben keresztülhúzták a selecao számításait.
Egyéni elismeréseit is napestig lehetne sorolni, ehelyütt azonban említést érdemel, hogy nemcsak termeli a gólokat, hanem sokszor kifejezetten látványos találatokat jegyez, tökéletes példa erre a 2011-es Puskás-díjas megmozdulása.