Csodatett nélkül, de emelt fővel

A csoda olyan esemény ami teljes mértékben valószínűtlen, mégis megtörténik. Senki nem várja, senki nem hisz a szemének de a végén mégis kénytelen elhinni amit lát/látott. Meglepetésnek minősül az, ami ugyan benne van a pakliban, de kevés rá az esély, hogy megtörténik. Erre sem számít jóformán senki, de amikor bekövetkezik, akkor sem esik hanyatt a székkel a nagyérdemű, csupán csettint egyet, hogy "tyű, na erre nem számítottam". Meglepetésre vártunk mi is, a sokak által középszerűnek titulált Benfica szurkolói. Közel voltunk hozzá, aztán nagyon távol, majd megint közel, sőt hirtelen szinte centikre, de aztán nem történt meg. Keserű érzés.A csoda olyan esemény ami teljes mértékben valószínűtlen, mégis megtörténik. Senki nem várja, senki nem hisz a szemének de a végén mégis kénytelen elhinni amit lát/látott. Meglepetésnek minősül az, ami ugyan benne van a pakliban, de kevés rá az esély, hogy megtörténik. Erre sem számít jóformán senki, de amikor bekövetkezik, akkor sem esik hanyatt a székkel a nagyérdemű, csupán csettint egyet, hogy "tyű, na erre nem számítottam". Meglepetésre vártunk mi is, a sokak által középszerűnek titulált Benfica szurkolói. Közel voltunk hozzá, aztán nagyon távol, majd megint közel, sőt hirtelen szinte centikre, de aztán nem történt meg. Keserű érzés.

Érdekelt, hogyan vélekedik a Benficáról és esélyeiről a hazai közvélemény, ezért sokat olvastam a meccs előtt. Rengeteg oldalon jártam (tegnap ugyanis ez a meccs került reflektorfénybe és nem a Reálé) és a mutatóujjam még most is zsibbad a hihetetlen intenzitású görgetéstől, amit kommenthegyek végtelen pásztázása során követtem el. Olvastam külföldi bejegyzéseket is, hiszen szomjamat mindez nem elégítette ki és meg voltam győződve, hogy találok még olyan leírt véleményeket, nézőpontokat, amelyek nem ejtenek ki egyértelműen minket és nem sajnálnak le, de csalódnom kellett. Nem sok ilyet találtam.

Az emberek többsége semmit sem várt tegnap a Benficától. Jöttek sorban a panaszok is, hogy ez az idei BL nyolcaddöntő bizony dögunalmas, hiszen a visszavágóknál (két esetben már az odavágóknál) egyértelmű minden párharc végső kimenetele. Elszomorító, ugyanakkor elgondolkodtató, hiszen kívülállóként valószínűleg én is ugyanezt gondoltam volna. Én azonban egy elfogult, a közvéleményre fittyet hányó benfiquista vagyok, aki szentül meg volt győződve arról, hogy márpedig itt meglepetés lesz, akár tetszik, akár nem...

Még akkor is így vélekedtem, amikor a meccs előtt közvetlenül jött a hír, hogy Luisao nem lehet ott a pályán sérülés miatt, ergo nincs középhátvédünk, így Javi García és Emerson fogja betölteni ezt a posztot. Emerson, akin fontos meccsek mentek el. Emerson, akitől sosem láttunk még egy okos megoldást, vagy nagy mentést és aki szörnyű ritmuszavarral küszködik. Ez az Emerson most beállt középhátvédnek és egyáltalán nem játszott rosszul. Több akciót is lefülelt és magakadályozott, ráadásul kiemelkedő hibái sem voltak. Hát hol itt a logika? Azt hiszem, ilyenkor mondják az emberek, hogy én most lepetézek...

A meccset imponálóan kezdtük, helyzeteket alakítottunk ki, de ezek sajnos csak kis arányban voltak veszélyesek. Sikerült dominálnunk és beszorítottuk az ellenfelet, akik viszont jól kontráztak. Pontosan egy ilyen kontra során harcolt ki Ashley Cole egy szabályosnak tűnő tizenegyest. A bíró nem is habozott (bezzeg Lisszabonban megfosztott minket), hanem a büntetőpontra mutatott, Artur pedig hajszál híján hárította Lampard büntetőjét.

