Az utolsó morzsák

Az átigazolási időszaknak már egy hete vége van, de két érkező bemutatásával még lógunk nektek, ugyanis aktívak voltunk ám az utolsó napokban. Természetesen most is jókora nyereséggel zártuk a nyarat, ahogy az lenni szokott, de elégedettek lehetünk vajon? Lássuk, hogyan teltek a nyár utolsó napjai.Az átigazolási időszaknak már egy hete vége van, de két érkező bemutatásával még lógunk nektek, ugyanis aktívak voltunk ám az utolsó napokban. Természetesen most is jókora nyereséggel zártuk a nyarat, ahogy az lenni szokott, de elégedettek lehetünk vajon? Lássuk, hogyan teltek a nyár utolsó napjai.

Akik hűen végigkövették a világbajnokságot, és még a görögök meccsei sem tudták őket elriasztani a nappaliból/kocsmából, azoknak ismerősen hangozhat Andreas Samaris neve, aki Elefántcsontpart ellen be is talált a hálóba, pedig a meccset a cserepadon kezdte.

Samarist egy 9 millió euró körüli összegért szerződtettük, amivel ő lett minden idők második legdrágább görög játékosa, s ezzel együtt ő az ötödik görög, aki magára öltheti a Benfica mezét Mihailidis, Fyssas, Karagounis és Katsouranis után.

De miért ért ő nekünk 9 millió eurót? Ki ő egyáltalán, mit kell róla tudni?

Nos, végképp nem csoda, hogy jóformán senki sem hallott még róla azelőtt, hiszen Samaris pár éve még olyan csapatokban tolta, mint a Panachaiki és a Panionios. Tavaly nyártól azonban alaposan megindult a szekere a görög középpályásnak. Leigazolta őt a görög bajnokságot teljes mértékben uraló Olympiakos, ahol aztán gyorsan beverekedte magát a kezdőbe, és a klub BL-menetelésében is részt vállalt (ellenünk is pályára lépett, de azokra a meccsekre nem szívesen emlékezünk). Októberben meg is kapta a behívót a válogatottba Fernando Santostól, és Liechtenstein ellen debütált csapata utolsó Vb selejtező meccsén, továbbá pályára lépett a rájátszás mindkét meccsén Románia ellen, ezek után pedig Brazíliába is kiutazhatott a válogatottal.

Egy olyan játékosról van szó, aki mindig is egy stabil, védekezni jól tudó, de támadásban sem utolsó pont volt a pályán eddigi csapataiban, de igazán csak az utóbbi szezonban figyelt fel rá a világ egy része. Szerződtetésekor biztosak voltunk benne, hogy Enzo helyére érkezett, de végül az argentin hősünk maradt, így akadt néhány kérdőjelbuborék a fejünk felett, de ezek hamar kipukkadtak, hiszen Amorim hosszú időre kidőlt, Fejsával pedig azt sem tudjuk, hogy mi van. Minden adott tehát ahhoz, hogy Samaris megkezdje szárnyai bontogatását nálunk is. Kíváncsian várjuk.

Ezek után már csak egy csatárt ígértek a fejesek, de egyik névről a másikra került a sor és egymás után fulladt kudarcba minden próbálkozás. Pedig egy igazi, gólerős csatár igencsak jól jött volna, mert a rendelkezésre álló támadóinkon végigfutva nem önt el minket az optimizmus. Az utolsó napokban komolyan rácsimpaszkodtunk a Costa Ricával nagyot futó Joel Campbell-re, de Wenger makacs volt és az utolsó órákban bemutatta nekünk a középső ujját. Hiába kérlelte őt Campbell tandemben az ügynékével, hogy legalább kölcsönbe hadd jöhessen, Wenger nem engedett, hiszen Joel rendkívül fontos láncszeme az Arsenal kispadjának.

Jutott viszont egy igazolás az utolsó napra is, aki nem más, mint az AC Milantól érkező Bryan Cristante. Nos, róla tényleg nem tudtunk semmit azelőtt, viszont a cikkek olvasgatása közben nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyire pipák lettek a Milan drukkerei az eladása végett, hiszen állítólag egy hatalmas tehetségről van szó. Mindenképp szerettünk volna bennfentesebb infókat is vele kapcsolatban, nemsokára pedig jött is a segítségünkre Krisztián, aki hatalmas AC Milan drukker és akinek ezúttal is köszönjük az alábbi sorokat:

"Mint írtam is, sajnos sokat nem láttuk a nagy csapatban játszani, mindössze 3 alkalommal, de számomra meggyőző volt. 1 gólt rúgott, talán Kaká passzából az Atalanta ellen (óriási bomba). A 3 mérkőzés alatt meggyőzőbb volt, mint bármely ingyen igazolt veteránunk. Legfőbb erősségei szerintem a labdakezelés, passz pontosság, kreativitás, harcosság (mint Gattuso) és az állóképessége. Jobb lábas, középpályás, de ezt úgyis vágjátok. Nagyon sajnálom, hogy eladtuk mert rá lehetett volna építeni a Milan középpályáját és egyben jövőjét, pláne mert saját nevelés. Többszörös utánpótlás válogatott, lassan felnőtt is lesz az tuti. Szerintem elprédáltuk kevés pénzért… (6 millió euró, a szerk.) Biztos vagyok benne, hogy megállja a helyét Nálatok, és remélem úgy alakul a jövője, ahogyan azt a futballszakértők megjósolták. Szóval bőven van benne potenciál. Remélem a Benfica megbecsüli, és 4-6 év múlva óriási nyereséggel adjátok tovább, ha valaha is eladjátok… Mindenképp jó üzletet csináltatok. A Milan vezetői pár év múlva majd tépik a hajukat, (bár Gallianinak az sincs, nem csak esze, a festett hajú hataloméhes hiú elnökünk pedig pótolja azt parókával) hogy mekkora hülyeséget csináltak. Érthetetlen számomra, hogy szeretett csapatom vezetőinek mi lehet a jövőképe, de az biztos, ha ezt így folytatják, akkor a Milan jó sok évig nem ott lesz, ahová valójában tartoznia kellene."

Utoljára Markovicról olvastam hasonló sorokat egy éve, amikor ideigazolt, szóval nem kicsit várom, hogy lássam őt játszani, a baj csak az, hogy most már középpályás túltengésben szenvedünk, JJ-nek pedig meg kell oldania ezt úgy, hogy mindenki örüljön, mert az - ketten együtt 15 milliót kóstáló - új fiúk nem padozni jöttek, a régiek pedig nem akarnak kiszorulni. Egyszóval újra bő a keretünk, lesz mit rotálni, csak az a fránya csatárkérdés nem oldódott meg.