Ausztria: drága, mégis kifizetődő

Történetünk főszereplője jámbor, jó indulatú bringabarát. Nem lenne sportszerű, ha nevén neveznénk, még a végén ráismer valaki. Legyen ezért csupán Jani, aki csaknem húsz évvel ezelőtt, még kisiskolásként ízlelte meg a kerékpártúra gyakran édes, neki azonban inkább savanyú ízét. Egyetlen nap leforgása alatt ugyanis számos olyan hibába esett, amelyre a bringások mindentudó kézikönyve azzal a szöveggel figyelmeztet: „Ne tedd!”
A határ menti Sopronban felcseperedő Jani az ausztriai Feketevárosba (Purbachba) járt át tanulni. Közeledett már a tanév vége, és az iskolája egynapos – rövidített – kerékpártúrát szervezett a Fertő tó körül. Jani egyébként amolyan fotelsportoló volt csupán, de ebből a buliból nem akart kimaradni. Nem vette figyelembe, hogy a tekeréshez szokott sulitársai sokkal jobban bírják szuflával, mint ő valaha is bírta.
Aztán ott volt a kerékpárválasztás gondja.

Kölcsönbiciklivel vágott neki a túrának, és néhány száz méter megtétele után már kiütköztek a hibái. A váltó akadozott, míg a nyereg egyre kényelmetlenebbnek bizonyult.

Szörnyen feltörte Jani hátsóját, amikor is váratlanul özönvízszerű eső zúdult a kalandvágyó nyakába. Persze nem volt nála esőkabát, mi több, egyetlen váltóruha sem. Csuromvizesen, vacogó fogakkal dünnyögte, hogy ebből elég!
Ma már persze tudja, hogy lehetett volna türelmesebb és előrelátóbb is. Akkor talán nem siklik át olyan sebesen a túra szépségei felett. Ausztria bizony megéri a tervezést, nyugati szomszédunknál vannak Európa-szerte a legszebb kerékpár-útvonalak. Igazi paradicsom a kerékpárosoknak. Jól kiépített, kitáblázott úthálózat, változatos terepek várják a tekerőket, hegyen-völgyön át, tavak és folyók partján vezető utak hívogatják a kerekezni vágyókat.
Mindenki megtalálja a kedvére valót, legyen szó lelkes kezdőről vagy kihívásra ácsingózó profiról, családosról netán egyedülállóról. Ausztriában alkalmunk nyílhat megcsodálni a háborítatlan természet szépségét, a növény- és állatvilágot; megtekinteni sok-sok helyi látványosságot, műemléket, meg történelmi emlékhelyet; bejárni erdőt és mezőt.
Érdemes azonban körültekintőnek lenni. Vegyük számba, hogy mit akarunk, és mennyit bírunk, ne elsősorban a vágyainkhoz igazítsuk az úti tervet. A kerékpár legyen megbízható, jól szervizelt, s nem árt, ha néhány alapalkatrészből beszerzünk még egyet-egyet. Emellett ne hagyjuk otthon a bukósisakot (sem), s gyermekeink védelmére is nagy hangsúlyt fektessünk.
Érdemes először is tisztázni, hogy egyéni vagy szervezett útra készülünk, ez utóbbira számos példát találni a világhálón. Kedvtől, hajlandóságtól, s nyilván pénztárcától függ, hogy ki mire vállalkozik.

Egy ötnapos csoportos kerékpártúra 80 ezer forinttól foglalható. Ebben azonban még nincs benne a szállás és az étkezés költsége. Nem árt tehát, ha fejenként még 150–250 eurós (46–77 ezer forintos) költőpénzzel számolunk.

A kiscsoportos utazás előnye, hogy a váratlan helyzetekre is van megoldás, s a kerékpár szállítása sem okoz kényelmetlenséget.
Igaz, ma már szinte az összes railjet típusú vonattal elérhető Ausztriában a bringaszállítás. A díja célállomástól függetlenül 10 euró (3100 forint), jelenleg Bécsbe, Sankt Pöltenbe, Linzbe, valamint Salzburgba lehet így eljutni hazánkból. A helyfoglalás kötelező, s mert vonatonként csupán öt kerékpárnak jut hely, érdemes még időben gondoskodni a jegyváltásról.
Aki egyénileg, saját szervezésben vág bele a nagy kalandba, ugyancsak megtalálhatja a neki megfelelő nehézségi szintet. A széles kínálatban szerepelnek a könnyebb tókerülő útvonalak és a nehezebb hegyi kerékpárutak is. Aki pedig szívesen sportol, és nem csupán a természet, hanem a kultúra, valamint a történelem is foglalkoztatja, annak a látnivalók mellett elhaladó kerékpárutak is lehetőséget kínálnak az élvezetek és élmények összekapcsolására.
Hogyha pedig fogytán az erő és lankad a jókedv, vagy csak némi frissítőre vágynak a lelkes kirándulók, kitűnő fogadók, vendéglátó egységek, továbbá különleges kerékpáros szállások várják nagy szeretettel a betérőket. Meg az éppen arra tévedőket. Annak idején Jani is egy hangulatos erdőszéli büfében majszolta a bécsi virslijét két császárzsömlével és mustárral. Fájdalmas arccal nyomogatta közben sajgó fenekét, s mohón csillapította szomját. Az eső csak később hullott alá óriási cseppekben, villámok kíséretében. Mintha csak rendre akarta volna inteni Janit, hogy ne kekeckedjen a természettel.
Inkább élvezze azt.

(Megjelent a Bringázás magazinban, 2017-ben.)