Mányoki Attila: ajtó zárult, ajtó nyílt

Sorsfordító, emlékezetes, netán különleges volt 2019?
Az értékrendem szerint elsősorban sikeres, hiszen megvalósítottam a célomat, harmadik nekifutásra átúsztam az Északi-csatornát és befejeztem az Ocean’s Seven-sorozatot. Ennek köszönhetően becsukhattam egy hat éve kinyitott ajtót, és a további terveimre koncentrálhatok. Azért is nagyon értékes a teljesítés, mert a saját elképzelésem szerint sikerült megvalósítani, ráadásul az időeredmény is jó lett, amely tükröt mutat és visszaigazolást jelent, megérte maximálisan elvégezni a kétezertizenkilencre tervezett felkészülést. Mélyről felállva sikerült átúsznom az Északi-csatornát, ez a legértékesebb teljesítésem.

Milyen, mennyivel másabb embert lát a tükörben?
Elsősorban boldogat, mert örömet szereztem, és nemcsak magamnak, a környezetemnek is, azoknak, akik bíztak bennem a hosszú úton. Egyébként a tükör olyan változást mutathat a hat évvel ezelőttihez képest, hogy az úszásaim már jelentősen túlléptek az önös érdeken, változott az örömszerzés módja és köre.

Nem csupán egoista-önző cél vezérel, az újabb teljesítménnyel nem pusztán újabb eredményt akarok a nevem mellé írni, hanem sokkal fontosabb, hogy másoknak is örömet szerezzek.

A következő céljai megvalósításában – például Manhattan körbeúszása, amelyről korábban beszélt honlapunknak – ez is pluszmotiváció?
A mentalitásom és a magammal szemben támasztott elvárásaim nem változnak, bízom benne, hogy ezeknek köszönhetően az emberek továbbra is érdeklődnek majd irántam. Szeretném, ha még inkább pozitív érzést tudnék adni az ismeretleneknek, és jó volna, ha a későbbiekben egy-egy úszásom mellé gyűjtést szervezve nemes célt is tudnék szolgálni.

Eltelt némi idő augusztus óta. Morfondírozott azon, miért most sikerült átúsznia az Északi-csatornát?
Az úszásaimban a szerencsének is nagyon nagy szerepe van. Ha megnézzük a tavalyi és az idei jegyzőkönyvet, kilencvenkilenc százalékban egyezik, a különbség, hogy nem értem célba, másfél kilométer választott el tőle. Próbáltam minél inkább csökkenteni a hátráltató tényezőket, például nem úszni sötétben, ám lehet bármennyire felkészült az ember, ha a természet másként akarja.

A nagy cél megvalósítása után nem érzett ürességet?
Nem, csak óriási boldogságot és megkönnyebbülést, amiért sikerült beteljesíteni a célt. Hittem benne és hittem magamban is. Megkönnyebbülés volt, hiszen nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és anyagilag is nehéz hat évet zártam le. Ürességet talán az érezne, aki nem tudja, mi a következő feladat, viszont én már tudom.

Sok embert ismerek, akinek a teljesítménye megmozgatta a fantáziámat, már megvannak a hosszú távú terveim. Amikor bezártam egy ajtót, egyúttal újat nyitottam ki.

Mi van az új ajtó mögött? A képzavart kerülve: mik a következő célok?
A New York-i úszás nagyon foglalkoztat, hiszen nagy presztízsű verseny, több mint százéves múltra tekint vissza. Azért, mert Magyarországra nem jut-jutott el a híre, elképesztő tradíciója van. És ahogyan már korábban is mondtam: a bolygón több a víz, mint a szárazföld, mindig vannak célok, amelyek felkeltik az érdeklődésemet.

Például?
Foglalkoztat, hogy nekiálljak egy sorozatnak, amelyet még senki sem teljesített, az Ocean’s Seven véghezvitele felbátorított.

Mit árul el a részletekről?
Édesvízben zajlanak a versenyek, nyolc olyan helyszínen, ahol kivétel nélkül szervezett keretek között tartanak viadalokat, csak így, egyben nem csinálta meg még senki. Könnyebbség, hogy nem kell az élővilággal számolni, viszont a megméretések ellen szól, hogy nem mindegyik tó fekszik tengerszinten. A szervezetnek megterhelő ritkább levegőben, oxigénhiányos állapotban teljesíteni, hatvan kilométert tempózni vagy ötezer méter magasan úszni. Érdekes kihívás, hiszen idehaza nehéz modellezni az extrém körülményeket.

Az újabb célokkal újabb terheket is akaszt a nyakába.
Minden kihívás és cél terhet is hordoz, nemcsak nekem, a családomnak, a környezetemnek is, ám nem is lenne igazi a kihívás, ha nem kellene küzdeni érte. Ezért is értékelem olyan nagyra az Északi-csatorna átúszását, mert a legnehezebb utat jártam be érte. Sosem könnyű nagy tettet véghezvinni: ha vörös szőnyeges út vezetne odáig, tán nem is lenne olyan értéke.

Negyvenhat évesen készen áll az újabb kihívásokra?
Kedves barátom, az amerikai Elizabeth Fry előttem egy nappal úszta át a csatornát, és teljesítette is az Ocean’s Seven kihívást. No, ő hatvanéves, és olyan tempóban halad, hogy vicsorogva kell tempóznom, ha le akarom őt hagyni az edzésen. A környezetemben én fiatalnak számítok. Persze az egészségügyi állapottól is függ a teljesítmény, figyelni kell a szervezet jelzéseire, de bírom.

MÁNYOKI ATTILA ÉS AZ OCEAN’S SEVEN
2013. augusztus 20. La Manche-csatorna (Anglia és Franciaország között) 33.8 km
2014. augusztus 9. Cugaru-szoros (Japán, Honsu és Hokkaido között) 19.5 km
2015. szeptember 22.* Molokai-csatorna (Hawaii, Molokai és Oahu között) 42 km
2015. október 5. Catalina-csatorna (Los Angeles és Catalina között) 32.3 km
2017. április 22. Cook-szoros (Új-Zéland) 22.5 km
2017. november 2. Gibraltári-szoros (Európa és Afrika között) 14.4 km
2019. augusztus 26. Északi-csatorna (Írország és Skócia között) 34.5 km
*Mányoki Attila az aktuális világcsúcstartó.
A 64:33:05-ös összesített időeredmény világrekord.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!