Plasztikai sebész terepen

Túl van már a mai futáson?
Igen, hétvégeken reggel nyolckor a barátokkal fent vagyok a Mecseken, de ha van időm, hét közben munka után is nekiveselkedem. Ha egyedül fut az ember, jobban el lehet merengeni, és kicsit más megvilágításba kerülnek a dolgok, a közös futásban meg az a jó, hogy könnyebb elindulni.

A mai futóőrület első számú motívumaként emlegetik a jó stresszoldó hatást. Ön is így van vele?
Én egyszerűen szeretek futni, de kétségtelen, a futás segít kiszellőztetni a fejet, rendezni a gondolatokat.

Nem esünk már át a ló másik oldalára a sok ultrateljesítéssel, az egymást túllicitálni akaró versenyekkel?
Jó látni, hogy egyre többen futnak, és egyre több a verseny, ugyanakkor valóban vannak, akik túlzásba esnek. Az ultrateljesítmények már átlépik az egészséges testmozgás határát, és inkább extrém sportról beszélhetünk. A stresszoldáshoz nem kell napi három-négy órát futni, tízórás versenyeken elindulni – napi harminc-hatvan perces testmozgás már nagyon hatékony feszültségoldó.

Ön sohasem akarta – ahogy gyakran hangoztatják – feszegetni a határait?
A távot illetően nem. A leghosszabb táv, amit teljesítettem, negyvenöt kilométer volt. Húsz évvel ezelőtt, amikor még nem jöttek divatba az ultratrailek, az egyik sporttársunk kitalálta, hogy minden évben fussuk át a Mecseket keleti-nyugati irányban. Mecseknádasdtól indultunk, és Óbányát, Kisújbányát is érintve érkeztünk meg Hetvehelyre, a Mecsek nyugati végébe. Volt benne ezerkétszáz méter szintkülönbség.

Hányszor csinálta meg?
Akkor először és utoljára. Engem nem motiválnak a hosszú távok. Tájfutásban a hosszú távú magyar bajnokságon úgy tűzik ki a pályát, hogy a győztes idő két és fél óra legyen, vagyis a terep nehézségétől függően változik a megtett táv: hegyes-dombos terepen ez lehet tizennyolc, az Alföldön meg mondjuk harminc kilométer. Edzésen maximum huszonnyolc kilométert futottam, a téli alapozó időszakban ez egy standard kör volt minden második hétvégén a Mecsekben.

A nyolcvanhat tagú mezőnyben legendásan nehéz terepen szerzett tizenhatodik helyet az 1993-as amerikai világbajnokságon. Visszaidézné a körülményeket?
Volt ott minden… Köves, mocsaras, bozótos terep, leégett részekkel tarkított erdő, ösvény csak elvétve. De jó formában voltam, elkaptam a fonalat. Nagyon büszke vagyok az első vébémre is, amelyet 1989-ben a tájfutás hazájában, Svédországban rendeztek, és kilencvenhét induló között huszonharmadik lettem húszévesen.

Háromszor választották meg az év férfi tájfutójának, és kitűnik, hogy ez az időszak az orvosegyetemi éveire esett. Netán a tanulmányait is igyekezett hasznosítani a futásban?
Persze! Tudatosan pótoltam az izzadsággal elvesztett káliumot és nátrium-kloridot, vagyis a konyhasót, figyeltem a pulzusszámra, a maximális terhelésre. Van egy idevágó sztorim is. A kardiológia új berendezéssel bővült, és alanyokat kerestek terheléses vizsgálatokhoz. Én is jelentkeztem. Egy egyre nagyobb meredekségű futószalagon kellett futni, és amikor kétszáz per száz lett a vérnyomásom, illetve százkilencven fölé ugrott a pulzusom, az orvos leállított, hogy ne tovább. Holott jól voltam. Hiába mondtam, hogy a Misina-tetőn is addig futok fel a sípályán, amíg csak bírom…

Meg lehet fogalmazni, mi a legszebb a tájékozódási futásban?
Az, hogy egyszerre fizikai és szellemi sport is, Monspart Sarolta mondta, hogy az atlétika terepfutóága és a sakk keveréke. A versenyző a rajt pillanatában kapja meg az ellenőrző pontokat is feltüntető térképet, és ezeket a pontokat kell a megadott sorrendben elérnie úgy, hogy az odavezető, leggyorsabbnak tetsző útvonalat neki kell kitalálnia. El kell döntenem, hogy a két pont között magasodó dombon átfussak-e, vagy inkább kerüljem meg; átvágjak-e az erdőben lévő bozótoson, vagy kifizetődőbb, ha megkerülöm. Folyamatos sakkozás, miközben kemény fizikai erőpróba is.

Utóbbi pedig hatással van az előbbire…
Éppen emiatt kell okosnak lenni. Mert a fizikai teljesítőképesség határához közeledve egyre nagyobb a hibás döntés kockázata. Ha sétálok, nincs gond, ha futok, kevesebb az oxigén, nagyobb a hibalehetőség. Verseny után, már kiengedve, értetlenkedik az ember, hogy de hülye voltam, ott miért balra s nem jobbra fordultam. Nem könnyű megtalálni azt a lehető legnagyobb futósebességet, amikor még gondolkodni is jól tudunk.

