A 496-os kísérlet, 1. nap: versenyfutás a fürdővízért

Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (1. kilométer)

Minden kezdet nehéz – na de arra azért nem gondoltam, hogy egyetlen kilométernyi futás lámpalázat okoz majd.
Persze, felkészülhettem volna az érzésből, hiszen a 496 kilométeres kihívás ötletgazdája, Sean Conway is azzal kezdte a futásait megörökítő dokumentumfilmet, hogy – baromira izgult!
Elbabrált a tejes teával, a cipőfűzővel, s elmondta azt, amire magam is gondoltam már az elmúlt napokban: csak nehogy most üssön be a ménkű, és jöjjön valami banális sérülés. Nekem speciel jött más „meglepetés”: az ötszáz méteres fordulónál az egyik tűzoltócsapnál nagyon gyanúsan szöszmötöltek a kék kezeslábasba öltözött munkások, úgyhogy kanyarodás közben megkérdeztem egyiküket, ugye nem vizet zárnak el éppen, mire jött a válasz, hogy de bizony zárnak, s akkor kicsit meg kellett nyomni a tempót, mert azért az egy kilométernyi sportolás porát is le kell mosni – szóval, ezt az „András kontra víz” versenyt pár perc előnnyel megnyertem, de a végén már elég bánatosan szörcsögött csak a zuhany…

S ha már a kezdeti izgalom…
A Walesben futó „kolléga” mint rutinos kalandkereső, beiktatta a nulladik napot, amikor a közeli domboldalon melegített be néhány erőteljes felfutással (ő ugyanis szó szerint nulláról kezdte a kihívást, mert elvesztette a motivációját a napi edzésekkel kapcsolatban, nálam azonban szó nincs ilyesmiről, épphogy az utóbbi hónap során kezdtem a legjobban élvezni a tempósabb teljesítéseket), mögöttem viszont itt van a vasárnapi NN City Run félmaratoni, úgyhogy ez az ezer méter a 21 kilométert követően miniátmozgatásként szerepelt a programban. Azt is hozzáteszem a nyitó sztorihoz, hogy a magyar 496-os kalandor, Bognár Zoltán a vele készült Runner’s World-interjúban elárulta, ő az első napokban inkább rátett a futásadagokra (igaz, neki a plusz célja volt az is, hogy év végére meglegyen a háromezer-kétszáz kilométere), hogy meglegyen az edzésfíling, de magam mérnöki pontossággal próbálom betartani a szabályt, miszerint egy nap egyetlen plusz kilométer kerüljön a lábaimba!

A futóóra tehát az első napon ezer métert számolt visszafelé, és ahogy pittyegett, hogy itt a vége, fuss el véle, máris lefékeztem, és eztán is megállok, ha elfogyott a napi penzum.

A 496-os kísérlet első kilométerére a március 20-án, vasárnap a Várkert bazár környéki rakpartsávon rendezett NN City Run félmaratonival „melegítettem”– maradjunk annyiban, hogy volt már ennél jobb huszonegyezer méteres teljesítésem (most 2:20 óra alatt értem célba, korábban ugyanez öt perccel szűkebben sikerült), de most inkább arra voltam kíváncsi, mennyire merít le ez a versenydrukkal, magasabb pulzussal terhelt futás, hiszen a célba érés utáni órákban tapasztalható kedv- és erőfaktor nagyjából már előrevetítheti azt, ami e kilométernövelő kihívás második hetétől vár rám. Persze, így az út elején nem szabad semmit elkiabálni, de… Szerintem nem lesz gond.

A kísérlet kapcsán eszembe jutott, hogy elkezdem osztályozni és diagram segítségével megrajzolni a lelkesedés vs. erőnlét görbét (nevezzük ezt a statisztikai bigyót „Futókedvtérképnek”), idővel talán lesz mit kiokoskodni abból, hogyan változott, illetve változhat a mentális és izomzati oldala a történetnek.

A kezdő egy kilométer mindenesetre megkaphatja a 10/10-es minősítést.

A szürke téli felkészülés napjaiban a félmaratoni, és a sima edzésheteken a vasárnapi testesebb kilométerek után általában nyolcezer méter a hétfői penzumom – most viszont ez a kurta egy kilométer volt kénytelen szolgálni a célt, hogy „frissüljenek” kicsit a huszonegy kilométeren megfáradt izmok. Ami jó hír, hogy ez a hétfői rapid edzés, a kilométeres futás extra kedvet csinált a folytatáshoz – vagyis alig várom a keddi kétezrest, sőt azt is várom, hogy újra elérkezzek a huszonegy kilométeres adaghoz, merthogy kíváncsi vagyok arra, vajon akkor sikerül-e 2:15 óra alatt „célba” érni.

Na tessék, máris megvan a 496-os kísérlet veleje: a képzeletbeli felezővonalig már van és lesz is miért pluszban kimenni nap nap után futni – mindig egy ezressel többet.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!