A Barcelona Európa ura, az MU képtelen volt megállítani

Mielőtt nekilátnánk magának a döntőnek: a nap folyamán hangulatjelentést olvashattak, benne fotókkal és az NSO Tv exkluzív videóival: a finálé felvezetését itt olvashatják el!

A két edző 19.30 után adta ki kezdőcsapatát. Pep Guardiola Carles Puyolt hagyta ki a kezdőből, míg Sir Alex Ferguson a „Chicharito” Hernández, Rooney duóra szavazott csatárposzton, Michael Owent ültette le a kispadra – a Premier League társgólkirálya, Dimitar Berbatov a keretbe sem került be a döntőn!

A döntő játékvezetői „legénysége” magyar: Kassai Viktor a legfiatalabb bíró, akire valaha BL-döntőt bíztak.Erős Gábor és Ring György asszisztensként segített, Fábián Mihály és Bognár Tamás kvázi gólbíróként működött közre, Vad II István pedig mint tartalék játékvezető támogatta Kassait.

Kassai 35 éves és 260 napos, az 1975-ös BEK-döntőt vezető francia Michel Kitabdijan korrekordját döntötte meg.

A Barcelona játszott pályaválasztóként hagyományos, gránátvörös-kék szerelésében, a Manchester United fehér-feketébe öltözött. Hatalmas élőképpel nyitott a döntő előtt mindkét szurkolótábor. A két kapitány Xavi Hernández és Nemanja Vidics volt. Tizenöt fokban kezdődött a találkozó, az eső addigra elállt – a két szurkolótábor teli torokból dalolva köszöntötte az európai futball két óriását. A United kezdett.

A DÖNTŐ

Az első percekben a Manchester United volt az agresszívabb, de emlékezhetünk rá: 2009-ben nagyon jól kezdett az angol csapat, majd egy védelmi kihagyás után hátrányba került, és Eto’o gólja tulajdonképpen végig sokkolta. Most legalább Eto’o-val nem kellett törődni…

A 8. percben hördült a nézősereg az első helyzet után: Wayne Rooney robbant rá egy hosszú Van der Sar-kirúgásra, de Valdés akrobatikus mozdulattal tisztázni tudott előle, kevéssel később egy védelmi zavar után ismét a spanyol kapusnak akadt dolga. A Barcelona a 11. percben jutott el az angolok kapuja elé, egy szöglettel, a kombináció végén Vidics takarított a tizenhatoson belül.

A 14. percben a labdát többet birtokló Barca kidolgozott egy helyzetet: Villa passzolt a jobb oldalon Dani Alveshez, akinek beadására Pedro érkezett, de nem találta el a kaput. Az egyre élénkebb Barca következő kísérlete az április óta vészes gólszegénységben szenvedő Villa nevéhez fűződött, a csatár kevéssel lőtt a tizenhatoson kívülről a bal kapufa mellé.

Villa hamarosan megmozgatta egy újabb lövéssel Van der Sart, az első tíz perc után a katalánok átvették az irányítást. Egy jellemző adat: Xavi az első húsz percben 37 passzt kísérelt meg – 37 volt jó közülük.

A United védelmének többször is nagyon melege lehetett, de Vidics és Ferdinand is nagyot mentett Messi elől. Sir Alex Ferguson jelezte, hogy elégedetlen – úgy jött ki „ketrecéből”, mint az oroszlán, és közvetlenül a pálya mellől ordított játékosainak. Az első félidő első felében a Barcelona labdabirtoklási fölénye hatalmas (71–29 százalék) volt, a lövésarány 4:1.

A 27. percben góllá érett a Barcelona fölénye: Xavi pazar labdával kínálta meg a jobbra ellépő Pedrót, aki teljesen üresen maradt, Vidics már nem tudott időben keresztezni, a fiatal csatár így a rövid oldalra, a bal alsóba lőtte a labdát – 1–0.

A Manchester United sokszor csak nyomozta a labdát, a 34. percben aztán Abidal beadása után Rio Ferdinand labdát szerzett, és ebből gólt érő, igen szép támadást vezettek az angolok. Giggs passzolt egy kényszerítő után Wayne Rooneyhoz az akció végén, aki ziccerben nézett szembe Valdésszel, és nagy erővel a kapu jobb oldalába vágta a labdát – 1–1 és némileg váratlan egyenlítés! Heves reklamálás nem volt, de lesgyanú igen – a visszajátszások tehetnek igazságot.

