Papp Nikoletta: Remélem, nem kapott senki szívinfarktust a lelátón miattunk

„Brutálisan kimerültünk az utolsó meccsre, de pont azt beszéltük reggel, hogy induljunk meg és csináljuk meg, itt már nem lehet fáradtság – kezdte Papp Nikoletta a magyar újságírók gyűrűjében. – Erre a hatvan percre mindent félretettünk, és most annyira fel vagyok dobva, hogy le tudnék még futni egy maratonit. Akkora adrenalinlöketet adott a közönség, amit nem lehet szavakba önteni. Szerencsétlen gólokat kaptunk az első félidőben, sokszor megvoltak a lövések, utána azonban elvesztettük a kipattanót. Végig kiélezett meccs volt, remélem, nem kapott senki szívinfarktust a lelátón miattunk, kicsit azért aggódtunk. De higgyék el, nekünk is izgalmas volt belülről.”

Hozzátette, ma felszedték volna a parkettát is a bronzért, ha arra lett volna szükség. Úgy érkeztek meg, hogy nem lehetnek náluk motiváltabbak a franciák, akik rengeteg érmet gyűjtöttek be az elmúlt évek során, míg a magyar válogatott legutóbb 2012-ben volt dobogós. 

„Tettünk egy nagy lépést előre, a jövőben szeretnénk legalább ezt a pozíciót megtartani, vagy később még feljebb lépni. Ezzel a sikerrel talán könnyebb lesz két nap múlva edzésre jelentkezni...”

„Tényleg én lőttem a győztes gólunkat? – hitetlenkedett Győri-Lukács Viktória. – Mondhatnám, hogy begyakorolt figura volt, de nem. Kis szerencse is kellett hozzá, hogy eljusson hozzám a labda, örülök, hogy be tudtam lőni. Annyit küzdöttünk ezért az éremért, hogy nem alakulhatott volna másképpen. Ma azért tudtunk nyerni, mert igazán elhittük. A csapat tényleg együtt volt, büszke vagyok a lányokra, mindenki hozzátette a maga részét a sikerhez. Ne feledjük azt a több ezer embert sem, akik az egész Eb alatt a helyszínen szurkoltak nekünk.. Az álomcsapat tagságot is a csapatnak köszönöm, a góljaim kilencven százalékához biztosan Klujber Katrintól jött a gólpassz. Felfoghatatlan, a BL-arany és az olimpiai hatodik hely után az Eb-bronz is összejött nekem idén.” 

„Mindenki az utolsó tartalékait mozgósította a bronzmérkőzésre – vette át a szót Kuczora Csenge, aki a bronzmeccsre is tartogatott pár komoly bombát. – Ott álltunk az álmaink kapujában, már csak be kellett lépnünk rajta. Kielemeztük a középdöntős mérkőzést, és tanultunk a hibáinkból. Nagyon összeállt a csapat, mindenki küzdött a másikért, és Szemery Zsófi sokat segített nekünk a kapuból. Erre a meccsre és az egész Európa-bajnoki szereplésünkre igaz volt, ha valakinek nem sikerült valami, megfogtuk a kezét, és felhúztuk, hogy itt a helyed. Mindenkire szükség volt ahhoz, hogy ezt a sikert közösen elérjük. Remélem, még van ennél is feljebb, jó úton haladunk felé.”

„Nagyon kevés olyan pillanat van az életben, amikor, ha kinyílik egy kapu, muszáj belépni rajta, és nem szabad elszalasztani a lehetőséget. Ez most egy ilyen volt – mondta Janurik Kinga a könnyeivel küszködve. – Az egész életem egyik legfantasztikusabb pillanata, még különlegesebb, hogy ezekkel a lányokkal érhettem el ezt a sikert. Minden nap úgy keltünk fel, hogy ezt az érmet bárki is próbálja elvenni tőlünk, nem adjuk oda neki. A rutin a franciák felé billentette a mérleg nyelvét, de a szív erősebb volt.”

FÜZI-TÓVIZI PETRA: AZ UTOLSÓ ENERGIÁNKAT IS BELETETTÜK EBBE A MÉRKŐZÉSBE

– Ha valamibe, akkor ebbe a mostani teljesítményükbe nem lehet belekötni. A motiváció erősebb érzés a fáradtságnál?
– Nem volt egy zökkenőmentes hatvan perc, de az utolsó energiánkat is beletettük ebbe a mérkőzésbe – válaszolta Füzi-Tóvizi Petra, a magyar válogatott beállója. – A hajrá előtt a franciák átvették a vezetést, de ebből is vissza tudtunk jönni. Csak az járt a fejünkben, hogy nem lehet még egyszer az a vége, mint az olimpián a svédek ellen.

– Mivel tudták visszabillenteni a végén a meccset?
– Egyértelműen a hitünkkel és az akaraterőnkkel. Úgy jöttünk ide Bécsbe, hogy mindenképp éremmel szeretnénk hazamenni. Csalódottak voltunk, hogy nem jutottunk be a döntőbe, de már az is nagy dolog, hogy elértük, hogy éremért játszhassunk. Csak úgy elégedhettünk meg magunkkal, ha feltesszük a fára a csúcsdíszt.

– Milyen érzésekkel kelt fel a meccs reggelén?
– Kicsit fáradtabb, fásultabb voltam, de amikor már bejössz a csarnokba, és készülődsz a meccsre, akkor ez így mind elmúlik. Csak azt érzed, hogy ma meg kell halni a győzelemért, szerintem meg is haltunk a pályán. Holnaptól pedig már fürödhetünk az örömmámorban. Le a kalappal a csapat előtt, óriási fejlődésen mentünk keresztül. Nem sikerült Franciaországot a középdöntően megverni, de ez egy percig nem bizonytalanított el minket. Tudtuk, hogy lesz esélyünk ellenük, ennek a hozzáállásnak meg is lett az eredménye.

– A lelátóról az volt az érzés, hogy hazai pályán játszunk és már csak ezért sem kaphattunk ki. Önök is így érezték?
– Szinte végig magabiztosan vezettünk, vagy fej fej mellett haladtunk a világbajnokkal. Tudtuk, hogy jól alakulhat a vége, ha nem hagyjuk őket elmenni. Óriási hangulat volt a csarnokban, rengetegen eljöttek szurkolni nekünk. Nagyon érdekes ennek a lelátónak a kialakítása, nem lehet a tetejére fellátni, hanem „csak úgy hallod”, hogy ott fent valakik szurkolnak. Na, ők voltak a magyarok, nélkülük nem sikerült volna ezt a bronzérmet megszerezni.

NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
A 3. HELYÉRT
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 25–24 (13–12) 
Bécs, Wiener Stadthalle, 8775 néző. Vezette: A. Covalciuc, I. Covalciuc (moldovaiak)
MAGYARORSZÁG: SZEMEREY – GYŐRI-LUKÁCS 5, KLUJBER 9 (5), Papp N., Füzi-Tóvizi, Vámos P., Szöllősi-Schatzl 2. Csere: Janurik (kapus), KUCZORA 5, Márton G. 1, Bordás, Simon P. 1, Csíkos 2. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
FRANCIAORSZÁG: GLAUSER – Granier 3, Flippes 2, Zaadi 4 (1), FOPPA 4, NZE MINKO 4, Valentini 3. Csere: Sako, Andre (kapusok), Horacek, Coatanea, O. Kanor 1, Dupuis, Ondono, Grandveau 1, Bouktit 2 (2). Szövetségi kapitány: Sébastien Gardillou
Kiállítások: 2, ill. 6 perc
Hétméteresek: 5/5, ill. 4/3