Európa csúcsán a Benfica!

Tegnap este 299 999 999 ember láthatta Bakonyszentlászlótól Fokvárosig, hogy Robben még mindig nem tud tizenegyest rúgni, és hogy Drogba még mindig a világ legjobb centere. A Chelsea megnyerte a Bajnokok-Ligáját és biztos vagyok benne, hogy ennél szerencsésebb brigádot még nem hordott hátán a föld, miközben a világ bizonyítottan legcsúnyább játékosokból álló csapata szorgalmasan sírdogált a gyepbe süllyedve. Igen ám, de egyvalaki egészen mást látott...

Fontos leszögeznem: Ennek a posztnak elég nagy része valamennyi valóságalapot nélkülöz, ennek biztos tudatában olvassátok. Semmi szükség arra, hogy édesanyámat végzetes csuklórohamba kergessék Chelsea, Bayern, urambocsá Barcelona (nem is tudom vannak-e ilyenek Magyarországon..., ja, hogy majdnem csak ilyen van, bocsi) szurkolók, akik ma sem nyalták meg a humor-gömböt, csakhogy kedvenc valóságshow szereplőmtől is idézhessek.

a cigi amúgy káros, Oli!

Na szóval az egész úgy kezdődött, hogy Benfica-Chelsea párharcot hozott össze az a félhülye Paul Breitner. Vártuk is nagyon, mivel Jorge Jesus már akkor őket akarta, mikor már mindenki kiejtette őket a Napoli ellenében, aztán mégsem úgy lett. Első meccs, helyszín a Luz, a meccset végigtámadva behúztuk, igaz, csak 1-0-ra. Ez a Tagliavento tuti Isten csapása, ezt a Milan-osok is megerősíthetik, de legalább a partjelző meglebegtette a zászlót, így megkaptuk a büntetőt, amit Cardozo szépen a kapu közepébe helyezett, Ivanisevictől tanult finomsággal. Persze meg nem erősített hírek szerint Abramovics a meccs előtt a bírói öltözőben járt és közölte Paolo-val, "úgy fújkálj öcsém, tudom hol lakik a mama...". Ő mindent megtett, csak ezek szerint az az átkozott segédje maradt ki a buliból. Azóta a mamáról nincs hír.

Persze hátra volt még a londoni visszavágó, kíváncsian vártam, hogy Di Matteo szótárában szerepel-e a támadni szó. Aztán meg kellett állapítanom, hogy pont annyira, mint Johnny English szótárában a hiba, mint olyan. Azért egy kontrából elszaladtak és Javi Garcia leütközte Ashley Colet, ami azonnal büntetőt ért. Abramovics vajon volt viziten a bírói öltözőben itt is? Így egálra állt a párharc és kezdtem kicsit izgulni, mert ha mást nem is, futni azt mocskosul tudnak ezek a más feleségét előszeretettel homorító fiúk. Ráadásul Maxi idiotizmusa is az egekbe szökött és kiállíttatta magát az első félidő végén.

A Chelsea hiába jött, gólt mi szereztünk, így nekik már kettő kellett volna. Meirelesnek ugyan lecsúszott egyszer és ez megzavarta Arturt, de ez már édeskevés volt összességében, jöhetett az elődöntő a Barca ellen!

Vajon John már őt is "leszúrta"? Mármint a csajt...

A Barcelona elleni első felvonás előtt tudtuk, nincs veszítenivalónk, ez pedig annyira megnyugtatta a csapatot, hogy meg sem állt 3-ig hazai pályán. Rodrigo duplázott, majd a végén Nolito egy félpályás szólógólt követően intett ki Pepnek, éreztetvén, mekkora egy barom volt tavaly nyáron. Nem csak számunkra volt felejthetetlen ez az este, hiszen a kis Leo példaképe ellen futballozhatott, meccs utáni nyilatkozatában nem is érdekelte az eredmény, úgy pózolt az Aimartól kapott mezében mint egy pelyhes pöcsű pattanásos kisiskolás. A visszavágón a katalán kirakatnak semmi sem sikerült, a vége 0-0, hosszú idő után végre európai kupadöntőt játszhat a Benfica, abszolút megérdemelten.

Az ellenfél ugye a hazai pálya előnyét élvezni vágyó Bayern München lett, miután a Bernabeu 11-es pontjánál lévő göröngyökhöz jobban tudtak alkalmazkodni, mint CéRoni és társai. Ramos lövése állítólag felső-Tatán ért földet a Fincsi-Büfé előtt. Jobban örültem volna a Realnak, mert Mourinho és Jesus két hasonló karakter akik bármikor bárkit elhajtanak a picsába, ha bal lábbal kelnek fel. Ahhoz persze kétség sem fér, hogy Jorge nincs José-i magasságokban, de nincs ezzel gond, ilyen edzőlegendák nincsenek minden sarkon, abszolút kiemelkedik minden téren a mai felhozatalban. Csak megnéztem volna, egy meccsen mesterünk képes-e felnőni a feladathoz.

Ehelyett jött a Bayern, egy abszolút középkategóriás edzővel, ráadásul mint azt fentebb említettem, hazai pályán játszva. Nem voltak túl fényesek a kilátások ránk nézve. Nem is finomkodtak a bajorok, jöttek becsülettel, nem sok momentumunk volt az első félidőben. Az látszódott, hogy a sebhelyes arcú és a púpos csak akkor passzol egymásnak, ha nincs más opció, nagyon mély sebeket ejthetett az a szabadrúgás, amit végül Kroos végzett el. Gomez szerencsére amikor helyzetbe került, elbénázta, így 0-0-val vonultunk pihenőre.

Nem sokat változott a játék képe a folytatásban sem, a friccek támadgattak, mi próbáltunk túlélni. A 83. percben azt hittem, baj van, de végül Müller fejesnek nem nevezhető suta mozdulatát Artur-Király mellre vette, majd mielőtt Olic odaért volna, halál nyugodtan kipasszolta Capdevilanak a bal oldalra. Az utolsó pár percre még a száműzött Gaitan is becserélésre került, aztán a 88. percben olyasmi történt, amitől egész Németország tartott. Egy kontra a semmiből, jobb oldali szöglet, Nico beadását pedig Óscar Cardozo a rövid felsőbe fejelte. A hátralevő pár percet simán kibekkeltük és megnyertük a Bajnokok-Ligája 2011-12-es kiírását, amolyan Chelsea-sen! Megérdemelten? Mindenki döntse el maga.

Visszatérve a realitásokhoz. A Benfica-t búcsúztatta a későbbi győztes Chelsea a negyeddöntőben. Úgy látszik, 6 évente rajtunk keresztül vezet az út a BL-serleghez, 2006-ban a Barcelona lett győztes úgy, hogy a 8 között megálljt parancsolt nekünk. A Chelsea-t sokszorosan kárpótolta az idei szezon a korábbi csalódásokért, Övrebőért, és Hajdú B. Istvánnak tökéletesen igaza volt abban, hogy a Napoli, a Benfica és a Barcelona is berúghatta volna a helyzeteit, mert voltak bőven. Egyik csapat sem tette meg, ennek így kellett alakulnia, mert nincsenek véletlenek. Nincs más hátra, gratulálok nekik!