Nyerhetünk olimpiát raftingban

A sebes folyó magával ragadja a csónakot, a hullámok ide-oda dobálják, miközben az aprócska hajóban ülők az evezőlapáttal próbálnak egyensúlyozni.

Akik szeretik az ehhez hasonló kihívásokat, gyakran választják kikapcsolódásként a vadvízi evezést (rafting), a cégek is előszeretettel szerveznek csapatépítő tréningeket a határon túli folyókhoz – ugyanakkor a legkitartóbbak és a legtehetségesebbek nem érik be ennyivel.

Igaz, ők csakis magukra számíthatnak. Olykor csapatban, máskor egyedül ülnek a csónakban, és nekik nem elég, hogy „túléljék” a folyamatosan érkező hullámokat, az egyensúlyozás közben még az akadályként elhelyezett rudak között is szlalomoznak. Az erő, a kitartás és a gyorsaság egyaránt fontos nekik, a legjobbaknak pedig olimpiai érem a jutalmuk.

A kajak-kenu szlalom 1972 óta szerepel a nyári olimpia programjában, és bár Magyarországon egyelőre csak ismerkednek a sportággal, a szomszédos országokban már világ- és Európa-bajnoki címekig, ötkarikás dobogóig jutottak.

A szlovákok büszkesége, a szintén olimpiai ezüstérmes Matej Benus édesanyja révén szerette meg a sportot, aki korábban Csehszlovákiát képviselte a nemzetközi versenyeken.

„Édesanyám a versenyzés befejezése után évekig edző volt, így szinte a csónakházban nőttem fel – idézte fel a kezdeteket magazinunknak a 30 esztendős, csapatban hétszeres világbajnok olimpikon. – Állandóan vízközelben voltam, tizenegy éves koromban már versenyekre jártam. Eleinte kicsit félelmetesnek tűnt, de imádtam a közeget. A többi sráccal rengeteget viccelődtünk, élmény volt köztük lenni, aztán később egyre komolyabban vettem az edzéseket, tizenhat esztendősen pedig junior Európa-bajnok lettem. Húszéves korom óta a felnőttek között versenyzem, de szerencsésnek mondhatom magam, mert a testem nem öregedett velem, olyan gyorsan regenerálódom, mint hét-nyolc évvel ezelőtt. Persze nagyon megterhelőek az edzések és a versenyek, de nem kontaktsport, így kisebb a sérülés veszélye. Nem véletlen, hogy pályafutásom legsúlyosabb sérülését most januárban szenvedtem el: az egyik floorballtornán kificamodott a térdem. Szerencsére gyorsan visszaülhettem a csónakba, és a kétezerhuszonnégyes olimpiáig szeretnék is benne maradni.”

A két olimpikonban közös vonás, hogy mindketten szeretik a víz közelében tölteni szabadidejüket.

Peter Kauzer a téli, ausztráliai edzőtáborokban rendszeresen meglovagolja a hullámokat, míg Matej Benus többnyire a gyermekeivel szervez hegyi, valamint vízi túrákat.

„A vadvízi evezésben és a szlalom kajak-kenuban nagyjából a lapát az egyetlen közös vonás – folytatta a hétszeres Európa-bajnok Matej Benus. – A viccet félretéve, a technika jelentősen különbözik, ugyanakkor a rafting felkészíti a testet a szlalomra, nagyjából ugyanazokat az izmokat mozgatja meg, vagyis alapozásnak kiváló. A sportunkhoz kitartás, állóképesség, fizikai erő és megfelelő mentális állapot szükséges, ha bármelyiket is megszerzi valaki a vadvízi evezésnél, már megérte. Hobbiszinten én is élvezem, a barátaimmal többször beültünk már a gumicsónakba, és egyszer sem panaszkodtak.”

Peter Kauzer szintén rávette már családját és barátait a vadvízi evezésre, a Szlovénián és Olaszországon is áthaladó Isonzó folyó ugyanis kiváló terep a hullámok leküzdésére, és a kétszeres szlovén világbajnok szerint a látvány is magával ragadó. Amikor pedig nyugodtabb kikapcsolódásra vágynak, a Száván ragadnak evezőt.

„Ha valaki imádja a vadvízi evezést, még nem feltétlenül lesz remek szlalomversenyző, ugyanakkor arra kiváló terep, hogy a félelmet leküzdje – vette vissza a szót Peter Kauzer. – Éppen ezért minél előbb kezdi valaki, annál jobb.

A gyerekek talán kevésbé látják a veszélyt a raftingban, ha csak az élvezet marad meg bennünk, később sem félnek majd.

„A Rióban szerzett olimpiai ezüst nekem is pályafutásom csúcsát jelenti – mondta Matej Benus. – Ugyanakkor tudom, több van bennem, és a jövőben szeretném is bizonyítani. Meg aztán... Ezt a sportot egyébként sem lehet megunni.”

(Megjelent a Terepsportok magazinban, 2018-ban.)