Tóth István: Az az olimpiai aranyérem az enyém volt, azt elvették tőlem

Nem számolja az éveket Tóth István, csak arra figyel, hogy jól érezze magát, megfelelően mozogjon és fizikailag rendben legyen.

„Jól is vagyok! Kipróbálom magam különböző fizikai tevékenységekben, főleg a ház körül, legyen szó favágásról, létracipelésről vagy fára mászásról – nyilatkozta a kétszeres világbajnok Tóth István. – Odafigyelek magamra, csak azért nem járok edzőterembe, mert ott rengeteg időt töltöttem az életem során. A testem kívánja a fizikai munkát, szóval nem vonom meg tőle.”

Tóth István alapvetően Zuglóban lakik, de elég sokat jár vidékre: „Tiszakécskei vagyok, a családomból is élnek még ott, és a szüleim ott vannak eltemetve. A feleségem hét éve elhunyt, a mostani párkapcsolatom is Tiszakécskéhez köt, szóval sokat járok oda. Kisvárosi környezet, én falusinak nevezem, mert én úgy nőttem fel, hogy még község volt. Nagyon közel áll a szívemhez.”

A születésnapját nemigen szokta ünnepelni, csak szűk családi körben. Esetében a „csak” és a „szűk” idézőjelért kiált: „Nagy családom van, öt gyerek, nyolc unoka, három dédunoka. Velük persze találkozni szoktam ilyenkor, összetartóak vagyunk, nem olyan rég, két hónappal ezelőtt is összesereglettünk, amikor Tiszakécske díszpolgára lettem.”

Noha az edzőteremben már nem szeret dolgozni, azért a kötöttfogású válogatottat napjainkban is rendszeresen látogatja: „Jó nézni őket, szóval amikor Budapesten vannak, hetente vagy kéthetente megyek hozzájuk. S ha valaki megkérdez, nagyon szívesen adok neki tanácsot. Rengeteget ültem a szőnyeg mellett, edző és bíró is voltam, szóval elég sok tapasztalatom van, és úgy látom, most kifejezetten jó munka zajlik a csapatban, Lőrincz Viktor szövetségi kapitányék remekük dolgoznak. Mindig a kőkemény munkában hittem, ők is ilyenek és ezt jó látni.”

A 70-es években jellemző volt a két 62 kilogrammos klasszis, Tóth és az ugyancsak világbajnok, Réczi László válogatottságért zajló küzdelme. Utóbbi négy évvel idősebb Tóthnál, és egészen 1977-ig ő volt a súlycsoport első számú birkózója: „Nem volt olyan pillanat a pályafutásomban, amikor azt éreztem, hogy ő jobb nálam, azt hiszem, soha nem is vert meg, én legalábbis nem emlékszem ilyenre. Az országos bajnokságokat rendre én nyertem meg, tíz aranyérmem van, amire nagyon büszke vagyok. Ő nagyon híres volt, és olyan időszakban hozta az eredményeket, amikor viszonylag kevesebb volt belőle, ezért nem cserélték le. Aztán 1979-ben megtört a jég, elindulhattam a vébén és megnyertem. Lászlóval egyébként akkor is jóban voltunk, és ez azóta sem változott.”

Tóth István az 1980-as moszkvai olimpiát megelőző és követő világbajnokságon is aranyérmet szerzett, a játékokon azonban nem jött össze neki a győzelem, és emiatt azóta is van hiányérzete: „Az az olimpiai aranyérem az enyém volt, azt elvették tőlem, erről azóta is meg vagyok győződve. Akkoriban volt kettős leléptetés, ha így járnak el a bírók, akkor is én nyerek. Két-két intés után ellenfelem, a görög Sztilianosz Mijakisz lement a szőnyegről, ez azt jelentette, hogy passzív. Ezért megnyugodtam, biztos voltam abban, hogy én nyerek. Mégis én kaptam meg a harmadik intést és a görög nyert. Máig előjön álmomban a jelenet, amint hátrafelé lemegy a szőnyegről. A felvételt azóta sem találom a döntőről, a hetvenedik születésnapomra az egyik barátom felkereste Mijakiszt, hogy neki megvan-e esetleg, válaszlevelet küldött nekem, amelyben átadta jókívánságait, leszögezte, nagyon jó birkózó voltam, ugyanakkor hozzátette: sajnos neki sincs meg a felvétel.”

A nem mellesleg Európa-bajnoki ezüstérmes és kétszeres bronzérmes egykori klasszis végül a szerencséről is ejtett néhány szót: „Nem hiszek benne, abban viszont igen, hogy a Jóisten fogja a kezemet. Most már el merem mondani, gyerekként rengeteget imádkoztam azért, hogy világbajnok legyek. Mindenáron az akartam lenni, mert hát a világbajnok a világ legjobbja. Nekem nincs olimpiai és Eb-aranyam. Gyerekkoromban rengeteget utaztam, heti két-háromszor mentem Kiskunfélegyházára edzeni, volt időm álmodozni a vonaton. Boldog vagyok, hogy mindez meghallgattatott.”

Tóth István október 3-án, szombaton tölti be életének 75. évét. Isten éltesse sokáig!