A Bayern rakétája: előbb a térde, majd Tony Pulis tett neki keresztbe – most ő a Spursnek

„Nehéz ezt szavakba önteni, hét kettőre nyertünk. Senki sem gondolt erre közülünk. Négy gól lőni egy mérkőzésen, csodás érzés. Elképzelem, hogy mennyire élvezik ezt az Arsenal-fanok! Nyilvánvalóan remek eredményt értünk el, ki kell élveznünk a pillanatot!” – mondta Serge Gnabry, miután mesternégyest lőtt kedd este a Tottenham ellen, a Bayern München pedig történelme második legnagyobb különbségű idegenbeli győzelmét érte el a londoni 7–2-vel.

Nem véletlen, hogy a 24 éves német szélső megemlékezett az Arsenalról, hiszen – bár ez a profi mérkőzései számában nem látszik meg – eddigi karrierje jelentős részét a Spurs legnagyobb riválisának számító „ágyúsoknál” töltötte. De előreszaladtunk.

(...)

KILŐTT, MINT A RAKÉTA

Gnabry Stuttgartban született, elefántcsontparti apa és német anya gyermekeként. Kisiskolásként nem a futball volt az első számú szerelme, hanem az atlétika, rendkívül tehetséges sprinternek tartották a tanárai – robbanékonyságát pedig a mai napig jól kamatoztatja, csak épp a rekortán helyett a futballpályán.

„Sosem vesztettem versenyt, de eljött az a pont, amikor választanom kellett a futás és a futball között, végül utóbbi győzött” – mesélte egyszer az Arsenal hivatalos honlapjának. Gnabry 12 évesen került a VfB Stuttgarthoz, ahol négy éven át pallérozódott, olyan társak oldalán, mint Joshua Kimmich, Timo Werner vagy az ifjabb Khedira testvér, Rani Khedira. Az Arsenal már 2010-ben bejelentkezett érte, 100 ezer euróban alkudtak meg a svábokkal, csakhogy az UEFA szabályai miatt az üzlet ekkor még nem jöhetett létre, csupán egy évvel később, Gnabry 16. születésnapja után.

Londoni karrierje remekül indult: bár eredetileg az U18-as csapathoz irányították, már az idény közepén lehetőséget kapott a tartalékgárdában, utóbbiban hat mérkőzésen két gólt ért el, s ezzel Arséne Wenger elismerését is kivívta – még nem ért véget a 2011–2012-es idény, már az A-kerettel edzhetett egy-egy alkalommal.

A 2012–2013-as évadot is a felnőttek között kezdte meg, a Köln elleni felkészülési meccsen 24 percet kapott, majd szeptemberben tétmérkőzésen is debütált, a Coventry City ellen 6–1-re megnyert Ligakupa-találkozónAlex Oxlade-Chamberlain cseréjeként lépett pályára. A bajnoki bemutatkozására sem kellett sokat várni, a Norwich ellenJack Wilshere-t váltva 17 évesen és 98 naposan az „ágyúsok” történetének második legfiatalabb játékosa lett, aki a Premier League-ben szóhoz jutott.

APJA NYOMDOKAIBAN – VAGY MÉGSE?

A német sajtóban később futótűzként terjedt a hír, hogy az ifjú Serge ezzel édesapja nyomdokaiba lépett, aki Elefántcsontparton futballozott, sőt, egyes statisztikák szerint a válogatottban is szerepelt. Nem csoda hát, hogy a fényes atlétajövőt a futballpályára cserélte a fiatal Gnabry, elvégre így apja örökét vehette át – ajnározták az ígéretesen csengő sztorik.

„Fogalmam sincs, honnan indult ez a pletyka, de sajnos egyszerű hazugság. Sosem játszott profi szinten. Meghagyhatnánk neki ezt a büszkeséget, de nem lenne igaz” – öntött tiszta vizet a pohárba Gnabry a Werder Bremen stadionlapjának adott későbbi interjúban.

... VISZONT A PÉLDAKÉPE OLDALÁN

2013. szeptember 2. Az Arsenal 11-es számú szerelése új gazdára talál. Az előző tulajdonos, a két idény alatt nem sok vizet zavaró bal oldali bekk, André Santos Brazíliába szerződése után a Real Madridtól mintegy 50 millió euró ellenében megszerzett Mesut Özil ölti magára. Bár a legtöbb Arsenal-szurkoló így is pezsgőt bont a két játékos közti kvalitásbeli különbséget ünnepelve, alighanem a legboldogabb arsenalos az öltöző másik sarkában, a 44-es trikóban ücsörgő Gnabry.

