Azt aligha kell túlmagyarázni, hogy körpályán vagy sík aszfalton egész más futni, mint egy izmosabb terepen, ám nem ritkán azok a futók is kerülhetnek egy-egy méretes domb közelébe, akik tényleg nem szeretik a szintemelkedést, vagy akár szintcsökkenést. A runningmagazine.ca négy igazán egyszerű trükköt osztott meg olvasóival, hogyan tudják a műfajban kevésbé járatos futók is könnyebben leküzdeni a szinteket.
Sprint helyett kényelem. Nagyon nem mindegy, hogy miként megyünk neki az emelkedőnek. Lehet erősen sprintelve is kezdeni, majd egyre csak lassulni, ám ez nem a legjobb megoldás. A cél az lenne, hogy egyenletes tempóban tudjuk le az emelkedőt, hiszen a túl nagy iram túl sokat kivesz az emberből a hátralévő kilométerekre.
Ezért az sem jó, ha felfelé menet nagyon erőlködünk, egy lassabb, de kényelmesebb futás többet ér.
Visszafogott lejtőzés. Az emelkedőt többnyire lejtő követi. Ha az emelkedőt – véletlenül vagy szándékosan – megnyomtuk, a lejtőt mindenképpen lazábban kellene lefutni. Persze nagyon csábító a lehetőség, hogy miközben felfelé csak szenvedtünk, végre most lehet teljes gázzal loholni, ám egyrészt sérülésveszélyes lehet, másfelől pedig gyors elfáradáshoz vezethet.
De még ha mindkettőt meg is ússzuk, az szinte elkerülhetetlen, hogy ne legyen egy kényelmetlen érzés az ember lábában a hátralévő kilométereken.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!