Amatőr triatlonos profi elszántsággal

Január elején rendezte meg gálaestjét a Magyar Triatlonszövetség, s adta át a sportág legjobbjainak járó elismeréseket. Ebből az apropóból a csupasport.hu oldalunkon írtunk a tavaly hawaii világbajnokságon sikeresen szerepelő, korosztályában ötödik helyet szerző Cser Beatrixről, valamint a hazai női triatlonosok idei legjobbjáról, Szabó-Kopjár Ildikóról. A szövetség hatalmas falra íratta fel a győztesek és helyezettek nevét, és e listát végigböngészve bukkantunk rá a kerékpározás műhelytitkairól kiadott kiadványunkban szakértőként közreműködő Szaniszló Mátéra, a TuttoBici-Bottecchia SE versenyzőjére.

Története és triatlondicsősége azért is érdekes, mert a napi, megélhetést jelentő munkája mellett ért el szép eredményeket, s lett az egyik 2019-es díjazott a gálán, úgy, hogy az összetett triatlon age group kategóriában a sportág egyik ásza, Flander Márton és Veréb Dávid előzte meg.

„Amatőr triatlonos vagyok, ezek szerint profi elszántsággal – mondta nevetés kíséretében Szaniszló Máté, amikor a díj hátteréről, a hobbisportolásba fektetett munkáról beszélgettünk, azonban a történet úgy kerek, ha azt is hozzátesszük, hogy Máté reményteljes ifjú sportolóként igazán ihletett triatlonos környezetben, Tiszaújvárosban versenyzett. – Habár néha visszahallani, hogy az age group a »kiégett profik« kategóriája, de azért nem árt tudni, hogy azok, akik a versenyeken az élen végeznek, már letettek, sőt a mai napig letesznek valamit az asztalra: Veréb Dávid és Flander Márton neve a sportban járatosabbak körében nem ismeretlen. Ha van titka annak, hogyan kerülhettem mögéjük a díjazás során, akkor éppen a velük, illetve a hozzájuk hasonló szintet képviselő sportolókkal való versengés adja meg a kérdésre a választ. Engem a mai napig maximálisan motivál a küzdés, a harc, az, hogy legyenek olyan riválisok, akik húznak maguk után, még akkor is, amikor éppen a legmélyebb holt pontot élem meg a pályán.”

A triatlonozás olyan, mint a Formula–1, mondja Szaniszló Máté, vagyis ahhoz, hogy valaki az év végén az összesített versenyranglistán dobogós helyen végezhessen, év közben is folyamatosan a spicc közelében kell lennie.

Elnézve a ranglistákat, bizony, elég sűrű a mezőny, majdnem mindegyik korosztályban öt-hét azonos képességű versenyző küzd a jobb helyezésekért, úgyhogy valóban kiegyensúlyozott teljesítményre van szükség ahhoz, hogy valaki révbe érjen – a triatlonos sikerekhez pedig nem elég egyetlen kihíváson jól szerepelni, sorozatban kell hozni a helyezéseket.

Máté esetében a sprint- és az olimpiai távú versenyek hozták meg a dicsőséget, amit azért is érdemes hangsúlyozni, mert a triatlonozás egyre népszerűbb a fiatalok körében, és ők éppen a rövidebb, pörgősebb számokban eresztik ki az oroszlánkörmeiket.

S ha már a fiatalok, az amatőrök és a rutinos versenyzők szóba kerültek…

Vajon mekkora a szakadék azok között, akik profiként készülnek, s akik a szabadidejüket áldozzák a triatlonozásra?

„Kicsi is, meg nagy is. A harminc-harmincöt esztendőseket tömörítő kategóriát illetően azért is nehéz választ adni erre a kérdésre, mert azok, akik már felhagytak a profi pályafutással, itt még igencsak jól tudnak teljesíteni, ugyanakkor már ebben a körben versenyezhetnek azok is, akik épphogy csak belecsöppentek a sportágba. A triatlonozás azonban ettől szép, mert ebben a sportban valóban mindenki megtalálja a kihívást, az örömöt a felkészülésben és a versenyzésben egyaránt. A díjátadó kapcsán is azt mondtam magamban, nekem a mai napig megéri a nagyobb energiabefektetés, a több edzés, mert a jelek szerint volt és lehet keresnivalóm a versenyeken, sőt az élmezőnyben.

Amúgy pedig éppen a plusz-energiabefektetés miatt rendkívül becsülöm azokat, akik a munkájuk, a családjuk mellett a szabadidejükből áldoznak heti nyolc-tíz órát az edzésekre, hogy aztán boldog célba érkezők lehessenek a versenyeken.”