Európa krémje vagyunk

Teltház, parádé, Bohóc, és labdazsonglőrök. Panem et circenses!

Nyolcig számolt a mérkőzésvezető a Benfica mentális kis bokszmeccsén a héten, majd Jorge Jesus megelégelte a semmittevést, és a törölköző bedobása helyett inkább beborogatta vele Maxi Pereira lábát, aki Salvioval komplett tisztelgő huszárezredet varázsolt a PSV bal széléből, Dzsudzsákostul, mindenestül. A másik oldalon hasonlóan jól képzett idomárként játszva Coentraonak pitizett rendre a PSV jobb szárnya.

Elöl a Bohóc, Pablo Aimar osztotta a lapokat, aki előtt remekül mozgott Saviola, a Nyúl, és a magas Cardozo. Ez a trió olyan nyomást helyezett az ellenfél védelmére, ami mellett rendre befutkoshattak a csapattársak a védelem mögé, így az ő fegyverüket fordítottuk a saját javunkra, és mind a négy gólunk előtt a széleken vertük meg a hollandokat. Érdemes kiemelni ebben a szervező szerepét, hiszen Aimar ezúttal valami olyan lehengerlő teljesítményt mutatott, ami mellett nem szabad elmennünk szó nélkül, és ő törte meg góljával az olykor egri várvédőket idéző védekezést bemutató PSV lelkesedését is.

A folytatásban Salvio két remek időpontban szerzett góllal kényszerítette térdre a Phillips gyáriakat, az első félidő hajrája, és a második félidő eleje lélektanilag is nagy lépés volt a kiütés felé.

Mégis 60-70 perc után leállt a produkció, Jorge Jesus ugyan jó porondmesterként hajtotta a csapatot, de nagyon gyengén adták elő a srácok, érezhetően többen is már az éjszakai performanszra készültek, amit vélhetően elő is adtak Lisszabon egyik előkelő lebujában. Az ébresztőt a PSV frissen beállt csatára, Labyad fújta meg, aki Roberto egy újabb orbitális hibáját kihasználva 3-1-re módosította az állást. Jó öreg Roberto most sem bírt ki kilencven percet potya nélkül...

Az elfogulatlansággal legkevésbé sem vádolható kommentátor ekkor hirtelen biztos lett benne, hogy a harmatgyenge PSV bármikor felállhat, legkevésbé sem zavartatva magát attól a ténytől, hogy épp bucira verjük a StoryTV csapatát, és csak a meglepően jól védő Isaksson tartotta meccsben ekkor már a hollandokat, illetve az, hogy mi már a nagyobbnál nagyobb helyzeteinket is csak úgy akartuk gólra váltani, hogy előtte gyászba verjük egész Eindhovent. A kötelességből magyar játékosnak szurkoló kommentátor mindenesetre egy jól eltalált Dzsudzsák-bombában bízott, ehelyett azonban csak azt láthatta, ahogy macska-egér játékot játszunk a holland bajnokság esélyesével, majd amint lezárjuk a meccset egy gyönyörűen bejátszott mélységi labdával, és egy világklasszis Saviola góllal.

Fél lábbal tehát már az elődöntőben vagyunk, és remek játékkal tettük mindezt, újra bebizonyítva, hogy igenis Európa legjobb csapatai közé tartozunk, még akkor is, ha az elmúlt időszakban olyan klasszisok távoztak, mint Di María, Ramires, és David Luiz. Újra képes volt egy csapatként működni a szerkezet, és a mára már tőlünk szokatlan "kegyetlenséggel" esélyt sem adtunk a PSV-nek, hogy beszálljon ebbe a párharcba, hiszen egy, az egyben sokkal jobbak voltunk, és talán Isaksson és Dzsudzsák volt csak olyan szintű játékos a hollandoktól, akit szívesen látnék Lisszabonban.

A másik meccsen a Braga döntetlent játszott Kijevben, úgyhogy két dolgunk maradt: figyelni azt a párharcot, és mutatni egy kis futballt a hollandoknak is. Irány Dublin!