Górcső alá véve az elmúlt évek tendenciáit, nyugodtan mondhatjuk, hogy világszerte átalakulóban vannak a szabadidős kerékpártrendek. Ez alól hazánk is egyre kevésbé kivétel – szerencsére.
Hol vannak már azok az idők, amikor boldog-boldogtalan mindenhova „montenbájkkal” szaladgált, ha kellett, ha nem, még a sarki ábécébe is.
A paletta szélesedésével szerencsére itthon is mind többen választanak célirányosan kerékpárt, valós preferenciáiknak megfelelően. Póriasan fogalmazva: már nem csak a mountain bike létezik nálunk sem – amit eredetileg kimondottan nehéz, hegyi terepre szántak (angol neve is annyit tesz ugyebár, hogy hegyikerékpár), Magyarországon, már csak hazánk adottságai miatt is, sokan mégis egyáltalán nem az alapvető rendeltetésének megfelelően használták/használják…
Persze sokoldalúsága, valamint a köztudatba bebetonozottsága okán még mindig ez az egyik legnépszerűbb típus, de itthon is egyre többen keresik a stílusukhoz és életvitelükhöz leginkább illeszkedő bringát.
A nemzetközi eladási mutatókból az látszik, hogy az ezredforduló óta nem meglepő módon egy „öszvér” típus vezeti a népszerűségi listát, és ez a tendencia csak erősödni látszik. Ez nem más, mint a hegyikerékpár és az országúti bringa keresztezésével létrejött, beszédes cross típus (az egyszerűség kedvéért most idevehetjük a crosstrekkinget is). A crossbringákat értelemszerűen arra találták ki, hogy a normál, hétköznapi használat mellett azért hosszabb, vadregényesebb túrákra is gond nélkül eljuthasson vele az ember.
A keskenyebb gumik okán az aszfaltutakat valósággal falják, és bár az összteleszkópos mountain bike-okkal nyilván nem vehetik fel a versenyt, de nem is ez a feladatuk; cserébe a felépítésüknek köszönhetően a könnyebb, földes-murvás-erdős terepen is szépen helytállnak. Aki tehát Magyarországon extrém körülmények között nem kerékpározik, annak egy ilyen darab többnyire tökéletesen elegendő és megfizethető (főleg a domborzati viszonyaink ismeretében), de a nemzetközi piacon is ebből a szegmensből fogy a legtöbb a hagyományos kerékpárokból.
Ennek a kategóriának van egy „felokosított”, továbbfejlesztett verziója. A gravel kerékpár (a gravel angolul kavicsot, sódert jelent, ami nyilván már önmagában is sokatmondó) népszerűségi indexe borsosnak mondható ára ellenére meredeken ível felfelé, ez tudniillik tényleg egy olyan, „minden az egyben” bringa, ami sehol, semmilyen körülmények között nem hagyja cserben hű gazdáját.
A gravel bike külsőre leginkább a cyclocross-versenykerékpárokhoz hasonlít (amit kimondottan extrém, saras-homokos-havas talajon történő terepversenyzésre terveztek), csak ez tulajdonképpen „civil” kivitelnek tekinthető. Másképpen: a cross-kerékpárokhoz hasonlóan elvan a betonúton is – olyannyira, hogy első ránézésre, messziről akár menő országúti bringának is tűnhet –, de ő már a keményebb terepen sem illetődik meg – mi több, kimondottan kívánja is azt.
Széles koskormányai szintén a még jobb stabilitást segítik elő, emellett a gravel bringák legtöbbje tárcsafékkel felszerelt a még gyorsabb megállást elősegítendő.
Emellett további jelentős eltérés az országúti kerékpárokhoz képest, hogy itt a vázon számos rögzítőpontot találhatunk, ami a csomagok felerősítésére szolgál, így a többnapos, nehezebb túrák is gond nélkül bevállalhatók.
Ez a fajta tehát gyakorlatilag egyesíti az országúti bringák, a hegyikerékpárok, a cross-, a cyclocross- és a túrakerékpárok előnyeit, vagyis a sokoldalú bringafanatikusoknak nem szükséges minden terepre és stílushoz egy-egy külön darabot vásárolniuk, megfelelő karbantartással és odafigyeléssel elegendő beruházni egy gondosan kiválasztott gravel bike-ra. A beruházni azonban ez esetben szó szerint értendő, ezek a drótszörnyek ugyanis a felsoroltak okán tényleg nem filléres darabok – de hosszú távon minden egyes ráköltött forintért megdolgozik.
Lassan, de kényelmesen
A folyamatosan javuló hazai kerékpáros infrastruktúrának köszönhetőn különösen a nagyvárosokban egyre elterjedtebbek az úgynevezett city (a jól ismert „kiskosárkás” városi) illetve a fitneszkerékpárok. Ezek többnyire kizárólag a szilárd burkolatú útvonalakat „szeretik”, nem túl gyorsak, viszont kényelmesek, a fitneszverzió pedig azért a sportosabb haladást is lehetővé teszi. Ezeknek a bringáknak egyelőre a fejlett kerékpárkultúrával bíró országokban van igazán nagy keletje – például a németalföldi területeken, vagy északon, Dániában és egyéb skandináv régiókban –, de Magyarországon is mind többet látni belőlük.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!