Imádták a Jegesmedvét a Kinizsi Százason

Ez volt az első alkalom, hogy benevezett a Kinizsi Százasra?

Egyszer, négy éve már elindultam hagyományos túrafelszerelésben, de akkor rosszul mértem fel az erőnlétemet, elsiettem a túra elejét, aminek az lett a vége, hogy Dorognál (nagyjából 40 kilométernél – a szerk.) kénytelen voltam feladni.

Honnan jött az ötlet, hogy ezúttal jegesmedvejelmezben próbálja meg teljesíteni a távot?

Körülbelül egy évvel ezelőtt az ismeretségi körömben szerveződött egy túrázó társaság Jégertej néven, s két srác, a Kinizsin idén elsőbálozó Tigris és az ötszörös teljesítő Söjtöry Domonkos néhány hetes rendszerességgel eltérő nehézségű túrákat szervez azzal a céllal, hogy a különböző edzettségű ismerősök, barátok is részt tudjanak venni az eseményeken. Volt olyan alkalom, hogy Vértesszőlős és Tata között mentünk tizenöt kilométert egyméteres szintemelkedéssel, illetve a másik véglet a Kinizsi Százas. Ezekre a túrákra jellemző a nyitottság – hiszen nagyon sok helyről jövünk –, a jó hangulat, a jó beszélgetések és az, hogy mindannyian szeretjük a természetet. Ezek során merült fel az ötlet, hogy mi lenne, ha beöltöznénk jelmezbe, amivel alapvetően az volt a célunk, hogy feldobjuk a hangulatot, elsősorban önmagunk szórakoztatása végett.

Érdekes, hogy a túra során a jelmezeink kapcsán – hiszen a másik „nagyvad” a már említett Tigris volt – kiderült, hogy ez a beöltözés több egyszerű poénnál. Nagyon sok túratárs arcára csaltunk mosolyt, sokan kértek tőlünk közös fényképet, ami talán – ha csak pár pillanatra is – elfeledtette a fáradtságot az emberekben.

Ezenkívül többen megkérdezték, hogy figyelemfelkeltő akcióról van-e szó. Erre kezdetben nemmel válaszoltam, de ha megint elindulok jegesmedveként, már az elejétől fogva zászlómra tűzöm a felgyorsult globális klímaváltozással járó veszélyekre való felhívást.

Ezek szerint hatalmas sikert arattak.

A többségnek nagyon tetszett. Persze egy-két túratárson azért látszott a döbbenet, volt, akire az éjszakai erdőben ráhoztam a frászt. Talán nem is kell kiemelnem, hogy Tigrissel különösen közkedveltek voltunk a kisgyerekek körében.

A túra során végig viselték a jelmezt?

Nem akartunk bohócnak tűnni, azaz fontosnak tartottuk a hitelességet. Úgy voltunk vele, hogy ha ezt vállaltuk, nincs kifogás, így megyünk végig és fejezzük be a túrát.

Bevallom, volt egy tíz kilométeres szakasz a Szent Péter-templomrom előtt, amikor már minden bajom volt és derékig levetkőztem, de az előtte lévő nyolcvan és az utána jövő nyolc kilométeren teljes prémben meneteltem.

A Kinizsi Százason normális ruhában is megerőltető végigmenni. Mennyivel volt nehezebb jelmezben, mi okozta a legnagyobb problémát?

A meleg, különösen a Nagy-Gete utáni katlanban, de még éjszaka is nagy ellenfelünk volt Tigrissel. A kezeslábas másrészt igencsak kényelmes. Persze a szokásos problémák nálunk is ugyanúgy felmerültek, mint akárki másnál: a combtő például kidörzsölődött. Egy dolog mégis meglepetésként ért, egyetlen kullancsot sem szedtem össze, pedig úgy indultam el, hogy ez a buggyos öltözet biztos mágnesként hat ezekre a vérszívókra. Vagy említhetném azokat a pórul járt túratársakat, akik orbáncot okozó bacival találkoztak. Na ez a veszély nálunk nem állt fenn.

Főleg vizet iszik és fókát eszik, de utóbbi errefelé nem őshonos, sőt még csak be sincs telepítve, ezért hagyományos étrenden voltam.

Mondják, hogy a második ötven kilométertől kezdődik az igazi Kinizsi. Hogyan bírta a túrának ezt a szakaszát?

Ahogy mindenkinél, nálam is voltak mélypontok, főleg az alváshiány miatt. Itt szeretném megköszönni a biztató szavakat. Ezáltal értettem meg, hogy a Kinizsi Százas nemcsak önmagam korlátainak legyőzését, hanem az összetartást, az egymás iránti felelősségvállalást is jelenti. Ezt különösen egyik túratársam kapcsán mondom, aki az energikusabb Tigristől való leszakadásom után az utolsó negyven kilométeren mentális támaszt nyújtva, sokszor a „hátán cipelve” segített el a célig. Tigris ideje 22:40, az enyém 22:50 lett.

Más túrán is felbukkan még jegesmedveként?

Minden túrán nem ölteném magamra ezt a jelmezt, csak a legkülönlegesebb események alkalmából. A célba érkezés után azt mondtam – azt hiszem, sokakhoz hasonlóan –, hogy nincs az a dolog a világon, ami rábírhat, hogy még egyszer elinduljak a Kinizsin. Mindamellett néhány nap elteltével már nem zárnám ki a visszatérést, akár hagyományos túrafelszerelésben, akár jegesmedveként.