A 42. percben kitűnő szabadrúgás-kombinációval etette meg a Barca a Unitedet, végül Pedro maradt le, de nagyon kevéssel (a védőknek fogalmuk nem volt arról, hogy mi zajlott). Kassai hosszabbítás nélkül fújta le az első félidőt –a Barca fölénye gólt eredményezett, a United a semmiből egy nagyon szép góllal egyenlített, 1–1-ről folytatták.

A két szakvezető nem cserélt a szünetben, változatlan összeállításban és néhány kósza Barca-lövéssel folytatódott a döntő. Az 51. percben aztán előbb Dani Alves lövését kellett védenie Van der Sarnak, majd a kipattanó után Lionel Messi emelt volna a kapuba, de szándékát a védők meghiúsították.

Messi előbb finoman próbálta, úgy nem ment, aztán az 54. percben kevésbé finoman, úgy viszont igen.

Középpályás adogatás végén az argentin középen indult meg, a védők nem léptek ki rá, így 21 méterről lőtt, labdája laposan vágódott a kapu bal oldalába – 2–1! Ez volt egyébként Messi első gólja angol földön felnőtt tétmérkőzésen. Az élete utolsó tétmérkőzésén védő Van der Sar a visszajátszások alapján kicsit benne volt a gólban.

Kassainak a 60. percig nem kellett előhúznia a lapot (bár Valencia kezdett vészesen közel kerülni a gyufa kihúzásához sok szabálytalanságával), ekkor azonban villant a sárga, az Evrát felrúgó Dani Alves kapott figyelmeztetést.

Messi a 64. percben úgy fordult le Ferdinandról, hogy az angol védő kapásból másfél méter hátrányból olvashatta le a rendszámot, betalálnia viszont nem sikerült, mert Van der Sar lábbal védett. Egy perccel később már cifrázták a katalánok, pedig egyszerűen le is nullázhatták volna a Unitedet – a túljátszott akciót megúszták a fehér mezesek.

A 65. percben Xavi nézte meg magának a kapu jobb oldalát, Van der Sar repült és hárított – szögletre. A Barca-játékmester szöglete után nem tudott tisztázni az MU-védelem, Pedro lekészítette a labdát Iniestának, a középpályás bombáját Van der Sar védte.

Van der Sar sem tudta végig állni a sarat: a 68. percben David Villa Busquets passza után csodaszépen csavart a tizenhatos félkörének széléről a kapu bal felső sarkába – addig jóformán semmit sem csinált a csatár, ez viszont remek volt, 3–1!

A Man. Unitednek nem sok momentuma akadt, egy Rooney-lövés landolt a háló tetején, de a Barcelona teljesen kézben tartotta a mérkőzést. A 80. percben Giggs próbálta meg befelé hozni a labdát Villa mellett, a labda a spanyol kezére pattant, Kassai nem látott szándékosságot, így nem ítélt büntetőt, bár Giggs ezt nagyon szerette volna.

A hajrá viszonylag csendes volt: a Manchester Unitedben nem maradt erő (akarat igen, de az kevés volt), egyértelműen jobban játszó ellenfele békésen tarthatta az előnyt. Guardiola a legvégén pályára küldte Puyolt is, ünnepelhetett a katalán drukkerhad.

Iniesta még egy igen szemtelen emelést is megpróbált, a másik oldalon csak beadásokig jutottak. Időhúzó cserének még Ibrahim Afellay is bejött, az első gólt szerző Pedro távozott. Afellay kihasználta a rendelkezésre álló minimális időt még egy lövésre, Van der Sar védett.

Ez volt az utolsó említésre méltó jelenet: a Barcelona sokkal jobban játszott a Manchester Unitednél, és teljesen megérdemelten nyerte meg 1992, 2006 és 2009 után a legrangosabb európai kupát. Sir Alex Ferguson nem tudott ellenszert találni, csapata sem, az MU egyébként is jócskán elmaradt legjobbjától: Barcelona–Manchester United 3–1, negyedszer BEK/BL-győztes a Barca.

Nem nagyon lehet vitatni: Európa valóban legjobb csapata ült fel a trónra – a meccs embere pedig a Manchestert megtörő második gól szerzője, Lionel Messi lett.A kupát pedig a súlyos betegségéből felgyógyuló Abidal vehette át – csodás napot zárt a francia védő.