Hogyan lépett az életébe a Spartan?
Kétezertizennyolc márciusában kezdtem Nagykanizsán – mondta a 46 éves Suga Tímea. – Negyvenkét éves koromig a fotelben ültem, nem mozogtam semmit, aztán sajnos elveszítettem a szüleimet, emiatt lelkileg megzuhantam. Egyszer az egyik közösségi oldalon láttam a nagykanizsai Spartan-hirdetést, s felkeltette az érdeklődésemet. Nyíregyházán élek, ám a nagymamám Nagykanizsán, így a versenyzéssel egybekötve meglátogattam őt is. Azt sem tudtam, milyen cipőt húzzak a versenyre, fogalmam sem volt, mire számítsak.
Nagy nehézségek árán végigmentem, lenyomtam vagy háromszáz burpee-t, két napig nem tudtam felállni, azonban egyből beleszerettem.
Majd jöhettek az első lépések.
Megindult az őrület. Az első évben egy trifectát raktam össze, a következőben kettőt, aztán hármat, tavaly pedig ötöt. Egy-egy Spartan-versenyben nekem nem az eredmény a fontos, hanem hogy miképp tudok segíteni a társaimnak. Támogatom a versenyzőket, ha kell, „berugdosom” őket a célba. Talán nagyképűség nélkül mondhatom, mára nevem van a magyar Spartanban. Idén a sportág nagykövete lettem, s nagy megtiszteltetés, hogy jövőre is betölthetem ezt a rangos pozíciót. Nekem fontos az, hogy segítsünk az embereknek, így próbálom a jótékonyságot és a Spartant ötvözni.
Nagy lelkesedéssel beszél a Spartanról.
Idén bekerült a Spartan Race nagykövetei közé, s nemrég közölték, jövőre is betölti ezt a pozíciót.
Megváltozott az idei és a jövő évi nagykövetek személye, örülök, hogy én továbbra is betölthetem ezt a rangos pozíciót. Poénkodtam is, engem biztos nem mernek kirakni, mert félnek, hogy összedől a magyar Spartan. A jövőben is szívügyem lesz a Spartan, szeretnék a lehető legtöbb embernek segíteni, s azon vagyok, hogy minél többen kipróbálják ezt a sportot. Tényleg nem csak mondom, nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a Spartan.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!