Szentpétervári mese

Jó dolog a teleportálás. Napjainkban egyre jobban foglalkoztatja a tudósokat, azt azonban senki ne higgye, hogy a sci-fi filmekben oly sokszor ábrázolt "teleportáló állomás" valós dolog. Egyelőre még nem. Sok a bibi vele - a szakemberek legjobban az adatvesztéstől tartanak. Ennek ellenére én mégis sikeresen hajtom végre a teleportációt. Úgy éjfél után szokott sikerülni, ha elkap az álom...Jó dolog a teleportálás. Napjainkban egyre jobban foglalkoztatja a tudósokat, azt azonban senki ne higgye, hogy a sci-fi filmekben oly sokszor ábrázolt "teleportáló állomás" valós dolog. Egyelőre még nem. Sok a bibi vele - a szakemberek legjobban az adatvesztéstől tartanak. Ennek ellenére én mégis sikeresen hajtom végre a teleportációt. Úgy éjfél után szokott sikerülni, ha elkap az álom...

Szentpétervár csodaszép város. Utcáin lépkedve épp azon mosolyodom el, hogy kezd eltünedezni bennem az oroszokkal szembeni sztereotípiám. A talpam alatt ropog a hó, már lassan éjfél de egyenlőre még nem érzem a farkasordító hideget. Az agyam most teljesen máshol jár: a szerdai Bajnokok Ligája meccsen. Meg kéne valahogy találni a hotelt ahol a fiúk megszállnak. Fontos misszióm van: meg kell mondanom Maticnak, hogy mire figyeljen. Mivel annak idején Kassán focizott én pedig beszélek egy kicsit szlovákul talán nem is lesz olyan nehéz.

De hogyan tovább? Valakit meg kell kérdeznem, nincs mese. Furák ezek az orosz emberek. Az arcuk egyszerűen semmit sem tükröz. Komor tekintettel siet mindenki a maga dolgára még ilyen későn is. Ilyen egy milliós nagyváros, na! Hirtelen meglátok egy fickót aki nem siet sehová.

Így elsőre nem túl bizalomgerjesztő látvány, de egye fene, megpróbálom.

- Good night Sir! Can you help me? Ööö! Segítség kell! Pomoc!!

Nem érti mit akarhatok tőle, csak a "pomoc" szóra kapja fel a fejét és valamit lelkesen hadar oroszul.

- Ja Hungary! Puskás, Huszti....ööö...futball! Benfica! - teljesen tanácstalan vagyok.

De hoppá! Az utolsó szavamra egyből tudja a pali mit is akarok. Ráüt egyet a vállamra, majd egy hangos "igyi szudával" mutatja, hogy kövessem. Miközben kapkodom a lábam utána, két dolgon jár az agyam. Az egyik, hogy vajon tudja-e egyáltalán ki az a Huszti Szabolcs? Á, nem hinném. Nem meghatározó tagja ő a Zenitnek és a nyáron valószínűleg majd el is hagyja a csapatot. A másik dolog, jól teszem-e, hogy követem ezt a finomnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető úriembert. Van más választásom? Nincs.

Miközben ilyen gondoltatokkal emésztem magam, észre sem veszem az Ermitázs hatalmas épületét, vagy az Aurora cirkálót a Néva folyón. Tulajdonképpen nem is ezért jöttem. Figyelmeztetnem kell Maticot! Majd ekkor hirtelen megtorpanok. De hiszen ez a Petrovszkij Stadion! Itt lesz a szerdai meccs!

Mégiscsak érti a krapek, hogy miről beszéltem neki. Itt azonban megállunk. Kalauzom kinyújtja a kezét, majd oroszul mormogva rámutat egy utcára. Innentől enyém hát a pálya. Bár nem értem mit beszél, tudom mit kell tennem. Hálásan kezet rázok vele, majd sietve elindulok. Te jó ég, már fél egy van! Úgy olvastam, hogy éjfél körül kell ideérniük. Mi van ha elkések? Sietősebbre fogom és már kezdem érezni a csípős hideget. Ez bizony kemény "mínuszhúsz" és a srácok is hasonló időt várhatnak szerdán. Még belegondolni is rossz. Technikásabbak vagyunk tőlük és jobbak is ez nem kétséges, de itt ez a francos hideg. Álljunk csak meg! Ez itt egy hotel! Biztos vagyok benne, hogy itt szállnak meg a fiúk. Érzem. Vagy már itt is vannak? Akkor aztán várhatok reggelig, de nem baj. Beszélnem kell Maticcsal!

Már legalább fél órája állhatok itt. Ha ez így megy tovább, akkor ennek az utcának lesz egy jégszobra. Most még viccesnek találom, de később nem fogom. Már vagy tíz perce még csak egy lelket sem láttam elmenni erre, de most látok valakit jönni. Ahogy egyre közeledik az usánkás figura, úgy esik le bennem, hogy én nagyon is jól ismerem. Te jó ég, ez Axel Witsel!

- Axel! Te vagy az? Miért járkálsz itt egyedül? Hol a többiek? Már megérkeztetek?

- Helló! Ismerjük egymást?

- Ööö... Ja nem, csak nagy benfiquista vagyok tudod és gondoltam, hátha válthatnék veletek pár szót!

- Az jó! Egy ideje amúgy már megérkeztünk, a többiek már valószínűleg húzzák a lóbőrt. Én is csak néhány képeslapért meg hajgumiért ugrottam ki ide a közeli "traffic"-ba.

- Aztán mutasd meg nekik szerdán! Ti vagytok a jobbak!

- Meglessz! Amúgy nem fázol, ember? Mert én mindjárt szétfagyok. Ha nem haragszol, akkor búcsúzom. Jössz a meccsre?

- Szerdán én már nagyon messze leszek innen, de nézni foglak titeket. Minden jót, haver! Sok sikert!

Mosolyogva int egyet, majd eltűnik az ajtó mögött. Miért van olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettem? Matic! Jajj ne! Üzennem kellett volna Axeltől! Most már soha nem fogom tudni neki elmondani, hogy mivel a Zenitben sok a hiányzó, Huszti is pályára léphet. Nem mondhatom el neki mire figyeljen. De mit is beszélek itt össze-vissza. JJ biztosan figyelmeztette őt mindenre. Aztán meg ki tudja még így is pályára lép-e egyáltalán? Kár most ezen rágódni, majd szerdán kiderül.

Egyébként is, jó lenne lassan eltűnni innen. A hidegre már keresve se találok jelzőt. De hogyan? Összeütöm kétszer a sarkam, hátha úgy sikerül. Fura? Egyáltalán nem. Az előbb beszéltem Witsellel mindenféle nyelvi probléma nélkül. A trükköm viszont nem sikerült. Na mindegy, megpróbálom még egyszer, hátha...