A magyar duó, Jakab Dávid és Nagy Levente – mindketten életükben először ülhettek repülőn, a müncheni átszállás miatt mindjárt két-két fel-, illetve leszállásban lehetett részük – belekóstolhatott abba, milyen az, amikor a nagycsapatok ilyen formában közelítik meg az adott helyszínt.
A bevállalós Dávid nehezebben viselte az út viszontagságait, de a légi látvány azért kárpótolta, csakúgy, mint az alaposabb, körültekintőbb, spanyol szavakat is magoló, bár a négy órára nyúlt repülő út során elfáradó Leventét.
A kis magyar csapatot ötven fős külön busz(!) szállította be a barcelonai El Prat reptérről, igaz, az az út már nem tartott sokáig. Csak a város dél-nyugati részén lévő, ötcsillagos, tizenhat emeletes Rey Juan Carlos I hotelig. A szállás nem ismeretlen a profi futballisták körében, tekintve, hogy mindössze tizenöt perc sétára található a Camp Noutól. Így állandó főhadiszállása a keretösszetartásokat olykor megtartó FC Barcelonának, de ebben a hotelben szállásolják el az aktuális BL-ellenfeleket, vagy a spanyol riválisokat, ha utóbbiaknál a szükség úgy hozza.
Nos, a fürdőszoba zuhanyzóját látva cseppnyi kérdőjel sem marad az emberben, miért húzták meg cirka 170 centinél a katalánok első csapatánál a magassági limitet, a fürdőlepedőnél viszont megdől ez a tétel, abba két Zlatan Ibrahimovic is vígan beleférhetett annak idején.
Sok ideje nem maradt a két fiatalnak a terep felmérésére, ugyanis a regisztrációt követően a szomszédban található Katalán Kongresszusi Központban volt jelenésük az ünnepélyes megnyitóval egybekötött vacsorán.
A négyfogásos estebéd után rövid ízelítőt kaptak a rájuk váró feladatokból, a hét programjáról, de az emelvényre szólították azt a korukbeli Reyaad Pieterse-t is, aki Dél-Afrikából érkezve két évvel ezelőtt tagja volt annak a nyolc szerencsésnek, akik a Most Wanted tehetségkutató győzteseiként szerződést kaptak a Nike Futballakadémiától.
A tét és a cél most sem kisebb. Hétfőn és kedden tesztpályán kell megfelelniük a résztvevőknek, miként a szerdai pihenőt követően csütörtökön is. Utóbbi nap tartogatja majd az első kiválasztást: akkor a százból már csak ötvenketten alhatnak el úgy, hogy másnap is lesz még jelenésük. A pénteki elődöntőt követően szombatra megfeleződik a mezőny, a versenyben lévő huszonhat fiatal pedig döntőt játszhat a Barcelona B csapatának otthonául szolgáló Mini Estadiban, képletesen és a valóságban is a Camp Nou árnyékában.
A két magyar fiatal bizakodó, és így önbizalommal telve tekint a rá váró feladatok elé. A szombati döntőben is gondolkodnak ugyan, ám elsődleges céljuknak azt tekintik, hogy az első válogató után is versenyben legyenek. A következő célt majd akkor tűzik ki maguk elé, ha az elsőt teljesítették. A riválisokat mustrálva külsőre semmiféle kisebbségi komplexusuk nem alakult ki, ritka volt az olyan fiatal, aki fizikumával messze megelőzte a korosztályát. Persze, az elszántságot minden ellenfélen érezték a magyarok, de ezt ők is éreztették másokkal. A lényeg aztán meg úgy is a pályán dől el.
