Lévai Levente: Még mindig libabőrös vagyok, hihetetlen!

– Lévai Levente tizenkilenc évesen Európa-bajnok! Meg lehet ezt egy-két nap alatt emészteni?
– Kedd reggel már azt gondoltam, tudatosult, de akárhányszor meghallom, kiráz a hideg, szóval nem, úgy hiszem, kell még kis idő ahhoz, hogy felfogjam – válaszolta a Nemzeti Sportnak Lévai Levente. – Amikor tavaly megnyertem az U20-as Európa-bajnokságot, azt is alig tudtam elhinni, most meg a felnőttek között győztem, hihetetlen az egész.

– Bátyja, Zoltán világ- és Európa-bajnoki ezüstérmesnek, Tamás vb- és Eb-bronzérmesnek mondhatja magát. A legkisebb fivér ért fel leghamarabb a csúcsra. Mit szólnak ehhez otthon?
– Mindenki nagyon boldog. Hétfőn, amikor hazaértem, Zoli megkérdezte, van-e kedvem lemenni az edzés előtti focira. Mondtam, hogy persze, edzenem úgysem kell még. Hatalmas tapsvihar fogadott a teremben, egyszerűen fenomenális volt. Utána értékeltük az Európa-bajnokságot, elmondták: köszönik, hogy ezzel példát mutatok. És tényleg azt mondhatom, hogy példakép lehetek, aminek a gondolatától még mindig libabőrös vagyok, hihetetlen! Biztos, hogy idő kell, mire felfogom, mit értem el.

– Fantasztikus volt, amit az X-Bionic Sportközpont fedeles lovardájában csinált. Az első nap az utolsó másodpercekben fordított a világ- és Európa-bajnok azeri Ulvi Ganizade ellen, majd az orosz Alen Mirzojant és a fehérorosz Aljakszandr Ljavoncsikot is megverve bejutott a vasárnapi döntőbe.
– Az azeritől tavaly Zágrábban hét nullára kikaptam. Erősebb vagyok, mint egy évvel ezelőtt, ez meglephette. Tudtuk, hogyan kell megverni: hat percen keresztül hajtottam, ennek a meccs legvégén meglett az eredménye, ott megtört, és már nem tudta követni az eseményeket. Ha azt mondjuk, tízes skálán tízes nehéz volt Ganizade, akkor a következő két ellenfelem mondjuk kilenc és feles. Ők is hihetetlenül erősek voltak. Először a megnyert elődöntőt követően törött el a mécses, igazi örömkönnyek voltak, sohasem felejtem el azt a pillanatot.

– Meglehetősen szürreálisan alakult a francia Ibrahim Ghanem elleni döntője. A négy négyes végeredmény önnek kedvezett, noha reklamált az ellenfél, az ön kezét emelték a magasba. Mégis együtt vehették át az aranyérmet, a nemzetközi szövetség arra hivatkozott, hogy elszámolták a pontokat.
– Tudtam, hogy lentről gyengébb, állásból erősebb. Direkt közel maradtam hozzá, hogy megfogjam. Szerencsére leküldettem, amikor eldobtam, lefújták, mert kinn volt, mégis ő kapott két pontot – nem igazán értettem, ezért kértem challenge-et, amit elvesztettem. Ahogy tudtam, mentem előre, ő is kapott passzivitási pontot, lentről jól védekeztem. Négy egyre vezetett, teljes gőzre kapcsoltam. Válldobást csináltam, arra sem adtak pontot, pedig teljesen biztos voltam benne, hogy jár. Teljes káosz volt, még egyszer leküldték, láttam, hogy négy kettőre vezet, mondom, oké, akkor el kell dobnom. És sikerült, ezzel lett négy négy. Aztán kitenyerelt a szőnyegen kívülre, ezért sem adtak pontot. Abszolút zűrzavar uralkodott a szőnyegen, a bírók sem tudták, mire mit adtak. A harmadik passzivitásra ütötték be nekem a pontot, itt csúszott el a dolog, s noha ezért valóban nem járt volna, három olyan akcióm is volt, amire viszont igen. Ezek közül valamelyik zavarhatta meg őket.

– Nincs önben olyan érzés, hogy Ghanem győzelmének kihirdetésével elismerték, hogy nem Lévai Leventének kellett volna nyernie?
– Nem! És azért nem, mert hatból öt percig én mentem előre, csak én próbáltam akciót csinálni, eldobtam, zónán kívülre tettem. Két-három pontot nem adtak meg nekem, miközben Ghanem egy akciót sem hajtott végre. Nem akarok elvenni tőle semmit, nem tehet róla, a bírók is tévedhetnek. De azt semmiképpen sem érzem, hogy nekem kellett volna veszítenem.

–  A magyar és a francia himnusz helyett az UWW-himnuszt játszották le az eredményhirdetésen. Ezt hogyan fogadta?
– Jólesett volna hallani a magyart. Az UWW vezetősége nem akarta, pedig mi beszéltük, hogy mindkettőt szívesen elfogadnánk. De nem baj, remélem, lesz még alkalmam a Himnusz meghallgatására felnőtt-világversenyen.

– Milyen célok lebegnek a tizenkilenc éves, Európa-bajnok Lévai Levente szeme előtt?
– Természetesen még feljebb szeretnék lépni, olimpiát és világbajnokságot nyerni. Úgy érzem, ehhez nagy lépcsőfokot léptem, ami jó okot ad arra, hogy elhiggyem: sikerülhet!