Nyáresti örömök – Malonyai Péter jegyzete

AMILYEN AZ ADJONISTEN, olyan a fogadj­isten. Az FTC meccse előtt megkérdezték Sztanyiszlav Csercseszovtól, mit szól a hőséghez, az edző megvonta vállát, majd a rá jellemző flegmasággal megjegyezte, hogy nyár van, de azért – mégiscsak meccs előtt álltunk – hozzátette, hogy a futball nyári sport.

Vitathatatlan érvelés, ám azért már voltam tanúja izgalmasabb kérdés-feleletnek is. Ugyanakkor megadta az alaphangot, hiszen ezt követően a Fradi strandra illő kellemmel játszadozott el ír ellenfelével. A félidő három ide, a vége négy – ez bizony eldőlt.

Még úgy is, hogy biztos hallom majd magasabb zöld-fehér körökből, hogy várjuk ki a végét, hátravan még a visszavágó. A csak a következő meccsre figyelünk közhely csak azért nem játszik, mert a Ferencváros következő meccse éppen a visszavágó lesz.

Arra volt a legjobb ez a mérkőzés, hogy lássuk, jó futballisták teszik a dolgukat zöldben és fehérben, ez még úgy is igaz, hogy sohasem mindegy, ki az ellenfél. Az már inkább, hogy ami engem illet, nem bántam volna, ha ezúttal nem derül ki, azért a helyzetkihasználással akadnak gondok. Egy kupapárbaj első felvonása után, négygólos előnyt birtokolva, nem biztos, hogy ildomos az elégedetlenség, de… Elvégre az öt, a hat, a hét (és így tovább) több, mint a négy.

Ez persze csupán matematika, aminek a Vidi kölni meccsén fontosabb szerep jutott. Julian Chabot ugyanis a 20. percben piros lapot kapott, s ezzel emberelőnybe került a fehérvári csapat. Tisztességgel élt is vele, 0–1 után fordított, ráadásul nem a semmiből jöttek a góljai, hiszen Dárdai Pál és Budu Ziv­zivadze az idény eddigi meccsein is vezérei voltak a csapatnak. Leszámítva persze a vasárnapi Üllői úti méretes zakót, de most már tényleg elég a telhetetlenségből.

Az talán nem tartozik bele, hogy a kölni második félidőtől többet vártam. Semmi különöset, csak az ilyenkor szokásos forgatókönyvet. A hazai csapat rohamoz, erejét megfeszítve támad, az előnyben lévő vendégek szívósan védekeznek, ám azért néha elszabadulnak annyira, hogy lássa a néző, tudnak ők támadni – ha tehetik. Ha volt is látszatja a szcenáriónak, izgalom nem akadt benne, jöttek-mentek a játékosok a pályán, a nézőtéri tízezrek hangulata jobb volt, mint a játéké. Na ja, 45 ezer több mint huszonkettő – hogy jöjjön megint a matek.

És maradjon is, hiszen mindkét csapatunk előnyt szerzett, s jó esélye van rá, hogy szép augusztusa legyen.

Ha már nyári sportág a futball.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!