Rutinos Spartathlon-résztvevőnek számít, pontosan hányadik alkalommal lesz ott edzőként Görögországban?
Egy pillanat, nekem is vissza kell számolnom és emlékeznem… – mondta Barát Gabriella, a Gizionok nevű futócsapat edzője a Csupasportnak. – Először feleségként voltam kint 2005-ben, edzőként először 2017-ben vettem részt a Spartathlonon, akkor Evetovics-Balla Hajnalkát kísértem, majd a férjemet, Korányi Balázst segítettem, tavaly pedig Földi Zsuzsannát kísértem edzőként.
Idén hány futója lesz ott a görög versenyen?
Evetovics-Balla Hajnalkát és Földi Zsuzsát segítem, előbbit kísérem, de természetesen Zsuzsát is folyamatosan követem, kapcsolatban leszünk egymással.
Rengeteg futó mondta már el a Csupasportnak, miképp élte meg a Spartathlont, de edzői szemszögből hogyan néz ki?
Hadd kezdjem először ott, hogy nagy elkötelezettje vagyok a Spartathlonnak.
Megvan a nagy történelmi múltja, s engem kifejezetten érdekel ez a része, eléggé megérint.
Tehát érzelmileg is kötődik a Spartathlonhoz, így még érdekesebb a kérdés, hogyan éli meg a kihívást a helyszínen.
A Spartathlon a frissítés művészete is. Elképesztően fontos, hogy mikor, mivel, mennyit és hogyan frissít a versenyző. Nyilván nem tud annyi folyadékot, zselét magával vinni senki, hogy kétszáznegyvenhat kilométerre és hetvenöt frissítőpontra elegendő legyen, így előre el kell készíteni a csomagokat és elküldeni a pontokra. Mivel nem találkozhatunk mindegyiknél, muszáj előreküldeni és készülni, ez pedig alapos felkészülést, logisztikát és megbeszélést igényel. A futókkal egyesével végigvesszük a pontokat, és megbeszéljük, hogy hova mit és mennyit küldünk. Fontos, hogy ne távra, hanem időre frissítsünk. Van ugyanis egy reális időtervünk, hogy miképp halad a futó, és mikor mit kell fogyasztania.
A ruházatban is előre kell gondolkodni, hideg és meleg időjárásra alkalmas felszereléssel egyaránt készülni kell.
Nyilván hosszú évek munkája, amíg valaki eljut a Spartathlonra. Milyen út vezet idáig?
Nem véletlenül vannak a Spartathlonra szigorú kvalifikációs szabályok, ez nem olyan verseny, hogy ha nem sikerül, akkor majd a következő hónapban ismét megpróbálom. Itt sokkal nagyobb a nyomás, muszáj teljesíteni és helytállni, ne lehessen úgy érezni, hogy valaki elvette a másik elől az országoknak biztosított kvótát. Mindez persze pluszmotivációt is ad.
A Spartathlonra nem lehet úgy menni, hogy majd lesz valami. Aki részt vesz ezen a legendás versenyen, az ismeri a fáradtság fokozatait, tudja, hogy meg kell küzdeni a belső hangokkal.
Miért a Spartathlon az egyik legnehezebb ultraverseny a világon?
Nyilván ad egyfajta nehézséget a terep, a hőmérséklet- és a szintkülönbség, a táv. Persze ezek nem egyedülálló nehézségek, sőt rengeteg olyan ultraverseny van, amely sokkal nehezebb, mint a Spartathlon, de a legenda ezt a versenyt mégis felruházza egyfajta misztikummal is. Ugyanakkor az ultrafutók egyre „éhesebbek” a nagy kihívásokra, ezáltal egyre nehezebb versenyeket rendeznek a szervezők világszerte. A Spartathlonnak tehát a történelmi háttere különleges, és az, hogy viszonylag kevesen tudják teljesíteni. Szóval biztos vagyok benne, hogy nem ez a világ legnehezebb ultrája, de az a mítosz és legenda, amely körülveszi, páratlan.