Ötven éve játszották a BEK legjobb döntőjét

1960. május 18-a történelmi nap volt az európai labdarúgásban. Ekkor rendezték az ötödik alkalommal kiírt Bajnokcsapatok Európa-kupájának fináléját a glasgow-i Hampden Parkban, amelyen a négy gólig jutó Puskás Ferenc és a háromszor eredményes Alfredo Di Stéfano 7:3-as sikerre vezette a Real Madridot az Eintracht Frankfurt ellen. Ez volt minden idők legtöbb találatot hozó BEK/BL-döntője, illetve ezt a finálét tekintették meg a legtöbben, több mint 130 ezren a helyszínen.

No, de ne szaladjunk ennyire előre! A királyi gárda ősi riválisa, a Barcelona a spanyol bajnokságban – megvédve címét – az első helyen végzett az 1959–1960-as szezonban, de a katalánok szerették volna az európai trónról is letaszítani a blancókat, akik a BEK első négy kiírását megnyerték.

A Kubala Lászlót, Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt is a soraiban tudó Barcelona nagyon magabiztosan menetelt az elődöntőig. A bolgár CDNA (ezen a néven szerepelt akkor a CSZKA Szófia) elleni sima továbbjutás után a második fordulóban az AC Milant verte meg oda-vissza Helenio Herrera legénysége: az Olaszországban elért 2:0-s siker után a Camp Nouban Czibor duplájának és Kubala találatának is köszönhetően 5:1-re nyert az együttes. A negyeddöntőben a Wolverhampton Wandererst is kiütötték a katalánok, ám ekkor következett a Real Madrid elleni elődöntő.

Puskás és Di Stéfano gondoskodott róla, hogy a BEK-menetelés során öt-öt gólig jutó Kubala és Kocsis vezette Barcelona ne jusson be a fináléba. Az elődöntő mindkét meccsén 3:1-re győzött a királyi gárda: az elsőn Di Stéfano, a másodikon Pancho duplázott. A másik ágon az Eintracht Frankfurt a Rangerst ütötte ki úgy, hogy összesen 12 gólt rúgott a glasgow-i csapatnak. Ennek köszönhetően Puskásék otthon érezhették magukat a Hampden Parkban, ahol szinte mindenki a spanyol csapatnak drukkolt.

„A több mint 130 ezer fős közönség nekünk szurkolt. És micsoda úriemberek voltak: egytől egyig öltönyt, nyakkendőt és kalapot viseltek" – emlékezett vissza Di Stéfano a meccs 50. évfordulójára rendezett vacsorán. „Igen, mert az Eintracht kiverte a Rangerst az elődöntőben. Emiatt az emberek a mi oldalunkra álltak" – tette hozzá Antonio Ruiz, aki nem lépett pályára a döntőben.

Az első európai kupadöntőjére készülő Puskás Ferenc a finálé előtt velősen foglalta össze a Real Madrid taktikáját: „Csapatunk minden játékosa támadó, és sok brit klub megirigyelné az együttes képességeit. Azt, hogy képesek váltani, ha nem megy minden jól. Sokan azt gondolták, hogy fáradtak vagyunk, és nem tudunk győzni a Barcelona ellen, de a gyors gólommal előnyt szereztünk a visszavágón. A taktikánk, hogy minél előbb vezetést szerezzünk a meccseinken".

A döntőben aztán – amelyet a becsült adatok szerint televízión keresztül mintegy 70 millióan követtek figyelemmel, és brit rekordnak számító 55 ezer fontos jegybevételt értek el rajta – mégis a frankfurtiak szereztek vezetést a 18. percben Richard Kress góljával. Ha valamikor megállja a helyét a „megráncigálták az oroszlán bajszát" kifejezés, akkor ebben az esetben mindenképpen.

A négyszeres címvédő ugyanis ezt követően olyan gálaelőadással rukkolt ki, hogy azt a szemtanúk még ma is emlegetik. Di Stéfano egy gyors duplával még az első félidőben fordított, majd Puskás Ferenc lépett elő főszereplővé. A legismertebb magyar a 45. és a 71. percben klasszikus mesternégyest ért el, márpedig négyszer rajta kívül senki sem volt BEK-döntőben eredményes, sem előtte, sem utána. Erwin Stein két szépítő gólja között még feljegyzésre került egy újabb, harmadik Di Stéfano-találat, így a vége 7:3 lett. A közönség – amelynek soraiban ott ámult bizonyos Alex Ferguson is – a lefújás után még 45 percig felállva éltette a BEK első öt kiírását megnyerő blancókat.

„Nem igazán tudtuk megünnepelni a győzelmet, mivel a szállodánk hatvan kilométerre volt Glasgow központjától. A siker után be szerettünk volna menni a városba, de Bernabéu azt mondta, hogy senki sem hagyhatja el a hotelt. Aprósütemény és egy kis pezsgő fogyasztásával kellett megünnepelnünk a diadalt" – emlékezett vissza Di Stéfano a Marca hasábjain a napokban.

Természetesen a mesternégyest szerző, a BEK-menetelés során egyet leszámítva minden meccsen betaláló és gólkirályi címet szerző Puskásról – aki már nem lehetett ott a BEK-siker 50. évfordulójára rendezett vacsorán – sem feledkeztek meg az egykori társak.

„Puskás született gólvágó volt. Mindig a kapu járt a fejében. Jól lőtt, és jól helyezkedett. A büntetők elvégzésében pedig verhetetlen volt. Nemcsak a Frankfurt kapusa nem tudott túljárni az eszén, hanem senki más sem. Ezen kívül pedig nagyszerű ember volt" – mondta Di Stéfano. „És azon a meccsen kihasználta egyik nagyszerű képességét: tizenöt méteren senki sem érhette utol" – tette hozzá José Santamaría.

Talán éppen a Real Madrid legendás védője fogalmazta meg a legjobban, hogy mennyire fontos mérkőzés az 1960-as BEK-döntő a labdarúgásban: „Erre a mérkőzésre örökké emlékezni fognak, és megtisztelő, hogy a történelem legjobb döntőjének tartják. Úgy gondolom, lehetetlen megismételni a tíz gólt hozó finálét."