„Itthonra nem gyűrűzik be a fejlődés”

Huszonkét év nagy idő – Csere Gáspárénál jobb eredménnyel éppen ennyi ideje nyertek a SPAR Budapest Maratonon. A krónikákat böngészve kiderült, hogy az 1998-as győztes, Rezessy Gergely 2:15:38-as produkciója az ebben a formában 1984 óta íródó verseny harmadik legjobb ideje, nála jobbat csak a kezdéskor, 1984-ben futott Kiss Zoltán (2:15:04) és 1988-ban a kubai Radames Tamayo (2:15:28).

Kíváncsiak voltunk, mivel foglalkozik mostanság a 46 éves exfutó, ezért megkerestük, és persze kértük, idézze fel azt a bizonyos 1998-as eseményt.

„Akkor nyertem életem első maratoni országos bajnokságát – kezdte a közgazdászként dolgozó Rezessy. – Feljövőben voltam, néhány éve szerepeltem a felnőttek között, ráadásul tavasszal futottam Hamburgban még jobb időt, az egyéni csúcsomat, 2:15:23-at. Sokat fejlődtem, hiszen nyolc percet javítottam az előző évemhez képest. Később betegség hátráltatott a nyáron, de az őszi Budapest Maratonira már túl voltam rajta, a verseny az év betetőzése lett. Tizenöt kilométerig együtt futottunk a végül második Lajtos Mártonnal, illetve iramfutók segítettek diktálni a tempót, aztán huszonöt kilométer után egyedül küzdöttem be magamat a célba. Nagyjából egyenletesen futottam le a távot, ami maratonistánál nagy szó, az Európa-bajnokságot leszámítva abban az évben mindig sikerült, vagy néha gyorsabban is futni a táv második felében. Egyértelműen az volt életem legjobb éve.”

Egyébként 22 esztendeje nem gondolkodott azon, mennyi idő kell ahhoz, hogy jobb eredményt érjenek el nála, de tény: akkortájt is ritka volt, hogy magyar futó ilyen teljesítményt nyújtson. A hazai csúcs egyébként továbbra is „érinthetetlen”: Szűcs Csaba tartja 2:12:10-zel az 1993-as Párizs Maratoniról.

„Megjósolhatatlan, hogy mikor bukkan fel új tehetség, mikor érkezik új edzésmódszer. Bízom benne, minél előbb minél jobb időket futnak majd a magyarok. Régóta várom, hogy megdöntsék a magyar rekordot, hiszen a világcsúcs is sokat, perceket javult, ám valahogy itthonra nem gyűrűzik be a fejlődés.”

Ennek okát abban látja, hogy a rendszerváltással eltűnt az állami sportfinanszírozási rendszer, nem alakult ki erős háttér, ráadásul a maratonisták általában 26-27 éves korukra érik el a csúcsteljesítményt, addig viszont – ha nincs megfelelő eredmény – nehéz támogatót találni. Az elmúlt években persze ismét jelentős összegek áramlanak a(z él)sportba, már az edzőket is tisztességesen megbecsülik, ám Rezessy úgy látja, az atlétikában még „nem annyira stabilak a viszonyok”.

Az egykori topfutó még háromszor nyerte meg a budapesti maratonit (1999, 2002, 2008), és talán az utolsó a legemlékezetesebb, hiszen a cél előtt kétszáz méterrel előzött. Összesen ötszörös maratoni bajnok, 2006-ban is győzött, csak akkor a BM és az ob „más utakon járt”. A 2008-as siker már csak azért is különleges, hiszen nagyjából 2004 óta dolgozott könyvelőként.

„Sosem voltam jó hajrás, de akkor kiderült, a maratonin mást jelent a hajrá. Már nem voltam annyira jó formában a munka mellett, nem ment olyan magabiztosan, mint a kilencvennyolcban, amikor az utolsó húsz kilométeren szinte csak integetni kellett, mert tudtam, hogy nyerni fogok” – fogalmazott.

Manapság hobbiból, amatőrként fut, heti négyszer-ötször összesen negyven kilométert. A maratoni és a félmaratoni távra már nem kapható, még úgy sem, hogy hétvégente fut egyszerre húsz kilométert is. A 10 km-es táv viszont sok örömet tartogat neki, a Vivicittá visszatérő résztvevője, plusz a „bulifutások” érdeklik, ám a váltója az idén végül lemondta az Ultrabalaton-indulást.

Az atlétikát továbbra is követi, pályafutása egyetlen klubjába, a Vasasba mostanság is rendszeresen lejár, öltözőszekrénye is van ott. Gyakran fut az atlétákkal, például a mostani maratonin második, tavaly győztes Jenkei Péterrel, szurkol is nekik a helyszínen. „Elfutni például a Wizz Air félmaratoni helyszínére és nézni őket felér egy edzéssel.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!