Luis Enrique maratonira váltott

Luis Enrique, a Barcelona korábbi vezetőedzője június 19-én családi okok miatt lemondott a spanyol válogatott szövetségi kapitányi posztjáról. Azóta sem tudni, pontosan mi áll a háttérben, a spanyol lapok sem szivárogtattak ki információt, ebből is sejteni lehet, hogy nagy a baj – egyes források szerint egyik lánya súlyos beteg. A negyvenkilenc éves szakember családja remélhetőleg átvészeli az embert próbáló időszakot, mindenesetre kevesen büszkélkedhetnek a futballvilágban Luis Enriquéhez hasonló akaraterővel és elszántsággal.

A Csupasport is beszámolt arról, hogy korábban három óra alatt futotta le Firenzében a maratoni távot, de talán ennél is nagyobb tett, hogy teljesítette a 250 kilométeres Marathon des Sables-t, vagyis a szaharai maratonit – amely életre szóló élményt jelentett neki. Korábban így írt a blogjában:

„A földön alszol, mindenedből szedegeted ki az apró kavicsokat, el kell viselni a szélviharokat, a hőmérsékletingadozást, az éjszaka közepén el kell hagynod a sátradat és mindenki előtt elvégezni a szükségleteidet, közben keveset eszel, be kell osztanod a vizet és elviselned a többiek horkolását. Ez mind hozzátartozik, és épp ezek miatt válik az egész felejthetetlen élménnyé.”

Ezek után meg sem lepődünk, korábban mit mondott Luis Enriquéről Víctor Gonzalo. Hogy ő kicsoda? Edzőként segített neki, hogy három óra alatt fussa le a maratonit. Amszterdamban még húsz másodperc hiányzott hozzá, Firenzében viszont 2:57:58 idő alatt teljesítette.

„Amikor bemutatták, tudtam, kiről van szó, tudtam, hogy a Barcelonában játszott, és spanyol válogatott volt, ennél többet viszont nem – mondta Víctor Gonzalo. –

Korábban kerékpároztam, és nem voltunk jó véleménnyel a futballistákról, mert úgy éreztük, teljesítményük nincs arányban magas fizetésükkel.

Időközben Luis Enrique arról is meggyőzte, hogy a futballisták élete sem csak móka és kacagás.

„Amikor tréning közben sokan arról beszéltek, a futballisták keveset edzenek, megkérdezte, akkor miért nem mentek ők is focistának. Elmondta azt is, a meccsek után volt, hogy menni is alig tudott, annyira kimerült; sokkal jobban, mint egy maratoni után, mert akkor legalább másnap lábra tudott állni, mert nem rugdosták egyfolytában. Amikor nem sikerült elsőre vagy másodikra három óra alá mennie, nem hibáztatott senkit, tudta, a célját általában nem azonnal éri el az ember.”

Gonzalo azóta is élete egyik legjobb időszakaként emlegeti, amikor együtt dolgozhatott Luis Enriquével, mi pedig bízunk benne, hogy Enrique családi problémái minél hamarabb megoldódnak, s viszontláthatjuk valamelyik csapat kispadján.