Hogy miért? Hét évvel korábbra kell visszamennünk az időben.

Az ekkor még csak a Bundesliga-bemutatkozására váró Özil a Schalke korosztályos együttesével egy Stuttgart közeli viadalon lépett pályára. A lelátókon pedig ott ült a tízéves Gnabry. Özil a történet szerint lenyűgöző teljesítményt nyújtott, a torna legjobb játékosának is megválasztották, ezt követően pedig megrohanták a helyi futballistapalánták...

„Vicces történet. Ha nem játszottam, állandóan focit néztem, így volt ez akkor is. Ő volt a torna legjobbja és csináltunk egy közös képet már ekkor. Viszont jobb, ha nem kérdezik meg erről, még a végén túlságosan is jó kedve lesz, ha eszébe juttatják” – idézte Gnabryt a Bundesliga weboldala.

A fiúcska ezt követően Özil megszállottja lett, mint ahogyan az egy fanatikus szurkolótól illik, minden lépését követte és igazi példaképnek tekintette. Ezért aztán kevés jobb dolog történhetett volna vele, mint hogy 18 évesen az idolja oldalán készüljön nap mint nap.

„Nagyszerű labdarúgók oldalán futballozhattam, de ha egyetlenegyet kell kiemelnem, akkor az Mesut – mondta a goal.com-nak kettejük viszonyáról. – Lenyűgöző volt látni az edzéseken és a meccseken, csodálatos időszak volt számomra vele együtt játszani.”

Özillel való barátsága későbbi pályafutását is meghatározta.

2016-ban (állítólag a Bayern München közreműködését sem nélkülözve) a Werder Bremen jelentkezett be Gnabryért. Mivel akkori csapattársai közül Özil, valamint az Arsenal csapatkapitánya, Per Mertesacker is futballozott Brémában, így az ő véleményüket kérte ki a váltásról.

„Csakis jó dolgokat mondtak nekem. A végső döntést viszont egyedül én hoztam meg. Volt egy nagyon jó beszélgetésem a klubvezetőkkel. Ez győzött meg. Játszani akartam, a játékidő fontos szempont volt. Fejlődni akartam és segíteni a csapatnak.”

ELŐBB A TÉRDE, MAJD TONY PULIS TETT NEKI KERESZTBE

Nem csoda, hogy Gnabry felkeltette a Werder Bremen (és több másik német klub) érdeklődését. A szélső nélkül ugyanis aligha szerez a riói olimpián ezüstérmet a német válogatott. Gnabry a többek között Timo Horn (1. FC Köln), Matthias Ginter (akkor: Borussia Dortmund), Lukas Klostermann (RB Leipzig), Niklas Süle (akkor: Hoffenheim), Max Meyer (akkor: Schalke), Leon Goretzka (akkor: Schalke), Julian Brandt (akkor: Bayer Leverkusen) fémjelezte csapat húzóembere volt a játékokon. Hat góljával oroszlánrészt vállalt abban, hogy a válogatott a döntőig menetelt, s bár Németország a fináléban büntetőkkel kikapott a Neymar vezette braziloktól, Gnabry a torna gólkirálya lett.

„Borzasztóan nehéz volt az előző két év számomra. De az önbizalmam gólról gólra tért vissza az olimpián. Úgy érzem, végre formában vagyok, s csak remélni tudom, hogy ez így marad a továbbiakban is” – nyilatkozta a játékokat követően.

„Azért jött, hogy játsszon, de egyszerűen nincs azon a szinten, hogy segíteni tudna a West Bromnak” – Tony Pulis, a birminghami klub menedzsere nem ragozta túl a kérdést 2015 őszén, miért nem játszatja az Arsenaltól augusztus elején kölcsönvett Gnabryt a Premier League kiesőjelöltjénél.

Az ekkor 20 esztendős német szélső súlyos térdsérüléséből felépülve (ami miatt csaknem a teljes 2014–2015-ös idényt kihagyta), de már 18 arsenalos térmérkőzéssel a háta mögött érkezett a WBA-hoz. Az első két fordulóban nem kapott lehetőséget, aztán augusztus 23-án bemutatkozott a csapatban. A Chelsea ellen 3–2-re elvesztett bajnokin 12 percet kapott. A Ligakupában még kétszer lépett pályára, ám a Norwich elleni szeptember 23-ai 3–0-s vereség és kiesés az ő sorsát is megpecsételte. Eztán egyetlen percet sem játszhatott a West Brom színeiben.

Az Arsenal januárban visszarendelte magához, Arsene Wenger pedig a fáma szerint többször is leült vele beszélgetni, hogy hosszabbítsa meg a másfél év múlva lejáró szerződését. Gnabry viszont a West Bromwichnál történtek után ebbe csak úgy ment volna bele, ha a francia menedzser garantálja neki, hogy fokozatosan beépíti a kezdőcsapatba.

Nem így lett.

KILŐTT, MINT A RAKÉTA II.

A Werder csupán 5 millió eurót fizetett Gnabryért, aki már a második bajnokiján gólt szerzett a brémaiaknál. Az idényt 27 Bundesliga-meccsen tizenegy góllal és két assziszttal zárta. De ami ennél is fontosabb, letette a névjegyét a német felnőttválogatottban is.

„El kellett jönnöm az Arsenaltól. Az volt a legfontosabb, hogy olyan klubot találjak, ahol megkapom a szükséges játéklehetőséget és türelmet. Ahol fejlődhetek. Az Arsenal remek klub. De ebben az időben rengeteg szélső volt a keretben, akik mind előttem álltak. Alex (Oxlade-Chamberlain), (Thomas) Rosicky, Theo (Walcott), (Santi) Cazorla vagy épp Mesut Özil. Egyszerűen váltanom kellett” – tekintett vissza a The Athletic virtuális hasábjain Gnabry.

Joachim Löw 2016. november 4-én küldött meghívót számára (még egyszer, emlékeztetőül: egy év sem telt el ahhoz képest, hogy Pulis szerint a Premier League alsó-középcsapatának szintjét nem ütötte meg). San Marino ellen bele is fért a kísérletezés a világbajnoki címvédőnek, arra viszont senki sem gondolt, hogy a kezdőbe jelölt Gnabry mesterhármast lő. Ezzel a brémai középpályás Dieter Müller 1976-os bemutatkozása óta az első futballista lett a nationalelfben, aki legalább három gólt szerzett az első felnőttválogatott mérkőzésén.

„Az nem is elég jó kifejezés, hogy örülök. Hihetetlen, hogy a debütálásomon három gólt szereztem. Joachim Löw csak annyit kért, legyek magabiztos, játsszam a játékomat, és azt hiszem, ezt sikerült betartanom. Hihetetlen ez az egész. Nem lehet minden mérkőzésen ennyi gólt szerezni, de az a célom, hogy a játékom a jövőben se legyen ennél rosszabb” – nyilatkozta a San Marinó-i stadion folyosóján.

A német sajtó már ekkor tényként kezelte, hogy hiába tesz új, minden korábbinál jövedelmezőbb szerződést Gnabry elé a Werder, nyárnál tovább nem marad a Weser partján. A hírek szerint a Bayern München már korábban is kinézte magának az egykori Stuttgart-nevelést, ám 2016 nyarán Karl-Heinz Rummeniggéék arra jutottak, Franck Ribéry és Arjen Robben mellett nem tudtak volna elég játéklehetőséget adni neki. Elsőre egy, az olaszoknál bevált kettős igazolásra gondoltak, ezt azonban a Bundesliga szabályai nem tették lehetővé, így egyszerűen csak besegítettek a Werdernek az Arsenallal való tárgyalásba, Gnabry szerződésébe pedig cserébe beiktattak egy plusz bekezdést. Ez kikötötte, hogy ha a brémaiak tovább akarják adni az ifjú középpályást, a Bayern elsőbbséget élvez minden más klubbal szemben.

Hogy ez valóban így volt-e, vagy sem, az nem derült ki. Gnabry mindenesetre 2017 júliusában megérkezett Münchenbe. A bajorok pedig postafordultával küldték is tovább a Hoffenheimhez egy újabb tapasztalatszerző idényre.

REMEK TANÁROK, NEHÉZ ÖRÖKSÉG

A 2017–2018-as évadban több kisebb sérülés is hátráltatta, végül 22 bajnokin 10 góllal és egy gólpasszal zárta az idényt, Münchenben pedig úgy látták, eljött az idő, hogy mély vízbe dobják. A frissen kinevezett Niko Kovac egyik fő feladata volt beépíteni őt, illetve a másik szélen Kingsley Comant a sérülések miatt egyre többet hiányzó Robbéry-páros helyére.

Gnabry csupán négy bajnokiról hiányzott, a Bundesligában tíz, a Német Kupában három gólt lőtt, míg a Bajnokok Ligájában egyelőre csak gólpasszokig jutott.

„Nagyon tisztelem Franckot és Arjent, különösen azért, ahogyan a pályán kívül viselkednek. Ami pedig a pályát illeti, mindig mindent megtesznek azért, hogy a legjobb formájukat hozzák, de ezzel én is, Kingsley is, vagy épp Alphonso Davies is így van. Rengeteget segítettek nekünk a tapasztalatukkal. Aki látja őket játszani, pontosan tudja, nem véletlenül futballoztak több mint egy évtizeden át a legmagasabb szinten. Rengeteget lehet tőlük tanulni, az, hogy ilyen csapattársai legyenek, nagyon fontos egy fiatal játékos számára” – tekintett vissza a Bayern legendássá lett szélsőire egy szezonvégi interjúban.

Ribéry 12 idény alatt 425 tétmérkőzésen 124 gólt és 182 gólpasszt, Robben 10 idény alatt 309 találkozón 144 gólt és 101 gólpasszt ért el. Hogy Gnabry képes lesz-e felnőni ezekhez a mutatókhoz, még a jövő zenéje.

A Tottenham ellen viszont bemutatta: akármi is történt vele anno Birminghamben, ma már nemzetközi szinten is meghatározó teljesítményt tud nyújtani. Sőt, nemhogy a szintjüket megüti, kiütni is képes az angol csapatokat...

Gnabry nemcsak a pályán, hanem azon kívül is rendkívül tudatos. A szélső szabadidejében rendszeres résztvevője különböző jótékonysági projekteknek. A Bundesligában Mats Hummels után például a második játékos volt, aki csatlakozott a Common Goal, azaz némi szójátékkal Közös Célunk nevű mozgalomhoz (a goal angolul a célt és a gólt is jelentheti). A Juan Mata által indított jótékonysági akció lényege rendkívül egyszerű. Azon futballisták, akik részt vesznek a projektben, éves fizetésük egy százalékát kormányzatoktól független, jótékony, civil szervezeteknek ajánlják fel.

„Az egy százalék nem egy hatalmas szám, mégis hatalmas hatást érhet el, ha egy csapatként kötelezzük el magunkat – idézte a bundesliga.com, mikor 2017 októberében csatlakozott a mozgalomhoz. - Szeretnék visszaadni valamit mindabból, amit a futballtól kaptam. Szeretném, ha a futball nemcsak önmagában jelentene örömöt, ha a játék nemes, jó célokat is szolgálna.”

EGY MECCSEN NÉGY GÓLT JEGYZŐ JÁTÉKOSOK A BAJNOKOK LIGÁJÁBAN
Marco van Basten (holland, AC Milan) – az IFK Göteborg ellen, 1992–93, csoportkör
Simone Inzaghi (olasz Lazio) – az Olympique Marseille ellen, 1999–2000, csoportkör
Dado Prso (horvát, Monaco) – a Deportivo La Coruna ellen, 2003–04, csoportkör
Ruud van Nistelrooy (holland, Manchester United) – a Sparta Praha ellen, 2004–05, csoportkör
Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan) – a Fenerbahce ellen, 2005–06, csoportkör
Lionel Messi (argentin, FC Barcelona) – az Arsenal ellen, 2009–10, negyeddöntő
Bafétimbi Gomis (francia, Olympique Lyon) – a Dinamo Zagreb ellen, 2011–12, csoportkör
Mario Gómez (német, Bayern München) – a Basel ellen, 2011–12, nyolcaddöntő
Robert Lewandowski (lengyel, Borussia Dortmund) – a Real Madrid ellen, 2012–13, elődöntő
Zlatan Ibrahimovic (svéd, Paris Saint–Germain) – az Anderlecht ellen, 2013–14, csoportkör
Cristiano Ronaldo (portugál, Real Madrid) – a Malmö ellen, 2015–16, csoportkör
SERGE GNABRY (német, Bayern München) – a Tottenham Hotspur ellen, 2019–20, csoportkör
(Forrás: MTI)

BAJNOKOK LIGÁJA
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
B–CSOPORT
Tottenham–Bayern München 2–7 (Szon Hung Min 12., H. Kane 61. – 11–esből, ill. Kimmich 15., Lewandowski 45., 87., Gnabry 53., 55., 83., 88.)