MineKraft: vizesgödörrel a hőség ellen

Egy korábbi cikkünkben már szóltunk a 2017-ben induló MineKraft challenge-ről, amely új dimenzióba helyezi a hegyikerékpáros-versenyzést. A MineKraft-versenyeket működő külszíni bányákban rendezik, amelyekben hétköznap javában folyik a fejtés, hétvégén azonban a kerékpárosoké a terep.

Ebben az évben május 25-én Márianosztrán rendezték meg az első versenyt, szombaton pedig a solymári téglagyár látta vendégül a mezőnyt. A nagyrészt mészkőből, dolomitból és homokkőből álló, ideiglenesen kialakított pályán a 11 kilométeres távon 20, míg a 33 kilométeres futamon 18 hegyikerékpáros tekert végig.

Zoboki Péter, a Veszprémi Kerékpáros Egyesület kerékpárosa – aki megnyerte a május eleji Balaton MTB Top Maraton felnőtt középtávú versenyét – szombaton a dimbes-dombos, erdők által árnyékolt Crosskovácsi helyett a solymári hőségkatlant választotta.

„Mindent kiadtam magamból, ami ezúttal »csak« a második helyhez volt elég, elsősorban az óriási hőség miatt – mondta a 33 kilométeres táv második helyezettje. – A versenypályán szemernyi árnyék sem volt, ráadásul a mezőny a legnagyobb melegben, fél kettőkor vágott neki a távnak. Ilyen körülményekkel még sosem találkoztam. Szerencse, hogy a szervezők egy vizesgödröt is beépítettek a pályába, amelyen akarva-akaratlanul át kellett gázolni, így ez némi enyhülést jelentett.”

Zoboki Péter szerint a solymári futam mind hangulatában, mind a szervezés színvonalában sok más versenyt felülmúl, ugyanakkor sajnálja, hogy egy időben rendezték a Crosskovácsi MTB Maratonnal.

„Bár alapvetően nagyon szeretem a nagykovácsi pályát, már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy elinduljak a MineKrafton is, így végül emellett döntöttem. Ráadásul csak az utóbbi két hétben tudtam intenzív edzésmunkát végezni, így az edzettségi állapotom még nem volt megfelelő, hogy a Crosskovácsit becsülettel végigcsináljam” – magyarázta a fiatal versenyző.

A tikkasztó hőség mellett a résztvevőknek a pálya talajával és szerkezetével is meg kellett küzdeniük. A lazább talajú részeken – amelyeken a kanyarodás is nehézkesebbnek bizonyult – a bringások óriási port vertek fel, míg a göbös földbuckákon – főleg a tempósabb kanyarokban – nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő tapadást.

A pálya sajátosságaival kapcsolatban Zoboki Péter elmondta: a rövid, ám rendkívül intenzív emelkedőkre tempósabb edzésekkel készült, míg a biztonságos kanyarodást lazább talajszerkezetű terepen gyakorolta.

„Az egy körön belüli szintkülönbség nem volt számottevő, mindössze százhetven méter, de bányáról lévén szó, a nagyon rövid, néha húsz százalékosnál is meredekebb emelkedők sokat kivettek belőlünk. Ahhoz, hogy hatékonyan lehessen ezeket az emelkedőket teljesíteni, rendkívül nagy robbanékonyságra van szükség, a hőségben azonban ez egyáltalán nem könnyű. Az MTB Top Maraton versenypályáin az emelkedők sokkal elnyújtottabbak, ezáltal kevésbé intenzívek. Most sajnálom igazán, hogy kihagytam a májusi márianosztrai versenyt, de a következőn, amelyet – ha minden igaz – szeptember tizennegyedikén rendeznek Villányban, mindenképpen ott leszek. Persze jó lenne, ha ezúttal nem ütközne más sportrendezvénnyel.”

Fotók: Colour b'Art