Csoportelsőként nyolcaddöntős az Arsenal

ARSENAL–STANDARD LIEGE

Arsene Wenger csapatának képlete egyszerűbb volt, mint az egyszeregy: a harmadik hazai csoportmeccset is meg kell nyerni – korábban az Olympiakosz (2–0) és az Alkmaar (4–1) legyőzése nem jelentett problémát –, és akkor megvan a francia szakvezető által is kívánt csoportelsőség. Bölöni László együttesétől ugyanakkor a pontszerzés is bravúr lett volna – a belgáknál aligha gondolhatta komolyan bárki is, hogy majd éppen az Emirates Stadionban jutnak közelebb a továbbjutáshoz.

Amint várni lehetett, támadólag lépett fel az Arsenal, míg a Standard védekezni kényszerült és beszorult a saját térfelére. A vendégek faultokkal próbálták útját állni a hazai kezdeményezéseknek, plusz Sinan Bolat kapusra várt a feladat, hogy megőrizze kapuját a góltól. Ezt a célt a 35. percig sikerrel abszolválta a liege-iek kapusa és védelme, akkor azonban Samir Nasri gólt szerzett. Bár ehhez kellett Landry Mulemo szerencsétlenkedése is, aki egy távoli Arsenal-indítást vétett el – Thomas Vermaelené az érdem –, Nasri pedig köszönte a lehetőséget és 14 méterről igazítás nélkül bombázott a kapuba. A félidő zárásaként Denílson is betalált – távolról lőtt bombagólt a brazil, Bolat hathatós közreműködésével –, rövidre zárva ezzel a végeredményt, a továbbjutást, a csoportelsőséget, tulajdonképpen mindent, amit addig némi bizonytalanság övezett.

A második félidőben eljátszadozott az Arsenal a Standarddal – utóbbi játékosai nehezen viselték a statisztaszerepet, sorra kapták a lapokat, sőt a hajrában Mehdi Carcela-Gonzálezt ki is állították –, de az eredmény már nem változott. Nyolcaddöntős az Arsenal, a kvartett erőviszonyait figyelembe véve, a papírformának megfelelően csoportelsőként.

AZ ALKMAAR–OLYMPIAKOSZ

A csoport másik találkozóján a nyeretlenül utolsó AZ Alkmaar a hatpontos Olympiakoszt fogadta. Hollandiából a belgák és az angolok is egy-egy ponttal távoztak, míg a görögök két idegenbeli találkozójukon nemcsak pontot, de még gólt sem szereztek korábban, viszont kaptak négyet. Zico mégis bízott a pontszerzésben, bár erősen tartalékosan felálló csapatától ez erőn felüli teljesítménynek tűnt.

Az első felvonás nem hozta tűzbe-lázba az embereket, a kapuk ritkán forogtak veszélyben, egyik alakulat sem tudott nyomást kifejteni ellenfelére, ráadásul a hazaiak gépezete csak a szünet előtt indult be, addig igencsak indiszponált arcát mutatta. Az idő azonban őket sürgette jobban, s a pihenő alatt Ronald Koeman vezetőedző is rendezhette a sorokat, mert nagy elánnal vetette bele magát a második játékrészbe a házigazda. Az Olympiakosz azonban megúszta bekapott gól nélkül a holland rohamokat, aztán a találkozó irama és izgalma is visszaesett. Kifejezetten jót tett volna a mérkőzésnek egy találat.

De az csak nem akart megérkezni, az idő múlásával a görögök már lélektani előnybe is kerültek, hibátlanul őrizték kapujukat és az eredményt. Zico együttese hét pontnál tart így öt fordulót követően, ami több mint biztató a záró kört megelőzően. Ha pontot szereznek otthon az Arsenal ellen, vagy nem nyer a Standard, akkor nyolcaddöntős az Olympiakosz. A belgák viszont nem eleve esélytelenek még a továbbjutásra sem, hiszen az egymás elleni eredményeket tekintve – egy idegenben szerzett találatnak köszönhetően – helyzeti előnyben vannak a görögökkel szemben. De azért a hárompontos különbség így is sok, ha nem is behozhatatlan. Bölöni Lászlóék a záró körben az Alkmaart fogadják.