Svájcból visszatérve megnyerte a marsbéli tájon zajló futóversenyt

„Nyáron költöztünk haza egy Zürich melletti kis faluból, ahol hat évet éltünk – meséli. – A férjem korábban kerékpározott, nekem a futás volt az alapszerelem, aztán elkezdtünk közösen triatlonozni. A Honvéd Szondi SE csapatának vagyunk a tagjai, három gyerekünk is ott edz az utánpótlásban.”

Zita vajdasági lányként már gyerekkorában is futott. 600-800 métereken versenyzett, egész jó eredményeket ért el, ám családi döntés következtében nyolcadikos kora után elszakadt a sporttól. Csak felnőttként, 2015-ben kezdett el újra futni, amikor a harmadik kislánya még kicsi volt.

„A fodrászom kérdezte, nem venném-e át a félmaratoni nevezését, lévén ő babát vár, és nem tud elmenni a versenyre.

Ez adta az első lökést, így abban az évben, 2015-ben a férjemmel együtt részt vettem életem első félmaratoniján Budapesten.”

Innentől már nem volt megállás, további két félmaratoni után fogalmazódott meg benne, hogy kipróbálja magát a maratoni távon is. Ekkor már Svájcban éltek, és 2017-ben Luzernben futotta az első maratoniját.

„Svájcban ha akarnád sem tudnád kikerülni a hegyeket, a síkfutás esélytelen. Elkezdtem kijárni terepre, amiben akkor még nem volt tapasztalatom, de idővel megszerettem. Amikor 2020-ban jött a Covid, és minden versenyt lemondtak, kitaláltam, mi lenne, ha valamilyen kihívás elé állítanám magam. Végül egy barátommal lefutottuk az egyik ismert terepmaratoni útvonalát.”

A következő célja már a 60 kilométer volt, neki is vágott a hegyeknek, ám hóvihar miatt 30 kilométernél abba kellett hagynia. Utána vállsérülés miatt nem sportolhatott, de hazaköltözésük előtt még így is futott 50 kilométert, eddigi leghosszabb távját. A március 6-án megrendezett Gánt Trail jelentette a visszatérést a versenyzés világába, ráadásul ez volt az első hivatalos terepviadala. Tisztában volt vele, hogy van esélye a dobogóra, hiszen a svájci hegyeknek köszönhetően jól bírja az emelkedőket, és rögtön meg is nyerte a versenyt.

„Nagyon szuper volt a hangulat – idézi fel a versenyt. – Nekem már az hatalmas élményt jelentett, hogy Magyarországon versenyezhettem, magyar szót hallhattam, és nem idegenként voltam ott egy nemzetközi mezőnyben. Nem régóta élünk Székesfehérváron, ennek ellenére több ismerős arccal is találkoztunk. A terep klassz volt, az idő jó, élveztem az egészet. Egyedül a pálya második szakaszának jelölését éreztem kicsit hiányosnak, tizenkilenc kilométernél, a fordítónál eltűnt előlem mindenki. Szerencsére a mögöttem jövő srácnak le volt töltve az útvonal a telefonjára, így annak segítségével visszajutottunk a faluba.”

Édesanyaként fontos neki, hogy a gyerekei is rendszeresen mozogjanak. Elmesélte, hogy a lányok atletizálnak, rengeteg az energiájuk, sőt, már 10 kilométeres futóversenyen is indultak.

„A férjemmel próbáljuk megszerettetni velük a sportot, hogy egészségesen éljenek, legyenek meg a heti rendszeres edzések. Ennek ellenére úgy gondolom, mindennek megvan az ideje, egyelőre nem akarjuk belehajszolni őket, nehogy belefásuljanak.”

Zita sokat köszönhet edzőjének, Szádvári Juditnak az Ensport csapatából, aki 2017 óta segít neki az edzéstervekben, ezenkívül mentálisan is támogatja.

Következő versenye az NN City Run félmaratoni lesz, majd áprilisban visszatér Zürichbe egy maratoni erejéig. Azt szereti az utcai maratonikban, hogy nagyon jó a hangulatuk, rengeteg ember kíváncsi rájuk, sokan zenélnek, szurkolnak, beöltöznek. Az aszfaltos versenyek mellett terepen is van nagy terve.

„Nagyon szeretném kipróbálni magam a Vérkörön, amely elég nehéz, hetvenhét kilométeres útvonal a Vértesben ezerhatszáz méter szinttel. Ez lenne a nagy vágyam, de egyéniben, egyedül akarom teljesíteni, mert nagyon szeretek egyedül futni terepen.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!