BL? Van az a pénz... – Szöllősi György jegyzete

FUTBALLSZURKOLÓK EZREI vágták mérgükben a földhöz a távirányítót, amikor a napokban szembesültek vele, hogy egyik vagy másik Bajnokok Ligája-meccset, bár szerették volna, nem tudják megnézni. Vagy azért, mert hiába fizetnek elő régóta minden sportcsatornára, egyiken sem találták az adott mérkőzést. Vagy azért, mert tisztában voltak vele, hogy külön előfizetés árán, az RTL „streaming” adása révén internetalapú szolgáltatást kell igénybe venniük, de azért a néhány meccsért, amire kíváncsiak, nem szeretnének tízezres nagyságrendű összeget fizetni. Netán azt sem tudják, hogyan, mit kellene tenniük ezért. De sokan vannak olyanok is, akik bár előfizettek, kiderült, hogy a televíziókészülékük nem alkalmas a megvásárolt közvetítés kivetítésére, ezért kénytelenek telefonon, laptopon követni a futballt, mondjuk, a nappaliban megszokott családi meccsnézés helyett.

Valóságos korszakhatárt jelentett a labdarúgás történetében, amikor a helyszíni szurkolás lehetősége mellett megjelent a televízió, a valós időben távolról meccset nézés lehetősége. A sportág anyagi bevétele, népszerűsége, egy-egy meccs nézettsége szinte exponenciálisan nő azóta. De a közvetítések története jórészt a magyar szurkolók vesszőfutásának története is egyben. Kezdve onnan, hogy amíg a vesztes angolok a BBC élő közvetítésében láthatták a mieink 6:3-as győzelmét a Wembley-ből 1953-ban, addig nálunk akkor még csak a rádióközvetítés állt a szurkolók rendelkezésére, s a teljes felvételt csupán évtizedekkel később adta le itthon a tévé. Folytatva ott, hogy hiába játszottak emigráns magyar világsztárok akár a BEK döntőjében is, őket és a rájuk kíváncsi magyar szurkolókat is azzal büntette a kommunista diktatúra, hogy nem lehetett szó hazai közvetítésről (a nyugati határnál élő szerencsések esetleg befoghatták az osztrák tévé adását). De a futball elképesztő népszerűsége ellenére hazai bajnoki meccsek is alig kerültek a képernyőre, s ma már többnyire ezek felvétele sincs meg. Aztán jöttek a műholdas adások, amelyekben végre sok mindent láthattunk, de Kiprich József neve például „Kiprics” volt, és ez is csak a szerencsésebb háztartásokban volt követhető. Sok szempontból ugyanis a rendszerváltás, a technológiai fejlődés sem hozott javulást: jogviták és szégyenletes politikai döntések miatt egész bajnoki idények hiányoztak a képernyőről, és a közszolgálati média a balos kormányok idején ki is jelentette, hogy nem feladata válogatott mérkőzések közvetítése. Ezért jelentett új korszakot a közszolgálati sportcsatorna, a földi sugárzású, mindenütt elérhető M4 Sport színre lépése egy évtizede, azóta minden fontos sportesemény látható minden háztartásban. Vagyis majdnem minden esemény… A korábban fél füllel hallott, távolinak tűnő rémhírekből ugyanis valóság lett: rengetegen vannak, akik képtelenek – vagy egy újabb drága előfizetés árán nem is hajlandóak – nézni a Bajnokok Ligáját. Az ő felháborodott, az RTL-t szidalmazó hozzászólásaik lepték el ezekben a napokban a Nemzeti Sport netes fórumait is…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!