A 496-os kísérlet, 10. nap: Fuss, futballista, fuss!

Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 55 kilométer)

Fuss, Forrest, fuss! Nos, a könyv- és filmbéli Forrest Gump (bölcsen!) akkor és annyit futott, amikor annak – szerinte – itt volt az ideje, más kérdés, hogy ő speciel oda-vissza meghódította Amerikát.

Azonban a „gumpi elmélet” a 496-os kísérlet mai napra rendelt tízezer méterére is ráhúzható lett: most is volt miért futnom!

A labdarúgó-válogatott ugyebár kedd késő este 1–0-ra győzött Belfastban Észak-Írország ellen, és a meccs, azon túl, hogy magyar sikerrel végződött – ami mindig nagy boldogság, még akkor is, ha nem bombagóllal nyer a nemzeti csapat –, külön is belelkesített, hogy van remény, sőt a lefújás után eszembe jutott az is, mi, újságírók (is) hányszor, de hányszor legyintettünk a futballisták produkciójára, ráadásul kritikaként nem egyszer azt ráncigáltuk elő, hogy a mi fiaink nem futnak eleget.
Hát most futottak.
Persze futniuk is kellett, ha másért nem, azért, mert olyan ellenféllel szemben kellett kibrusztolni és aztán őrizni is az előnyt, amelytől a trükközés és „pengézés” helyett nem áll messze a „kéttüdejű” hadakozás. No most… Amikor azt olvassuk, hogy egy-egy játékosunk tízezer méter körül teljesít a kilencven (és még egynéhány) perc során, rögvest hajlamosak vagyunk összehasonlítgatni ezt a másfél órás stoplis cipős sportolást a mi kocogó tíz kilométereinkkel.

Szóval, hogy hosszabbra ne nyújtsam ezt a bevezetőt: a magyar csapat győzelmének tiszteletére változó iramú és tempófokozó edzéssel rukkoltam ki.

Még inkább sport-, sőt kifejezetten fociihletetté tette a kihívást, hogy a tízezer méteres táv felépítését a blogsorozat második fejezetében már emlegetett egykori bajnok öttusázó, cseppet sem mellékesen a labdarúgó-válogatott hajdani erőnléti edzője (Verebes József második kapitánykodásának idejéről, vagyis az 1993–1994-es időszakról van szó), Buzgó József állította össze nekem.

Miután a tréningben volt lazább, felpörgetősebb és kifejezetten a saját erőmet is feszegető részlet, mondhatom, hogy labda nélkül kellett lejátszanom a magam meccsét, annak fényében főleg, hogy annyit futottam, amennyit a jobb állóképességű, sokat mozgó középpályás, szélső letud penzumként a komolyabb erőkifejtést igénylő összecsapásokon. Ehhez a bloghoz fotóként mellékeltem az edzéstervet, amit a futóórám akkurátusan lecsipogott nekem (ugyebár a különböző szakaszoknál sípolással és rezgéssel is jelzi a kütyü, hogy éppen melyik távrészélet következik), de talán a tanulság és a tapasztalás okán nem árt papírra vetni ennek a mai tíz kilométernek a részleteit.

Tehát: két kilométer volt a bemelegítés, kocogós tempóban, majd ezt követte az 5x100 méteres repülő, azaz fokozatosan gyorsuló és lassuló futás, közte 5x100 méter laza kocogással, majd pedig jött a tréning fénypontja, a 4x1000 méteres nekibuzdulás, mégpedig a kilométeres szakaszok között kétperces pihenővel (ami nem ácsorgást, hanem laza izomátmozgatást jelentett). De! A 4x1000 méter külön kihívása az volt, hogy negatív splitet illett produkálnom, azaz mindegyik kilométernek kicsivel gyorsabbnak kellett lennie, mint az előzőnek.
Nincs jobb jelző erre az edzésre: fantasztikus volt!
A negyedik ezer méternél ugyanis olyan érzésem volt, mint amit (elméletben) Forrest Gump tapasztalhatott a kontinenst átszelő mániája során: sohasem tudnék elfáradni!
S hogy mi a tanulság?

Nos, számomra az, hogy a sportsikerek mindig, minden élethelyzetben arra inspirálják az embert, hogy többet, jobbat produkáljon a maga erejéből, vagyis a labdarúgók (és persze minden más sportoló) hajtása, sikere, akarása átragadhat az amúgy önfejű, a saját világában elmerülni képes hobbifutóra is.

S igen, ennek így kell lennie, hiszen a tíz kilométer során mindvégig az dobolt a fejemben: nincs mámorítóbb érzés annál, mint amikor az ember azt érzi, hogy győzött. Saját magával szemben is.

A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI:

9 km: Hajrá, hajnali futók!
8 km: Futóút a semmibe
7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért