Láthatatlan kezek – Csillag Péter jegyzete

Kevés hálásabb jegyzettémát kínálhat manapság a világfutball a Manchester Cityt övező furcsa jelenségeknél. Nincs olyan szorult helyzet, amelyből ezt a kivételezett elitklubot ne lehetne kisegíteni; valahogy az abu-dzabi tulajdonosok szupercsapatánál mindig varázsütésre eloszlanak a legsötétebb fellegek is, a kifogyhatatlan pénztárcából költekező arab sportvállalkozás előtt mintha évek óta szándékosan, előzékenyen nyitogatnák a kiskapukat.

A tulajdonosként bejegyzett City Football Groupra sokan törvényen kívüli piaci szereplőként tekintenek, gátlástalan tevékenységét tehetetlen gúnnyal, fanyar rosszindulattal vagy érzékelhető irigységgel figyelik. Ha valaki vadonatúj Ferrari sportautóval áll rajthoz a kerékpárversenyen, ne csodálkozzon persze, ha öklüket rázzák a nyomában a biciklisták.

Mi sem lenne egyszerűbb most, miután a Manchester Cityt láthatatlan kezek ismét visszarántották a tátongó szakadék széléről, mint kényszeredett mosollyal, a mindent értő bennfentesek magabiztosságával legyinteni. Tényleg komolyan gondolta bárki, hogy bajuk eshet? Elhitte, hogy az UEFA pénzügyi fair play szabályait valaha számon kérik a minden hájjal megkent City-vezetőkön? Nem vették le rögtön, hogy az európai szövetség keménykedése csupán olcsó műbalhé?

Ugye, nem hagyta magát senki megetetni azzal, hogy nem szerepelhet két évig a Bajnokok Ligájában az arabok angliai mintaklubja, meg hogy harmincmillió euróval megsarcolják az átlátszó ügyeskedésért? Aki nem csukta be teljesen a szemét a piszkos futballvilágban, biztosra vehette, hogy a végén valahogy elsikálják nekik az ügyet. Vagy kitalálnak valami új szabályt, vagy előhúznak valami titkos, mindent megmagyarázó záradékot, ha meg nagyon nem megy másként, majd átköltöztetik az UEFA nyoni irodáit Manchesterbe – esetleg Abu-Dzabiba.

Lám, végül megoldották egyszerűbben: addig ugrabugráltak, míg a nemzetközi Sportdöntőbíróság illetékesei megigazították a szemüvegüket, köhintettek kettőt, és komoly arccal kijelentették, hogy az UEFA elmarasztaló döntése hibás alapokon állt. A fellebbezésnek helyt adnak, mehet a csapat a BL-be, a harmincmillió eurós szúnyogcsípés helyett elegendő elviselnie a tízmillió eurós hangyacsikizést, és folyhat tovább, aminek az Arab Emírségekből folynia kell: olaj, pénz, futballüzlet.

Szóval, könnyű, nagyon könnyű lenne most ilyesmiket írni a Manchester Cityt felmentő ítélet kapcsán. Mégsem tesszük, egyszerűen nem tehetjük. Mert ki venné magának a bátorságot ahhoz, hogy a nemzetközi Sportdöntőbíróság ítéletének jogosságát akár csak a legkisebb mértékig is megkérdőjelezze?