Az első lépés

Minden más egy kicsit, ha a csapat Bl-t játszik. Bárki legyen is az ellenfél, fokozott izgalommal ülünk le a tévé vagy a számítógép elé. Érezzük, hogy ez más. Kiszakadunk végre a portugál bajnokság sokszor szürke hétköznapjaiból és egy sokkal vadabb környezetbe csöppenünk, egy olyanba, ahol minden színes és minden apró sikernek duplán örülünk.Minden más egy kicsit, ha a csapat Bl-t játszik. Bárki legyen is az ellenfél, fokozott izgalommal ülünk le a tévé vagy a számítógép elé. Érezzük, hogy ez más. Kiszakadunk végre a portugál bajnokság sokszor szürke hétköznapjaiból és egy sokkal vadabb környezetbe csöppenünk, egy olyanba, ahol minden színes és minden apró sikernek duplán örülünk.

Így volt ez tegnap is. Papíron a lehető legkönnyebb meccsel kezdtük a csoportkört, és bár telhetetlen pofáink alázásért kiáltottak, mindannyian tudjuk, hogy jó volt ez így is. Elvégre hoztuk a kötelezőt, sőt van itt még egy dolog, amit végre sikerült véghezvinni. Nem kaptunk egy gólt sem. Ne röhögjön senki, ez most igenis nagy dolog, hisz bármilyen hihetetlenül hangzik, de utoljára áprilisban sikerült lehozni egy meccset kapott gól nélkül. Igen, odatehettük volna magunkat jobban is, kitömhettük volna az Anderlechtet, de spóroltunk az energiával és annyit adtunk ki magunkból, amennyi egy magabiztos győzelemhez kellett.

JJ most egy olyan kezdőcsapatot állított fel, amibe nem nagyon lehetett belekötni. Maxi helyett André Almeida kezdett, de ebben nem volt semmi meglepő, már tavaly is láthattuk, hogy az európai porondon a portugált favorizálja a mester. Fejsa olyan jól szűrt a Pacos ellen, hogy bennragadt a kezdőben, igaz, Amorim sérülése miatt ezzel is számolni lehetett, viszont így úgy látszik, hogy Maticnak idén egy kicsit másféle szerep jut majd, mint tavaly. Enzo ismét a jobbszélre került, a másik oldalon is jobb ha megszokjuk Markovic fejét, az irányító szerepkörében pedig végre Djuricic viríthatott, akitől nem titok, hogy sokat vártunk. Egy szem csatárunk, mindenki szeme fénye Cardozo volt, aki minden bizonnyal égett a vágytól, hogy góllal, gólokkal mossa le magáról a gyalázatot.

Gyurika mintha érezte volna, hogy a Benfica blog tőle várja a megváltást, már a 4. percben üzent nekünk. Enzo távoli lövése kipattant Proto kapusról, a szemfüles szerb pedig azonnal lecsapott a hibára. A gyors gólt követően szerencsére nem vettünk vissza a lendületből és folyamatosan nyomás alá helyeztük a belgákat. Cardozo igencsak igyekezett, de míg a cselei bejöttek, addig a lövései vagy mellémentek, vagy pedig Proto hárította őket bravúrral.

előbb-utóbb csak összejön majd

Az első fél óra tehát biztatóan telt, főleg, hogy a végén még Luisao is örülhetett egy gólnak, ráadásul nem is akármilyennek. Egy látszólag veszélytelen szöglet után Almeida fejelte vissza a labdát a sűrűjébe, ahol a kapitány azt gyönyörűen vette le mellel, majd kapásból úgy bebombázta, hogy Dr. Genya Belgiumban bizonyára a mutáns cápák közé dobta Kand uraságot mérgében.

még mindig meg tud lepni minket

Innentől kezdve viszont látványosan leálltunk. Az Anderlechtben nem volt annyi, hogy ezt előnyükre fordítsák, nekünk pedig ez a szitu úgy látszik bőven megfelelt. Érdemes még kiemelni Siqueira munkásságát, aki igen sokat robotolt a bal oldalon, ráadásul adott Cardozonak egy gólpasszal felérő labdát, amit aztán Óscar valamiért elszerencsétlenkedett.

A második félidő tehát elég unalmasra sikeredett, csak a vége felé kaptam fel egyszer-kétszer a fejem, amikor az Anderlecht lőtt egy lesgólt, amit a bíró hála a jó égnek érvénytelenített, na meg amikor Artur majdnem megint banánhéjra lépett. Ezek a folyamatos hibái egyébként egyre aggasztóbbak, nem akarok vészmadár lenni, de ha JJ nem lép valamit ez ügyben, akkor látjuk még a kárát ennek. Na, de mindegy, ez most ne rontsa el az aktuális jókedvünket.

A portugál óriás egyértelműen jobbnak bizonyult a belga óriásnál és megtettük az első kötelező lépést a továbbjutás felé. Innentől kezdve már csak nehezebb meccsek jönnek, de azt hiszem reális elvárás a csapattól, hogy ezt a csoportot simán behúzza.

a meccs összefoglalója