Nem kell cifrázni a dolgot, idén talán még nem láttunk ilyen pocsék teljesítményt a srácoktól, ráadásul JJ húzásai sem jöttek be ezúttal. Ezt mi most valóságos sokként éljük meg, hiszen ez a meccs véget vetett egy nagyon hosszú veretlenségi szériának, de ha valóban nagycsapatnak tartjuk magunkat, akkor ezt a hátrányt otthon le kell dolgoznunk! Sikerülni fog!Nem kell cifrázni a dolgot, idén talán még nem láttunk ilyen pocsék teljesítményt a srácoktól, ráadásul JJ húzásai sem jöttek be ezúttal. Ezt mi most valóságos sokként éljük meg, hiszen ez a meccs véget vetett egy nagyon hosszú veretlenségi szériának, de ha valóban nagycsapatnak tartjuk magunkat, akkor ezt a hátrányt otthon le kell dolgoznunk! Sikerülni fog!
Persze jómagam nem tudom motiválni a csapatot, feltéve ugye, ha Luisaóék olvasnak minket serényen a google fordító segítségével, viszont akikhez szólni tudok, azokat mindenképp szeretném egy kicsit virtuálisan vállba veregetni. Egyetlen szurkolónak sem szabad feladni a döntőt még egy ilyen borzalmas meccs után sem. Tudtuk, hogy el fog jönni ez a nap is, tudtuk, hogy valakitől egyszer ki fogunk kapni. Semmi sem tart örökké. Már az is nagyon szép, amit eddig felmutattunk, szóval szégyenkezni semmi okunk. Idegeskedni persze lehet, mert eddig el voltunk kényeztetve és most elvették tőlünk a nyalókát, de még nem futottak elég messzire vele. Vissza tudjuk szerezni!
Ezidáig egyszer sem mi futottunk az eredmény után, de most ez lesz a feladat. Hát aztán? Nem mi vagyunk az elsők, akik hátrányból kénytelenek nekivágni egy visszavágónak. Emlékezzünk a tavalyi Chelsea-re, akiket olaszföldön oktatott a Nápoly, otthon mégis képesek voltak a bravúrra! Egyszerűen annyi az egész, hogy ha nagycsapatnak tartjuk magunkat, akkor ezt bizony innen is be kell húzni, szóval ha jól telemérgeskedtük az auránkat, akkor most már elég legyen és nézzünk szépen előre. A Madrid és a Barca sokkal nagyobb pofont kapott, na nekik van miért aggódni, nekünk még nincs.
A motivációcunami után térjünk rá kicsit a meccsre, hisz nem somfordálhatunk el mellette, utána viszont ígérem, hogy öntök még néhány deci lelket belétek a végére, mintegy szendvicsbe fogva így a förtelmet, hogy ne szabadulhasson.
Ért minket néhány meglepetés a kezdőcsapatot megpillantva, ugyanis arra aztán senki sem számított, hogy Aimar ott lesz, a bombaformában lévő Gaitán és Lima kihagyása miatt viszont kicsit húztuk a szánkat. Utólag kiderült, hogy hiába vártuk csillogó szemekkel Pablito nagy dobását, semmi jó nem sült ki a kezdetéséből. Jardellel együtt annyi labdát adtak el, amennyit még Korkmaz szakálla sem lett volna képes elnyelni, ha arra lenne használatos (szakállas poén no.1), ráadásul nagyon kijött már az is, hogy lassú és túl sokáig gondolkozik a pályán.
Teljesen megölte a támadójátékunkat az, hogy egy gyenge Aimar próbált irányítani, hátul meg szintén gondok voltak. Jardel védőmunkájával nem igazán volt bajom, bár lehet, hogy egy másik meccsen nem húzta volna ki a a végső sípszóig. A lapokat valahogy sikerült elkerülnie, viszont cserébe sorban adta el a labdákat, Garayon meg látszott, hogy nem igazán értik meg egymást ott középen. Melgarejóról most inkább ne is beszéljünk!
Térjünk rá ismét a támadásra, amit úgy nem lehet művelni, hogy 90 percen keresztül azt erőltetjük, ami látványosan csődöt mond. Cardozo hiába kérte mindig a magas labdákat, ha nem tudott velük mit kezdeni. Ez most nem csak az ő kritikája, hiszen Korkmaz szakállától nem nagyon tudott érvényesülni (szakállas poén no.2), nagyszerűen fogta őt a török. Mikor a srácok már megunták a sorozatos előrevagdosást meg ívelgetést, akkor mutatóba jött egy kis gyors, rövidpasszos játék is néha, az ezekből adódó helyzeteket viszont be kellett volna fejezni. Maga Cardozo és André Gomes is addig tologatta, de addig, amíg valamelyik turbános bele nem kotnyeleskedett. Távoli próbálkozások segítettek volna, Gaitán kapufáján kívül viszont nem láttunk ilyeneket, ha meg ugye nem lövünk kapura, akkor abból gól sem lesz, márpedig a jóképű Volkan - aki mellesleg nagyszerűen beillett volna a bolondok napi posztunkba is - nem a bravúrjairól híres mostanában. Csak meg kellett volna próbálni!
mindig odaértek...
Korkmaz szakállára esküszöm (szakállas poén no.3), hogy Ola Dzsonnit sem láttam még ilyen szarul játszani. Róla is úgy pattantak el a labdák, mint a ház oldaláról, ahol kiskoromban gyakoroltam. Épp ezért most nem is fogunk különösképpen bánkódni amiatt, hogy jövő héten nem lehet ott a pályán eltiltás végett.
Szót kell, hogy ejtsek a Fenerről is. A mutatott játékukkal nem okoztak nekünk nagyobb meglepetést, számíthattunk rá, hogy hazai pályán ők fognak többet támadni. Azt nem mondanám, hogy szépen játszottak, de kihozták magukból a maximumot és megérdemelten nyertek. A Sow-Webó-Kuyt hármas sok kellemetlenséget okozott, de Fortuna, akit már oly sokszor emlegettünk ismét velünk volt nem is egyszer, de a segítségét most nem tudtuk kihasználni. Hiába tartós a házasságunk a szerencse istennőjével, meccset még ő sem nyerhet nekünk, azért nekünk is tenni kell. A 71. percben aztán már ő maga (Fortuna) is úgy döntött, hogy Korkmaz szakállára hajtja egy kicsit a vizet (szakállas poén no.4), ami gólt ért, sőt mi több, az egyetlen gólt a meccsen.
This is Sparta!! ...vagymi
Egy Sow, mint száz, a Fenerbahce volt idén az első, aki igazán komoly feladat elé állított bennünket. Ez a feladat tényleg nem egyszerű, hisz a szokásos idegenben szerezett gólunk is elmaradt, de megoldható. A visszavágóra már egy egészen más Fener fog érkezni, hiszen több kulcsjátékosukat is nélkülözniük kell majd. Topal és Webó a sárgáik miatt nem lehetnek ott, Meireles játéka pedig kétséges a meccsen összeszedett sérülése miatt. Az ő szempontjából talán jobb is, ha nem utazik el, mert amit Lisszabonban kapna, azt nem mentené el csengőhangnak a mobiljára, abban biztos vagyok. Ami meg a pláne, hogy a fanatikus szurkolói miatt nagyra nőtt tökeit el fogja veszteni a Fener a Da Luzban, szóval a körülmények adottak a törökveréshez. Nekünk csak fel kell nőnünk a feladathoz és kihasználni minden egyes apró helyzetet, támadni még a kapu mögül is! Meg lesz az!