Említette, a futás fel tudja oldani a sok munkával telő napok nyomán felhalmozódó feszültséget, ön pedig mindennap szinte megállás nélkül nagy felelősséggel járó műtéteket végez. Hogy lehet bírni?
Fiatalon egy-egy műtét is nagy stresszt jelentett, de egyre több tapasztalatot szerezve, egyre nagyobb tudásra szert téve képes lesz az ember hét-nyolc órán keresztül is koncentrálni.

Mikor döntötte el, hogy sebész lesz?
Másodéves hallgatóként határoztam el, és miután végeztem, a szívsebészeti osztályon dolgoztam. Akkor kerültem kapcsolatba egy plasztikai sebész kollégával, ugyanis a mikrosebészeti beavatkozások kiválóan alkalmazhatók a plasztikai sebészetben is. Miután pedig a szívsebészeti osztályon vezetőségváltás történt, a plasztikai sebészet lett az utam. Immár húsz éve ezt csinálom.

Mit ölel fel a szakmája?
Emlőonkológiai, helyreállító és esztétikai plasztikai, valamint mikrosebészeti műtéteket végzek a pécsi sebészeti klinikán, illetve egy magán egészségügyi intézményben. A helyreállító műtétek nemcsak az emlődaganatos pácienseknek, hanem más orvosi szakterületeken is nagy segítséget nyújtanak, például a fül-orr-gégészeten, idegsebészeten, traumatológián. Specialitásom – mondhatni, a kedvencem – a mikrosebészet, a szövetpótlás, amikor az emberi test egyik részéből a másikba szövetet ültetünk át úgy, hogy a vérellátást egy-három milliméter vastag erek összevarrásával biztosítjuk. Például hasi zsírszövettel pótoljuk a daganat miatt eltávolított melldomborulatot, vagy a nyelőcső nyaki szakaszát vékonybéllel lehet helyettesíteni. Nyílt törés esetén az elhalt bőrszövet miatt szabadon lévő rögzítő fémeket be kell fedni a fertőzés elkerülése, a végtag megmentése érdekében. Ilyen esetekben hátizommal pótoljuk a hiányzó szövetet.

Egy laikus megrökönyödik az esetek hallatán, de ön meg tud még döbbenni?
Természetesen nem szép látvány, mondjuk, egy „szétszedett” arc, egy roncsolt láb, de nekem a feladatot kell látnom benne. Ha kikapcsolni nem is lehet, kellő gyakorlattal háttérbe lehet szorítani a lelki oldalt. Ahogy itt, a tájfutásban sem lehet másra gondolni, s miként az erek összevarrásánál, egy részletgazdag terepen is nagyon oda kell figyelni. Különösen kedveltem az éjszakai bajnokságokat – amelyeken hatszor nyertem –, mert ott nagyobb súllyal esik latba a tájékozódási képesség, vagyis nagyobb szerepe van a „sakknak”.

Mi tagadás, az emberi test meglehetősen részletgazdag terep… Vannak sportoló páciensei?
Nem jellemző.

Csak azért kérdezem, mert a korábbi világelső teniszező, Simona Halep tizenhét évesen kisebbre „szabatta” a mellét, hogy ne akadályozza a jobb eredmények elérésében.
Hasonló esetem nekem is volt, főleg futóknál okoz problémát a túl nagy mell. De van, aki egyszerűen kényelmetlennek érzi, mert fáj a háta, húzza a vállát a melltartó pántja. Mást meg a kis mell tesz gátlásossá, bizonytalanná, adott esetben még a párja előtt sem mer levetkőzni. Vagy ha már a sportot említette… Sokan csak túlsúlyosan kezdenek el mozogni, és a fogyás után megereszkedik a bőrük. Ilyen esetekben is gyakran fordulnak plasztikai sebészhez, túlnyomó többségben, mintegy nyolcvan százalékban hölgyek.

A nők egyik legnagyobb ellensége a mellrák, akinél felfedezik, rögtön kényszerpályán találja magát. Hatalmas traumát okozhat a női szimbólum elvesztése…
Természetesen nagy lelki megrázkódtatás. Adott esetben egy nyolcvanéves, idős nő is jól meggondolja, mit tegyen. A döntést persze jelentősen befolyásolja a daganat nagysága, hogy csak a tumort kell-e eltávolítani vagy az egész mellet. Szerencsére van lehetőség a mell helyreállítására teljes levétel esetén, ami megtörténhet azonnal vagy halasztott módon, a kezelések befejezése után.

Az általános felfogás szerint a plasztikai műtétek legfőképpen a celebekhez, popsztárokhoz, színésznőkhöz, a hiúsághoz köthető szépészeti beavatkozások. Ön is érzékeli?
Igen, holott a modern plasztikai sebészet mintegy százéves, és rengeteg ága van. Ugyanakkor az esztétikai beavatkozások is gyógyító hatásúak, hiszen javul a páciensek önértékelése, mentális egészsége. Nagy öröm, amikor valaki kontrollra érkezik, és látszik rajta, hogy felszabadultabb, másképp sminkel, másképp öltözik.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. november 16-i lapszámában jelent meg.)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!