Nem adtuk fel és támadtunk tovább, Cardozo lövését pl. a gólvonalról tisztázta Terry és el is telt fél óra. Jó ez a Benfica, de nem elég jó - gondolhatták ezekben a pillanatokban is a pártatlanok. Azok pedig, akik izgalmakra és drámára vágytak, nyilván bosszankodtak egy sort és talán el is kapcsoltak a meccsről amikor Maxit kiállította a spori. Ebben a meccsben volt még némi kérdőjel, ám az is eltűnt ezzel a piros lappal. Eldőlt minden, gondolhatták ők. Mi azonban nem így gondoltuk és továbbra is tudtunk támadni, bár innentől már nem a meglepetésben, hanem a csodában bíztunk. Véget ért az első félidő.

A másodikra is egy támadó szellemű Benfica jött ki. Aimar és Cardozo is rengeteget próbálkozott, de semmi nem akart sikerülni. Mivel emberhátrányban voltunk, a Chelsea kontrái sokkal veszélyesebbek voltak, de Torresék egészen égbekiáltó helyzeteket tudtak kihagyni, szóval az előnyük nem nőtt. Cardozót Nélson váltotta, Gaitánt pedig Yannick Djaló. Ekkor sóhajtottam egy nagyot. Jesus feladta, mert az nem lehet, hogy Djalóval akarja megnyerni ezt a meccset. De akkor mi szurkolók hogyan higgyünk, ha már az edző és talán a játékosok sem hisznek? De hiszen még van fél óra! Ennyire reménytelen lenne? Ilyesfajta gondolatok jártak a fejemben és mint másnapos arcába a hideg víz, úgy ért a kicsi Djaló veszélyes fejese. Ekkor már Rodrigo is a pályán volt és kb. 20 perc lehetett hátra. A friss emberek nagy meglepetésemre színt vittek a játékba és kezdett visszatérni a halvány reménysugár.

Továbbra is támadtunk. Djaló a maga 171 centiméterjével másodszor is fejelhetett kapura egy veszélyeset Cahill és Luiz között, de a gól csak nem akart jönni. Letelt a 80. perc is és ekkorra nem volt már talán ember néhány extrém esetet kivéve, aki ne temette volna a Benficát. Innentől már nincs mit tenni. Ez már egy lehetetlen küldetés. És ekkor jött Javi García:

JG gólja után megvadultak a világ kommentátorai és az interneten is pálfordulás történt ami a kommenteket illeti. Akik izgalmakat akartak megkapták. Akik nem hittek a Benficában, azok most arról áradoztak, mekkora szenzáció lenne, ha az emberhátrányban küzdő sasok az utolsó percekben fordítanának és tovább is jutnának. Maga lenne a csoda. Ez a csoda pedig ott volt az orrunk előtt Nélson lábában, akinek csak egy egyszerű passzot kellett volna leadnia ahhoz, hogy extázisba kerüljünk, ehelyett önző módon leadott egy szörnyű lövést. Azt hiszem ez volt az utolsó helyzetünk. Azután jött a leforrázás.

Tíz játékossal már egyébként is emberfeletti volt az egész idáig véghezvitt produkció, de a sors még megajándékozta Meirelest az utolsó percekben egy bombagóllal, ami segített rájönni arra, hogy ez nem egy elcseszett tündérmese. Pont a gonosz főellenség, pont Meireles hessegette el az összes reményt és döfte kését a szívünkbe, hogy aztán eljárhassa gúnyos örömtáncát. Nincs Happy End!

Szégyent azonban nem vallottunk. A sokak által középszerűnek titulált Benfica azt hiszem bizonyított ma valamit és sokakban szimpátiát ébreszthetett. A Chelsea csapatának gratulálunk és büszkén hagyjuk ott Londont, valamint Európát. Emelt fővel búcsúzunk.

Szép volt srácok! Köszönjük!

Meirelesre meg remélem ráesik egy hűtőszekrény (mondjuk egy óvatlan pillanatban) ezért a mutatványért!