Mi jöhet még? – Kamler János jegyzete

Megnyeri-e sorozatban harmadszor is a Bajnokok Ligáját a dörzsölt Paris Saint-Ger­main? Hogyan teljesít az alapszakaszban bevetésre váró hét magyar labdarúgó? Feltűnik-e új csatárcsillag az európai horizonton?

Ezekből az aspektusokból is megközelíthető a klubfutball csúcsversenyének kedden kezdődő 2026–2027-es kiírása, engedtessék meg most ezek közül egyet (bár valójában kettőt…) kiragadni, nem megbántva, sőt, mélységesen tisztelve a másik hat érdekelt honfitársunkat.

Varga Barnabás.

Idehaza gólkirály lett a Paksi FC-ben, utána a Ferencvárosban, meghatározó alakká avan–zsált a válogatottban, tizenöt gólt szerzett eddigi harminc fellépésén, amelyek közül hetet rosszabb eredménnyel (döntetlennel vagy vereséggel) zártak volna góljai nélkül a mieink.

A Fradiban (2023–2026) harmincöt európai kupamérkőzésen szerepelve huszonhatot vágott, az idén januárban a görög AEK Athénhoz igazolt, ott ugyanez a mutatója jelenleg öt/három. Összesen tehát: negyven meccs és huszonkilenc gól a nemzetközi klubporondon, a Bajnokok Ligája-, az Európa-liga- és a Konferencia­liga-selejtezőben, valamint az Európa-liga- és a Konferencialiga-főtáblán.

Mi jöhet még?

Valójában erre vagyok a leginkább kíváncsi a most kezdődő BL-kaland során. A sokoldalú, nem csupán jószerével utánozhatatlan fejjátékával kiemelkedő középcsatár október 25-én lesz harminckét éves (Szoboszlai Dominik pedig aznap huszonhat), akkor – adja Isten, hogy egészséges maradjon! – már túl lesz a LASK, a Sahtar Doneck és a Manchester City elleni BL-találkozón, s vár még rá a rekordgyőztes Real Madrid, valamint a Como, a Sallai Rolandot is alkalmazó Galatasaray, továbbá az AS Roma és a Borussia Dortmund elleni csata.

Mindenhol, de tényleg mindenhol megállta eddig a helyét, sőt, talán sokak várakozásán felül is teljesített. Önzetlenség, összjáték, helyzetfelismerés, robbanékonyság, ruganyosság, gólérzékenység – hirtelen ezek a szavak jutnak eszembe róla, illetve a játékáról. No meg az, hogy ha, mondjuk, hat-hét évvel korábban kerül a görög élvonalba (amelyben, ugye, már bajnoki címet nyert), esetleg a másik „irányba”, Belgiumba, Hollandiába vagy Németországba indul, talán a fent említett BL-ellenfelek egyikében légióskodna (és közülük nem a LASK-ban, a Sahtarban vagy Comóban).

Ide a rozsdás bökőt, most, hogy harmincegy évesen élete első (!) BL-főtáblás meccsére készül, fel kell tennünk a kérdést vele kapcsolatban: miről maradhattunk le?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!