Dr. Ember Ágoston, a sport polihisztora

A civilben orvosként dolgozó hosszúhetényi amatőr sportoló, dr. Ember Ágoston életét gyermekkora óta meghatározza a mozgás. Többféle sportágat kipróbált, mire a hegyi-kerékpározás egy különlegesen izgalmas, kihívásokkal teli műfajában, a tájékozódási bringázásban megtalálta motivációját. Ebben a szakágban éri el sikereit, az elmúlt években két összetett második hellyel és egy bajnoki címmel is büszkélkedhet.

„Gyermekkoromban sokat túráztunk a családommal, főleg a Zempléni-hegységben, ahol keresztapámék laktak – kezdte dr. Ember Ágoston. – Vonzalmam az erdőhöz ott kezdődött. Kilencéves koromban teniszezni vittek a szüleim, tulajdonképpen ez volt az egyetlen tematikus, edző által vezényelt sport, amelyet kipróbáltam. Ezt követően autodidakta próbálkozásaim voltak, teljesítménytúrákra jártam, később túrakajakozásra adtam a fejem, jártam több folyónkon, többször teljesítettem a Balaton-átevezést is.”

Úszni sem gyermekkorában tanult meg, a futást azonban nem sikerült annyira megszeretnie, ennek ellenére kipróbálta a triatlonversenyeket is.

„Kiegészítő mozgásformaként főleg őszi-téli időszakban úszom rendszeresen. Korábban motiváltak a hosszabb távok, tízszeres Balaton- és tízszeres Rába-átúszás-teljesítő is vagyok, oda már ingyen járok, mint nyugdíjas a vonaton. A Balcsit egyszer sikerült két órán belül lenyomnom, néhány éve próbálkoztam a futással, nem túl sok sikerrel – a félmaratoni távig jutottam.

Egyszer kiizzadtam egy siófoki félmaratonit meg egy Pécs–Harkányt. Három éve részt vettem az Ultrabalaton váltójában, egy félig éjszakai huszonhárom kilométer körüli távon, aztán kicsit kísértem a társaimat is éjszaka zuhogó esőben bringával. Betyárbecsületből lenyomtam egy Mecsek Trail M-távot is, de nem volt felemelő élmény.

A küzdősportok közül pedig az aikido volt neki amolyan gyermekkori küldetés, így egyetemista kora óta ezt a sportot is aktívan űzi. A rengeteg sport közül azonban a hegyi-kerékpározásban találta meg leginkább önmagát.

„Kamaszként BMX-em volt, alföldi, lakótelepi gyerekként azzal kezdtem gurulgatni. Aztán ezerkilencszázkilencvenháromban Pécsre költöztünk, egészen pontosan Vasasra, s tulajdonképpen ekkortól datálódik a montizás az életemben. Remélem, sokáig marad is mint fő hobbitevékenység.”

S hogy hogyan lehet egyszerre elismert orvosnak, sikeres sportolónak, valamint kiegyensúlyozott férjnek és családapának lenni?

„Nehezen, de jó logisztikával, motiváltsággal, küzdeni akarással sok minden áthidalható. Ehhez kell a jó családi háttér, s nem árt, ha mindenki sportol. És kellett hozzá egy jó edző, aki a távolból lát mindent, aki individuálisan készít fel, azt a kevés időt nagyon jól kihasználva és felépítve. Nálam kétezertizennyolc óta ennek megtestesítője Borbély József.”

A távolabbi tervek között pedig már nemcsak a saját versenyek állnak fókuszban, hanem a jövő generációjának is szeretné továbbadni a stafétát.

„Olyan, hogy álomverseny, nem nagyon van mostanában. Néha a Salzkammergut. A táv gondolatával eljátszadozom, de munka mellett nem valószínű, hogy lesz valaha is annyi időm, hogy magabiztosan bevállaljam. A jövőben inkább a gyerekeimet látnám szívesen egy-egy versenyen vagy egyéb mérföldkőnél, miközben élvezettel érnek el eredményt, büszkék magukra, és még jól is érzik magukat.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM