A kor számtalan magyar sporthőséhez hasonlóan Serényi Jenő is természetesnek tartotta, hogy a Nagy Háború kirobbanása után önként jelentkezik a hadseregbe, kiképzése után a magyar katonákat oktatta a síelésre. A frontra 1915 februárjának végén indult,
precízen vezetett naplójában részletesen írt a harcok borzalmairól, beosztottjainak életéről, a csatákról és visszavonulásokról.
Megjelent a Síelés magazin!
Már kapható az újságárusoknál a hatodik Síelés magazinunk, amelyben 84 oldalon írunk az idei síszezonról és sok minden másról.
Július közepén az édesapjának küldött levelet, és írt a menyasszonyának, Bilicska Emmynek.
„Egyszerre kaptam meg 6 leveledet. Nos, tehát most megelégedett és boldog vagyok. Mert itt valóban gondolkodóba esik az ember, ha látja, hogy napról-napra kevesebben vagyunk, a srapnelek, gránátok itt robbannak folyton mellettünk. Én csak abban bízom, hogyha kibírtam eddig, 4 és fél hónapon át, majd csak megsegít az Isten keze továbbra is. Itt szemben velünk, drótkerítéseink előtt egy elhagyatott házcsoport van. Alig 300-350 lépésnyire. Az olaszok oda valami kis ágyút állítottak és azzal lőtték drótkerítéseinket, meg a fedezékeket. Iszonyúan pukkant és dörgött, felvágta a drótot, kissé köveket szórt – egy ember meg is sebesült – de más baj nem történt. Sikerült valahogyan megállapítani, merre van a kis ördög s holnap, vagy még az éj folyamán válaszolunk neki.“
Nem sikerült válaszolni. A levél megírása utáni napon, 1915. július 14-én az a kis ágyú éppen telibe találta a kőrakást, amely mögött Serényi pihent, és szétrepülő szikladarabok halálosan megsebesítették.
Hírnevére, ismertségére jellemző, hogy a Turistaság és Alpinizmus a következő számát az ő emlékének szentelte, több mint száz oldalon méltatta elesett hősét. A kollégák és a sportegyesületek búcsúja mellett leközölték korábbi memorandumait (már 1907-ben síszakaszok felállítását javasolta az egyetemi zászlóaljakban), teljes háborús naplóját, utolsó, már el nem küldött leveleit. Talán elsősorban nem is a főmunkatársnak szólt ez a különleges gesztus, hanem a remek embernek, aki fáradhatatlanul küzdött a magyar természetjárás és sísport felemelkedéséért.