Csak tartsuk egyben ezt a keretet!

Sok mindenben egyetértünk. Egy csapatért dobog a szívünk, egy blogot szerkesztünk, és mint kiderült, a szezont is hasonlóan értékeljük. Koproduktív szezonzárás, avagy a kék sarokban toszi21, a piros oldalon pedig gomes88.Sok mindenben egyetértünk. Egy csapatért dobog a szívünk, egy blogot szerkesztünk, és mint kiderült, a szezont is hasonlóan értékeljük. Koproduktív szezonzárás, avagy a kék sarokban toszi21, a piros oldalon pedig gomes88.

Nem tudtam, hogy ilyen kreatívok leszünk, csak kiküldtem tíz kérdést a blog két társtulajdonosának, hogy aztán faragjunk valamiféle szezonzárást, elvégre még egy ilyen visszás szezon sem záródhat le úgy, hogy egyszer csak Freddy Adu életrajzát kezdjük posztokon keresztül csepegtetni az epekedő olvasóknak. Pedig megérdemelné, az ő sorsánál valahogy egy ex-játékosunk története sem tartogat több kérdőjelet-de ez itt most abszolút tárgytalan.

De miért kell egyáltalán szezont zárni? Miért nem lehet csak úgy nyár végéig a szekrényben tartani a Benfica-mezt, és miért kell olyan dologról írni, ami egy szépia effekt után jövő novemberben csak arról lesz emlékezetes, hogy egy Totti-féle köpésnyire voltunk a Bajnokok Ligája elődöntőjéről? Miért van a bloggerben egy ilyen beteges vágy, hogy feltépje a sebeket, és miért olvassa ezt bárki is el?

Mert érdekes szezonunk volt, olyan kanyarokkal teli, amilyenről az újgazdag portói a McDonalds-ban 10 év múlva is röhögve mesél majd a gyerekének, és amiről angolszász országok egyetemi kutatói Érzelmi Hullámvasút a 21. század futballközegében címmel már írnák is a szociálpszichológiai fejtegetésüket. Józan ésszel nehéz eldönteni, hogy tényleg rossz szezonunk volt-e, és még arra is nehéz őszintén válaszolni, hogy ha lehetőségünk lenne rá, akkor belerúgnánk-e egy akkorát Emerson bájdorongjába, hogy ennek a jelzős szerkezetnek mindkét fele okafogyottá váljon a további használat szempontjából.

A BL-ben messze jutottunk, a bajnokságban viszont megint alulmaradtunk

A szezon előtti kavarodásban bólintott volna bárki is ezekre az eredményekre? Egyfelől a tavalyi Porto még Mourinho Portojánál is erősebb volt, és Falcaon kívül mindenkit megtartottak, nálunk pedig elég nagy fejetlenség uralkodott. Ráadásul sok pénzt költött a Sporting is és a Braga sem leírható már. A portugoal.net, mint a portugál foci legnagyobb ismerője simán harmadik helyre várt minket a Sporting és a Porto mögött, és a Bajnokok Ligájába jutás is nehézkesnek tűnt a Trabzonspor elleni meccs előtt. Igaza van persze az olyanoknak is, akiknek erről más a véleményük: Minden egyes szezon előtt tele vagyok optimizmussal. Még soha nem fordult elő velem amióta benfiquista vagyok, hogy ránéztem volna a keretre a szezon elején és azt gondoltam volna, hogy nem elég jó a bajnoki cím elnyeréséhez. Ez így volt most is, szóval nem bólintottam volna rá. Ez a hozzáállás szép, jó, meg romantikus is, csak éppen töredelmesen megvallom, hogy nekem sok új nevet kellett megtanulnom, és a keret nagy része mellett simán elmentem volna augusztusban még az utcán, ugyanis nem voltunk restek a futballtérkép széléről, vagy éppen a térképen kívülről igazolni, így a bajnoki cím inkább vágy volt, mint elvárás.

De megérte újratanulni a neveket, megszokni az új arcokat. Witselt például az első járattal visszaküldtem volna az Európai Parlament Hentesügyi Bizottságához az előélete alapján, de ezzel olyan városi legendák közé kerültem volna a hülyeségemmel, mint az almás fickó, aki cégalapítás után eladta a részvényeit, meg a birkapásztor, akinek 54 ezer forintossal fizettek ki három jószágot. A belga bevált, és megérte minden egyes centjét, amit perkált érte a klub. Már az első hónapokban kimondtam, hogy ő a kedvencem és nem volt elhamarkodott a rajongás. Posztján a világ egyik legjobbja már most, rengeteg labdát szerez és nem csak leteszi az első embernek, nem ritkán a játékszervezésből is kiveszi a részét. Ez az, ami megkülönbözteti mondjuk Busquetstől vagy éppen Khedira-útól, és ezért egyedülálló a játéka. Eszméletlenül intelligens a pályán a csávó. Öröm nézni a játékát.

