„Úgy gondolom, hogy minden szakaszra, így az elejére is igaz, hogy mindenkinek a saját tempójában érdemes haladni. Sohase csatlakozzunk sem gyorsabb, sem lassabb túratárshoz. Főleg az elején még mindenki lelkes, friss, így könnyen magával ránthat a tömeg lendülete” – figyelmeztet Adrienn, aki hozzátette, tud olyan indulóról, aki az első ötven kilométert 6 óra alatt teljesítette, de annyi energiát kivett belőle a kezdeti rohanás, hogy végül 22 és fél óra alatt ért célba.
„Érdemes az elején indulni, főleg, ha valaki még nem tapasztalt a hosszú távok megtételében. Így szinte biztos, hogy a végén is lesznek körülötte résztvevők. Én menet közben szinte mindig szóba elegyedek olyanokkal, akiknek hasonló a tempójuk az enyémhez, így szinte észrevétlenül telnek a kilométerek” – teszi hozzá.
Szerencsére frissítőpontokból nincsen hiány, így nem fontos egy hatos ásványvizes pakkot betuszkolni a hátizsákunkba. Igény esetén akár vásárolhatunk is, bár a Pilis-nyeregnél (ahová a 25 kilométeres táv befut) mindig sokan állnak sorba. „Kesztölcön nagyon kedves lányok mindig kint vannak az egyik ház előtt, és slagból adnak ivóvizet. Szintén Kesztölcön a helyiek évek óta levendulaszörppel, fröccsel kedveskednek. Itt is van ivóvíz. Dorogon több üzlet nyitva tart, és a helybéliek is tudják, hogy ezen a napon van a K100. Tavaly a Gete előtt egy néni kint állt a kapuban, és felajánlotta, hogy ad vizet.”
Rengeteg helyen hallottuk már, és Adrienn is megerősítette a sópótlás fontosságát. Természetesen étkezéssel (sós mogyoró, rágcsa, szendvicsek) is lehet biztosítani a szervezetünknek szükséges mennyiséget, de a konyhasó is megoldást jelenthet.
„Nagyon fontosnak tartom a megfelelő folyadékbevitelt. Ez ne sima víz legyen, hanem izotóniás ital vagy valami egyéb, ami pótolja az elvesztett energiát. Főleg nagy melegben fontos a sópótlás.
A túra második harmadának leírása ide kattintva olvasható!