Mióta nincs Chiellini, minden meccsen kapunk egy gólt a helyéről, ráadásul nem tudunk szögletet rúgni, a második sorunk sehol nincs az elsővel szemben, és idegesek vagyunk.
Haragszunk a calcióra, az olasz közegre, a néha hónapokig kussoló, majd a vérszagra előbújó patyolat lelkű hipokritákra, a sajtóra, a kókler és/vagy elfogult sípmesterekre.
A pénzéhes futballkurtizán leigazolása fölött értetlenkedőnek elmeséljük azt a kubai délutánt, amikor addig könyörgött, míg komoly feltételek mellett, de jöhetett Torinóba.