Nem Witselen múlt, hogy nem sikerült több trófeát nyerni...

Nolito helyzete már problémásabb, hiszen miközben én előbb adtam el Bruno Césart a Sportingnak FIFA12-ben, minthogy a spanyolt kelljen hanyagolnom, addig a valóságban már létszám felüli lett szegény. Érdekes helyzet volt az övék, hiszen Enzo Pérezzel együtt hárman hajtottak egy helyre a kezdőcsapatban. Enzo egy súlyos sérüléssel kiszállt a buliból, aztán kölcsön is lett adva, de még mindig kétszer annyian voltak, mint ahányan beférnek bal középpályásnak. A első bajnokikon és a BL-selejtezőkön nyújott teljesítménye miatt egyértelműen Nolitot gondoltam a legnagyobb fogásnak, ráadásul semmibe nem került. Guardiola nagyon nem csíphette, ha az első-csapat közelébe sem fért, mert ha nem is egy David Villa, de alternatívaként szerintem bármikor szóba kerülhetett volna(lásd: lábtörés). Aztán visszaesett, Bruno Cesar kiszorította és ennyi meccs után azt mondom, jogosan. Nagyobb igazolás volt a spanyolnál és kulcsemberré vált. A szezon kezdetekor arra gondoltam, hogy jött egy újabb brazil fiatal. Nem voltak feléje elvárásaim, mert úgy gondoltam, hogy kiegészítőember lesz. Meg hát ugye miért éppen tőle vártam volna a csodát? Még a neve is tök átlagos és felejthető. De aztán ez a Bruno César alaposan ránk cáfolt, főleg a szezon második felére lendült jó formába, épp amikor a csapat nagy része gyengélkedett.

Csatárposzton már inkább Rodrigo, és Nélson Oliveira voltak azok, akik megugrották a szintet, és az ő esetükben még nagyobb az egyetértés: kicsit szélsőséges határok között mozog még a teljesítményük, ráadásul az U20-as Vb miatt csak a szezon második felére tudtak felpörögni, így várnunk kell még a magabiztos értékeléssel.

Ami fájóbb, hogy a bloggertársak egy szót sem szólnak Artur királyról, aki Roberto után maga volt a Benfica-mezbe bújt Taffarel, csak kicsit jobb. Én személy szerint nem láttam még Arturnál jobb brazil kapust (ez még nem dicséret), és ahhoz, hogy ekkora terveink voltak decemberben, Artur is alaposan hozzávédte a magáét. Nálam mindenképp Witsel mellett/mögött ő a másik top igazolás, aki ráadásul sokkal hosszabb távra tervez a Benficával, mint a gyakran egyik napról a másikra sztárrá cserepedő sztárocskák.

Persze voltak csalódást keltő arcok is: Emerson és Saviola. Habár balhátvédünket idesorolni, nem tudom. Alapvetően mit vársz egy játékostól, akiről még sosem hallottál-az én esetemben ez nagy szó-, és akinek a világ egyik legjobb balhátvédje által hagyott űrt kellene pótolnia? Próbálkozott, de a legkevésbé sem sikerült. Jesus nagyon bízott benne szinte a szezon végéig, de ekkora bizalmat nem érdemelt. Saviola elszürkülése is csalódás, de ő már az előző szezon vége felé is gyenge volt. Saviolanak ez a szint már magas, a Leiria ellen sem helyzetbe kerülni már nagyon nem fér bele. Igaz, nem is játszott sokat, de feleslegesen foglalná a helyet a keretben a fiatalok elől ősztől. Remélem hazaengedjük.

Már csak atomvillanások erejéig láthatjuk a régi Saviolát

A Benficában azonban nem fér bele, hogy egy-két játékos rossz formája miatt búslakodjunk, ráadásul az elején még a játék is ment. Manchesteri szurkolókat tettünk Napóleon-komplexusos hülyegyerekekké a játékunkkal, és nem csak a Villareal-szurkolók, hanem néhány kivételesen jó csapaton kívül mindenki sárga lehetett az irigységtől. Ráadásul két olyan gólt is lőtt a csapat, ami abszolút örök darab lesz az emlékezetünkben: