Nem először vett részt a Transgrancanarián, ugye?
Mi volt a legnehezebb?
Elkövettem egy amatőr hibát. Általában két kulacsot töltök folyamatosan, ám az ötödik pont után egy nagyobb emelkedőt követően a tűző napon ez kevésnek bizonyult. Mivel nem volt nálam folyadék, próbáltam gélekkel feltölteni magam, ám eléggé elfogytam. Nem éreztem komfortosan magam, ha valaki eléhezi magát, akkor onnan nehéz helyrejönni.
Elégedett a teljesítményével?
Elégedett vagyok, de több tényező miatt nem lehetett jobb az időeredményem. Az első napi leégésem zavart, nem olyan jó így hátizsákkal futni, ráadásul a fejemen is éreztem a nap hatását. Továbbá két szett elemet vittem a lámpámba, ám az egyik valószínűleg régóta ott lehetett a boltban, ugyanis hamar lemerült.
Csupán takarékfényen tudtam haladni, úgy, hogy a második éjszakába is bele kellett menni. Sötétben nem tudtam gyorsan futni, nagyon köves, sziklás volt a pálya.
Így könnyebb volt?
Nem volt nehéz, nem akartam versenyezni, csupán az volt a lényeg, hogy jól érezzem magam és valahogy teljesítsem. Nem tettem oda magam maximálisan, nem siettem. Amúgy gyönyörű a táj, csoda a hely, kiválóan éreztem magam.
Milyen célokat tűzött ki erre az évre?
A nagy célokat aszfaltos versenyeken tűztem ki, ami a tavaszt illeti, Koperben egy huszonnégy óráson, az Ultrabalatonon és a Suhanj!6-on mindenképpen figyelem majd az időeredményt. Ám vannak a Transgrancanariához hasonló, örömfutásként szolgáló események, a következő április közepén a százhatvan kilométeres Ultra Sierra Nevada, majd lesz egy kétszáznegyven kilométeres lengyel verseny, és egy osztrák ultra. Ősszel továbbá tervben van a Julian Alps és egy nizzai verseny.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!