Véget ért a Tour de Hongrie, amelyet követően Eisenkrammer Károly főszervezőt kértük meg, elevenítsen fel egy-egy emlékezetes élményt, kulisszatitkot az egyes szakaszok kapcsán.
Prológ, Siófok
Nagyon jó érzés volt, hogy az összes extrém vagy nem várt helyzetre talált megoldást a csapatom. Viszonylag kis létszámmal dolgoztunk, de ezúton is köszönöm mindenkinek, remekül helytállt a társaság. Már a prológ sem volt egyszerű, mert bár napsütésben kezdődött a verseny, húsz perccel később hatalmas vihar érkezett, és miközben a versenyzők küzdöttek az elemekkel, a strandolók igyekeztek hazajutni, mivel nem mindenki a viadal miatt érkezett. A viharos idő mindig nagy nehézséget jelent, tavaly le kellett állítanunk az egyik szakaszt, és már most is arról beszéltünk, mikor állítsuk meg a versenyt, akkora viharfelhők érkeztek – végül megtartottuk a prológot.
szakasz. Balatonalmádi–Keszthely
A keszthelyi körözéstől tartottunk elsődlegesen, mivel ez volt az első szakasz, amelyen nem zárt pályán, hanem nyílt terepen haladt a mezőny. Egy ilyen versenyen elmehet a kép a közvetítés alatt, valaki lekési a rajtot, eltéved a mezőny, de egyik sem olyan súlyú hiba, mint ha autók tévednek az útvonalra. Itt azonban már láttuk, jól működik a biztosítás, a féléves előkészület során miden illetékes rendőrkapitánysággal egyeztettünk, és tapasztaltuk, ha akadnak is kisebb hibák, minden jól működik. A szakasz vége szervezési szempontból azért is volt nehéz, mert az utolsó tíz kilométer szinte végig lejtett, a mezőny 70–80 kilométeres sebességgel száguldott, így az előttük haladó autóknak 90–100 körüli tempóban kellett „menekülniük”.
szakasz. Velence–Székesfehérvár
Felcsút és a Puskás Akadémia mindenkiből vált ki érzelmeket pró és kontra, ezzel együtt jó döntés volt, hogy a stadionhoz vittük a szakasz egyik részhajráját. A médiába így együtt került be a stadion és a kerékpársport, amelyet az Eurosporton világszerte láthattak, és bárki bármit mond, nagyon szép építményről van szó. A helyiek segítőkészek voltak, jó volt látni, hogy rengeteg labdarúgó jött ki szurkolni a bringásoknak.
szakasz. Cegléd–Hajdúszoboszló
Ennek a szakasznak a különlegességét Albert Contador személye adta. Már előző este találkoztunk vele, a Kométa szervezett nekünk egy vacsorát, barátságos embert ismertünk meg a személyében, elmesélte, hogyan lett bringás, mesélt arról, hogy a Tour de France-t is szervező ASO nagyköveteként mennyit jár külföldre, milyen feladatai vannak. Contador és alapítványa sokat tesz a kerékpársportért, a fiatalokért és az egészségmegőrzésért, tudja, mennyire fontos az egészség, mivel pályafutása elején stroke-on is átesett. Contador mellett pedig Dina Dániel és két társa 150 kilométeres szökéséről is emlékezetes marad a szakasz, Danit ötszáz méterrel a cél előtt fogta meg a mezőny. Ez a nap is mutatta, bátraké a szerencse, picin múlott, hogy magyar versenyző legyen a dobogón.
szakasz. Karcag–Miskolc
Valter Attila. Dolgozhatunk mi hibátlanul, lehet tökéletes a díjkiosztó zenéje vagy a hoszteszek mosolya, ha nincs magyar siker, megette a fene az egészet. Azért amikor megjelentek az erős, profi csapatok, összeszorult a gyomrom, hogy itt aztán nem lesz könnyű dolguk a mieinknek. Magyar vonatkozású siker, hogy a Kőbánya Cycling Team versenyzője, a marokkói Amine Galdoune Ahmed dobogóra állt Hajdúszoboszlón. Ugyanitt Karl Ádám nyolcadik lett, akiért különösen szorítok, mert a nővére az egyesületünkben ritmikus gimnasztikázott, az anyukájuk és a feleségem pedig jó kapcsolatban vannak, így ennek is köszönhető, hogy a Karl gyerekek a kerékpározást választották.
A szombati nap legjobbja pedig egyértelműen a Pannon volt, kimagaslott a mezőnyből, bringásai bátran az élre álltak, és már a bükkszentkereszti emelkedő elejétől irányítottak, Valter Attila pedig megnyerte a verseny legnehezebb hegyi hajráját. Egyedül érkezett a csúcsra, több százan biztatták, nagyon jó érzés volt. Így az is egyértelmű, hogy jövőre bátran tehetünk több hegyi szakaszt az útvonalba, mert vannak olyan magyar versenyzők, akik az emelkedőkön is erősek. Érdekesség egyébként, hogy Dina Dániel, a testvére, Márton és Valter Attila is Valter Tibor tanítványa. Mindannyian hegyikerékpárosként kezdték, még az idén is több MTB-világkupafutam vár rájuk, most viszont dönteniük kell, melyik szakágban folytatják pályafutásukat.
szakasz. Kazincbarcika–Kazincbarcika.
A cél előtt 15 kilométerrel történt, hogy egy kóbor kutya bement az útra, a rádióban pedig mondták, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, nem akar lemenni a pályáról. Rendkívül veszélyes, ha versenyzők közé szalad. Odaértünk, megálltunk, és egy helybéli lakos segítségével megfogtam, és bevittem egy udvarba. Egy ijedt, drótszőrű eb volt. Imádom a kutyákat, három is van a családban, s mind úgy érkezett hozzánk, hogy valahol találtuk őket. A szakaszon ott volt az ASO kommunikációért felelős munkatársa, ő is hallotta a versenyrádiót, s csak annyira jegyzett meg, hogy Christian Proudhomme, a Tour de France versenyigazgatója ezt biztosan nem csinálta volna meg – nem merte volna megfogni a kutyát.