Ismét németekkel kezdünk

A legutóbbi két alkalommal is német ellenféllel kezdtük meg az Európa Liga egyenes kieséses szakaszát, Patrick Kluivert pedig tett róla, hogy ez most is így legyen. Ezúttal a Bayer Leverkusen csapatát kéne majd földbe döngölni a rajtnál, a többi pedig majd elválik.A legutóbbi két alkalommal is német ellenféllel kezdtük meg az Európa Liga egyenes kieséses szakaszát, Patrick Kluivert pedig tett róla, hogy ez most is így legyen. Ezúttal a Bayer Leverkusen csapatát kéne majd földbe döngölni a rajtnál, a többi pedig majd elválik.

Három éve könnyedén vertük laposra a gyengélkedő Herthát, két éve pedig szintén nem okozott nehézséget a Stuttgart kiejtése, de a gyógyszergyáriakkal már nem lesz ilyen egyszerű dolgunk. Ha arcoskodni akarnék, akkor írhatnám azt is, hogy tökmindegy, mert a BL-ből már kiestünk és a többi már nem érdekes. Ja. Tavaly a City és a United szószólói is ezzel mentegetődztek csúfos kizúgásuk után. Mi viszont véresen komolyan vesszük ezt a sorozatot. Régen is így tettünk és ez most sem lesz másképpen.

Én személy szerint mindig is szerettem és élveztem az Európa Ligát. Az átlagember ezt sokszor nem érti, de hiába is szeretné felfogni, nem fog neki menni. Az egyszeri átlagember ugyanis a Barcelonának, a Real Madridnak vagy a Manchester Unitednek szorít és ha rápillant Európa második számú kupasorozatának résztvevőire, ahol olyan csapatokat lát, mint a Steaua, a Levante vagy a Básel, akkor a szemöldökizomzatuk legapróbb rostja sem rándul meg. Nekünk, benfiquistáknak viszont minden egyes európai kiruccanás üde színfolt az életünkben, hiszen jól esik néha kimozdulni a Liga Zon Sagres szürkés világából.

Kanyarodjunk vissza a sorsoláshoz. Kaphattunk volna nehezebb ellenfelet, de nem sokat. A Leverkusen jelenleg a harmadik legerősebb német csapat, viszont hazájuk bajnokságában a második helyen virítanak. Nagyon jó formában vannak, legutóbb a Hamburgot küldték haza egy laza hármassal, de azt se feledjük, hogy még október végén a Bayern Münchent is megverték, méghozzá idegenben.

Schürrle és Kiessling most tudták meg, hogy mindketten echte németek

Ha rápillantunk a játékosállományukra, akkor tarka kép tárul elénk. A hátvédsoruk nem tűnik eget rengetőnek, Kadlec és Friedrich neve is csak onnan ismerős, hogy éppen csak egymásnak nem estek tavaly Messi mezéért. Igazi profik. Középen talán csak Lars Bender nevét tudnám kapásból felhozni, viszont a támadóalakzatuk, na az elég kemény. Van két igen gyors és ügyes spílerük, név szerint André Schürrle és Gonzalo Castro - szegény Luisao, szegény mi -, és ha ez még nem lenne elég, akkor itt van Stefan Kiessling is, akit leginkább Cardozóhoz tudnám hasonlítani, ráadásul vezeti a Bundesliga góllövőlistáját is 12 góllal.

Egyszerű dolog ez kérem. Leginkább a hátvédsoruk megfogható, ami igaz ránk is, mindebből pedig sok-sok gólos élvezetes két mérkőzés körvonalai kezdenek kirajzolódni. Legutóbbi találkozásaink is erről tanúskodnak, bár ez már olyan régen volt, hogy Abel Xavier még így nézett ki:

Egész pontosan 1994-ben, a kupagyőztesek Európa-kupájának negyeddöntőjében futottunk össze egyébként, ahol a hazai 1-1 után idegenben 4-4-et hozott össze a két csapat és ahol a képen látható fiatalember szerezte az első gólunkat.

Február 14.-én és 21.-én mérkőzünk majd meg velük, addig azonban még nagyon sok időnk van. Közbejöhetnek kisebb-nagyobb hullámvölgyek mind náluk, mind pedig - neaggyisten - nálunk, szóval nagy esélylatolgatásba még egyelőre nem kezdenék, ha nem bánjátok.

Annál inkább ragadnám meg az alkalmat, és kívánnék ezúton is kellemes ünnepeket minden kedves olvasónknak!

Carrega Benfica!