Kemény feladat – Somogyi Zsolt jegyzete

Rendkívül nehéz helyzetbe hozta magát a Ferencváros – és persze nem is számíthat másra, csakis önmagára. Nem kérdés, a Fradi képes lehet Pozsonyban legyőzni a Slovant, a hosszabbításhoz elég egyetlen gól, nem számít már, hogy a kékek kettőt szereztek Budapesten. Szóval előbb legyen 0–1 valahogy, szerintem most, a mérkőzés előtti órákban a szurkolók is így gondolják: előbb idáig jusson el a csapat, aztán a folytatást meglátjuk... Ami kiderült, hiába a Dinamo Batumi elleni 210 percnyi Slovan-kínlódás, a szlovák bajnokság nyitányán elszenvedett kellemetlen vereség, a pozsonyiak nagyon felkészültek a Fradiból – sőt, úgy lehetett érezni, jobban, mint a Fradi a Slovanból. A vendégek védekezése nagyon sokáig akadályozta a magyar bajnok akcióit, és bár voltak veszélyes távoli lövések, az ellenfél már a meccs elején ziccerbe került, igaz, ki is hagyta. Mintha a Fradit meglepte volna a Slovan stílusa, játéktudása. Ami biztos, hogy már nem becsülheti le riválisát a Sztanyiszlav Csercseszov edzette csapat, a zöld-fehérek csendesen, a feladatra koncentrálva utaztak a szomszédba.

Miben bízhatunk?

Az orosz edzőt sok kritika érte, magunk is úgy láttuk, több cseréje is javulás helyett zavart okozott, de a stáb nyilván ezerszer átnézte a kulcsjeleneteket, és hihetünk benne, megvan a tudás a magyar csapatban ahhoz, hogy ebből a szituációból is győztesen kerüljön ki. Aligha kétséges, ha búcsúra kényszerülne, annak főleg a budapesti meccs lesz az oka, örülhetünk, hogy van még egy mérkőzés, s lehet javítani. A Slovan, ez kiderült, rutinos, harcedzett, dörzsölt csapat, ráadásul megteheti, hogy kivárjon, nincs oka rohanni, várhat türelemmel, hogy az eredményt hajszoló magyar csapat védelme kinyíljon – nem vitás, már a Ferencváros is alaposan feltérképezhette ellenfelét, és reméljük, talál megoldást. Mindenkinek túlságosan korai, fájdalmas búcsú lenne, és ne bízzunk abban, hogy a labdarúgók átérzik, mit jelent ez a párharc a szurkolóknak – sokan nem is éltek 1992-ben –, ráadásul épp annyira nem érinti, érti meg a két ország viszonya, a történelem okozta fájdalmas sebeinket Adama Traoré, aki Maliból érkezett Budapestre, mint ahogy Tigran Barszegjan sem, aki Jerevánból Pozsonyba. Ők profik, légiósok, nekik a futball a dolguk, nem értik, mert nem is érthetik a szurkolók érzéseit. Ettől még a meccs nekik is fontos, és bízunk benne, hogy szerdán kiderül, a Ferencváros képes megoldani a rettentő nehéz feladatot.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!