Parti András: a rutin a titkos fegyver

Mi jut eszébe Tokióról?

Javában zajlanak a kvótaversenyek, és két fontos világkupa-viadal előtt áll.

Így van. Május nyolcadikán és kilencedikén Albstadtban, egy héttel később Nové Mestóban lesz verseny. Mindkettőn igyekszem kihozni magamból a legtöbbet. Az albstadti pálya kevésbé fekszik nekem, ezért kicsit tartok tőle, viszont a Nové Mestó-i kifejezetten az én terepem, imádok ott versenyezni. Bízom a világranglista-pontszerzésben, mivel ez a két verseny még beleszámít az olimpiai kvalifikációba. A nemzetközi szövetség csak ezt követően hirdeti ki, mely országnak hány kvóta jut. Nekünk, magyaroknak vélhetően egy.

Az pedig önt illeti.

Mivel itthon már korábban megrendezték a válogatóversenyeket, ha hivatalossá válik, hogy egy kvóta a miénk, akkor én képviselem Magyarországot a nyári játékokon.

Hogyan tudja hasznosítani a legutóbbi három olimpián szerzett tapasztalatait Tokióban?

Az olimpia teljesen más kategória, mint a többi nemzetközi verseny, a világkupa vagy a világbajnokság. Jóval nehezebb és kiélezettebb a küzdelem, mindenki sokkal feszültebb. A szigorú járványügyi előírások pedig tovább bonyolítják a sportolók helyzetét. Három olimpiával a hátam mögött azonban vélhetően jobban és higgadtabban tudom majd kezelni ezeket a körülményeket.

Mire lesz elég a rutinja Tokióban?

Csúcsformában szeretnék megérkezni, de mivel már nem a húszas éveimben járok, kénytelen leszek a többéves tapasztalatomra támaszkodni.

Kétezernyolcban szerepelt először olimpián. Mennyit változtak azóta a hegyikerékpáros-versenyek a cross country szakágban?

Rengeteget. Pekingben jóformán még maratoni távot kellett megtennünk, a győztes Julien Absalon például egy óra ötvenöt perccel nyert, de nagyon sokan jócskán két órán kívül értek célba. Ma már sokkal rövidebbek és technikásabbak a pályák, sok bennük az ugrató és az épített akadály, így a versenyek dinamikája is jelentősen módosult. Az idő múlásával alkalmazkodnom kellett ezekhez a változásokhoz.

Úgy hírlik, készül a civil életre. Beavatna a részletekbe?

Régóta élek-halok a kávéért, bármerre jártam, mindig megkóstoltam a helyi specialitásokat. Most jött el a pillanat, hogy rajongóból vállalkozó legyek. Jó ideje dédelgettem ezt az álmot, és úgy tűnik, megvalósul. Üzleti partnerem Berta István, aki egyébként kitekert mindhárom olimpiára, amelyen részt vettem. Viccesen azt is mondhatnám, hogy mindketten háromszoros olimpikonok vagyunk. Az ő segítségével született meg a saját pörkölésű kávém, a KoffeinParti.

Mikor és hol kóstolhatjuk meg?

Egyelőre csak webshopokban áruljuk, de azt tervezzük, hogy később bringaboltokban és kávézókban is kapható lesz. Hosszú távú tervem, hogy saját kávézót nyissak, de csak a tokiói olimpia után.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!