Egy óra alatt is megtanulható!

Klasszikus sportág a sí. Nem csoda, hogy nagyobb a népszerűsége, és többen űzik, mint a snowboardot. Ez persze adódhat beidegződésből, megszokásból, hagyományból, elvégre a téli olimpián is nagyobb múltra tekint vissza – elég csak megemlíteni, hogy az 1936-os játékokon, Garmisch-Partenkirchenben férfi- és női versenyt is rendeztek alpesi összetettben, míg a hódeszka, vagyis a snowboard csak 62 évvel később, 1998-ban Naganóban került fel a palettára. De nemcsak ez szól a síelés mellett, hanem az is, hogy természetesebb a mozgáskultúrája, alapesetben menetiránynak megfelelően siklunk a havon, tehát a testünk arra néz, amerre haladunk (kivéve, ha, mondjuk, korláton csúszunk oldalirányban). Ezzel szemben a snowboardon alapvetően 90 fokkal elfordulunk, a siklásirányra merőleges a testünk, és ami ennél is lényegesebb, össze van kötve a lábunk, míg a síelésnél két külön lécen közlekedünk – nem véletlen, hogy a futballhoz, a kosárlabdához vagy, mondjuk, a kézilabdához is két cipőt húzunk, nem pedig két lábbal egyetlen nagy bakancsban űzzük ezeket a sportágakat… Éppen ezért a többségnek könnyebb is elsajátítania a síelés alapjait, mivel nincsenek összekötve a lábak egy deszkán.

A tanulási folyamat a vízre is teljes mértékben igaz, ám egy óriási különbség akad a sportágak téli és nyári változata között: a hóval ellentétben a hullámokon a deszkára esküsznek többen.

A vízisí tökéletesen illeszkedik a tanulási folyamatba is, amely a Velencei-tónál három részből, mondhatni, fokozatból áll.

„Az első a térdelődeszka – magyarázza Széchenyi Attila. – A vízhez szoktatás miatt lényeges, és már hatéves kortól is el lehet kezdeni, . Mivel lent van a súlypont, a kezdő könnyebben megtanulja, hogyan kell viselkednie a vízen – merthogy nem ajánlatos ficánkolni, nyugton kell maradni a deszkán, különben jön a borulás. A következő lépcsőfok a vízisí. Mivel menetiránnyal szemben kell haladni, könnyebb a wakeboardnál, ráadásul a felállás is egyszerűbb, ami fontos a sikerélmény miatt. Ha már megy minden, akkor lehet váltani a deszkára. Egy óra alatt meg is lehet tanulni, igaz, nem mindig fogadják meg a tanácsomat, emiatt előfordul, hogy több időt vesz igénybe. De maradjunk a vízisínél. Van némi előnye, ha valaki korábban már sportolt, mert jobb lehet az egyensúlyérzéke, márpedig úgy könnyebben megy a tanulás; ahogy a havon szerzett sítudás is sokat segíthet. Arról persze szó sincs, hogy kizáró tényező lenne a rutintalanság.”

Széchenyi Attila szerint vízisíelni meg lehet tanulni hosszabb stégről becsúszva vagy ülésből is. A lényeg, hogy a kar egyenes legyen, a térd hajlítva, és előre kell nézni.

Ha megvan a felállás, nem szabad hátradőlni, saját lábon kell állni, mintha a kötél nem is lenne. A térd enyhén behajlítva legyen, hogy rugózzon a láb, mert az csillapítja az érkezést.

A velencei pályán, ahol egyszerre kilencen is csúszhatnak, a kábeles pálya sebessége 30–31 km/óra, de a kezdőknek a tanulóórában 20–22 km/órára lassítják le a tempót, hogy egyszerűbb legyen elsajátítani a mozdulatokat.

(Megjelent a Vízi sportok magazinban, 2016-ban.)