Hogyan ússzuk meg az óriásbukást?

Mint arról több hazai hírportál is beszámolt, tömegbaleset történt az Amatőr Kerékpáros Egyesületek Szövetsége (AKESZ) által rendezett amatőr bajnokság július 12-i futamának első körében. A beszámolók szerint nem sokkal a rajtot követően a Tótvázsony és Balatonszőlős közötti lejtmenetben – 70-80 km/órás sebesség mellett – csaknem ötven versenyző esett el.

Az Országos Mentőszolgálat munkatársai tizenkilenc kerékpárost láttak el, akik törést, zúzódást vagy agyrázkódást szenvedtek. Öt versenyző súlyosan megsérült, őket kórházba szállították.

„Épp a lejtmenetet kezdtem meg, amikor felértünk a mezőny elejére, és pont akkor, előttünk történt a bukás. Azt a látványt nem kívánom senkinek, repülő emberek és kerékpárok mindenhol. Tárcsafékkel viszonylag hamar meg tudtam állni, pedig nyolcvanöttel közlekedtünk ekkor. Számoltam azzal is, hogy mögöttem ez nem mindenkinek sikerülhet, pláne nem kanti fékkel, úgyhogy már a lassulás alatt is jobbra tartottam. A kavicságy felé próbáltam menni, ahol átugrottam egy akkor már alsó és felső csőnél kettétörött Scott kerékpárt, majd a perifériámból észlelve láttam, hogy repül felém valami, úgyhogy gyorsan, amennyire lehet, összehúztam magam. Konkrétan átrepült felettem egy zöld Bianchi. Hogy hogyan nem estem el, mostanáig sem tudom, mindez néhány másodperc alatt történt.”

Nem tudjuk, milyen mélyre kell ásnunk emlékezetünkben, hogy fel tudjunk idézni a mostanihoz hasonló, magyar amatőr kerékpárversenyen történt balesetet. Jóllehet az esemény mindenkit sokkolt, az esések a kerékpárviadalok velejárói.

„Ez sajnos benne van a sportban – mondta megkeresésünkre Benkó Barbara. – Bárhol, bárkivel előfordulhat. Megelőzhető lett volna azonban a baj, ha a versenyzők több részletben rajtolnak. Elég lett volna, ha a különböző kategóriák résztvevőit egyperces különbséggel indítják, úgy nem érték volna utol egymást a lejtő alján. Ráadásul a kör második felében az emelkedő alaposan megrostálta volna a mezőnyt. Az is nagy hiba volt, hogy az elitkategóriában versenyzők indultak el utoljára, így ők hamar beérték a mezőnyt. Sajnos borítékolható volt a tragédia.”

„Ilyen minden bringással megtörténik legalább egyszer. A mostani esetben az volt a legnagyobb probléma, hogy sokan most estek el életükben először versenyen. Ezért nem is tudták, hogyan csökkentsék a sérülés súlyosságát.”

A fiatal tehetség hozzátette, csak bukások árán tanulhatjuk meg, hogyan kell biztonságosan esnünk, ahogyan a birkózók vagy a labdarúgók. Mint mondta, már számtalan alkalommal bukott, mégsem szenvedett súlyosabb sérülést. Ha pedig meg akarjuk előzni a bajt, és nincs elegendő rutinunk, ne kétszáz tagú mezőnyben induljunk el, hanem tízes csoportokban szokjunk hozzá más kerékpárosok társaságához.

„Elképzelhető, hogy a karantént követően sokan először indultak versenyen, és a lehetőségen felbuzdulva nem fordítottak elegendő figyelmet a felkészülésre, vagy nem lőtték be pontosan, milyen szinten vannak. Ők nem tudtak megbirkózni a vészhelyzettel.”

Parti András háromszoros hegyikerékpáros olimpikonunk sem ment el szó nélkül a történtek mellett.

Az esetről készült videót itt tekintheti meg.

Címlapfotó: AFP

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!