Versenyben maradtunk

Már mindenki elkönyvelte a döntetlent, majd jött a mérkőzés legszebb támadása, aminek a végén Bruno Cesar olyan természetességgel gurított a jobb alsóba, hogy ennél szebben lehetetlen kivégezni egy 13 meccses győzelmi sorozatot. Benfica-Braga 2-1!

Miután a korábbi mérkőzésen a Porto sajnálatos módon nem hullajtott pontokat, mindkét csapat számára létfontosságú volt a 3 pont megszerzése. Az első perceket igencsak megnyomtuk, érezni lehetett a Jardim-csapaton, hogy 13 nyertes meccs ide, vagy oda, ők bizony látatlanban aláírnák a döntetlent. Helder Barbosaért el is kezdtem aggódni, mert olyan csúnyán elpöckölte jobbossal a labdát a lövő láb elől, hogy 20 percig keresték a bal lábát a lelátón...

Aztán valahogy mégsem úgy nézett ki az első 45 perc, ahogy elképzeltem. Elkezdtük beívelgetni a labdákat Cardozora, mintha muszáj lenne, már kezdtem azt hinni pár perc erejéig, hogy mi vagyunk a Chelsea Tranmere Rovers, nem nagyon tudtam mire vélni ezt.

Rodrigo került a csapatba Aimar helyett, ami alapesetben egy 4-4-2-t jelentene. A kis spanyol viszont inkább Cardozo mögött, gyakorlatilag a bohóc posztján játszott, és bizony látszódott, hogy a labdák osztogatása, a játék szervezése nem tartozik az erősségei közé. Folyamatosan kapkodott, elszórta a labdákat, ezért semmit nem profitáltunk a lendületességéből. Mezőnyfölényben játszottunk ugyan, de elképzelés nélkül, és úgy ért véget az első félidő, hogy egy komoly helyzetet sem bírtunk kialakítani.

Látható volt, hogy a csapat fáradt, és most már nem csak fejben. A Braga pedig hiába nem az NCIS elit egysége, szép lassan rájött és elhitte, hogy itt akár még keresnivalójuk is lehet, és Mossoro helyzeténél Artur-bravúrra volt szükség, hogy ne hátrányból kezdjük a 2. félidőt.

Mossoróval Miguel Vitornak is voltak gondjai

Jött a második játékrész, és jöttek a vendégek is. Ahogy teltek a percek, egyre nehezebb küldetésnek éreztem a győzelem megszerzését. A Minhoiak jó pár veszélyes támadást vezettek, Mossoró tök üresen fejelhetett 7 méterről, szerencsére gyerekkorában hiányzott azokról az edzésekről ahol beleverték a társaiba, hogy "homlokkal fiam, homlokkal..." Ezalatt a mi részünkről Witsel került helyzetbe a bragai védők bénázásának köszönhetően, de túlságosan kisodródott és a lövését Quim itt még lábbal védeni tudta.

Jorge Jesus annyira kétségbeesett, hogy a 63. percben lekapta Cardozot(aki nem is hisztizett, fejlődőképes a fiú), és Nelson Oliveirában látta a megoldást. Óscar nem váltotta meg a világot, de a csere valószínűleg a Chelsea elleni visszavágó miatt történt meg. A 75. percre beletörődtem az x-be, és elkezdtem megfogalmazni magamban az értékelést abban a szemléletben, hogy innentől kezdve a bajnoki címhez elengedhetetlen lesz páduai Szent Antal segítsége.

Igen ám, de akkor jött egy kósza, céltalan beívelés Rodrigotól, és Joao Ferreira sporttárs úgy érezte, hogy eljött az ő ideje! A magasra pattanó labda árnyékában összefejelt Bruno Cesar Eldersonnal, brazilunk a földre huppant, Ferreira Úr pedig hihetetlen határozottsággal a sípjába fújt, és a büntetőpontra mutatott. Cardozo hiányában némi tanakodás után végül Witsel állt a labda mögé, és köszönte szépen, higgadtan a bal sarokba helyezett a jobbra dőlő Quim mellett.

Matic beszurkolta!

Az a Witsel, akin a legjobban látszott a fáradtság. Korábban meg voltam győződve róla, hogy tőle nem lehet elvenni a labdát, ehhez képest nem egyszer lopták le a lábáról különösebb megerőltetés nélkül, ez Londonban nem fog beleférni.

A 78. percre tehát megvolt a hőn áhított előny, de mire átfogalmaztam a mondandómat, addigra Capdevila lerántotta Paulo Cesart a bal oldalon, Hugo Viana élesen középre lőtt labdáját pedig Artur pontosan Elderson lábára paskolta, így mehettünk mi is közepet kezdeni a 10 perccel a vége előtt. Ekkor már Nuno Gomes is a pályán volt, és azok a szurkolók, akik kifütyülték, nem tudom mit képzelnek!

Megint bebizonyosodott, hogy ebben a szezonban(leszámítva a Zenit elleni visszavágót) a fontos meccseken képtelenek vagyunk megtartani a megszerzett előnyt. És akkor másodjára is beletörődtem az x-be. Jött azonban a hosszabbítás 2. perce Nico Gaitannal és Bruno Cesarral, meg pár össze-vissza forgolódó sötét mezessel, és nem utolsó sorban egy olyan támadással, amilyenre előtte 91 percig képtelenek voltunk. De hát időzíteni tudni kell!

Jelenleg a bajnokságot a Porto vezeti 60 ponttal, mi pedig 59 egységgel követjük őket. A következő körben Braga-Porto mérkőzést rendeznek, mi pedig a Sportinghoz látogatunk. Alanék megmutatták, hogy minden megvan bennük ahhoz, hogy minimum 2 pontot elvegyenek a kék-fehérektől hazai környezetben, sőt... Nekünk csak le kell gyűrni a városi riválist idegenben egy londoni kiruccanás után, és újra saját kezünkbe kerül a sorsunk! Miért ne sikerülne?