Rakonczay Gábor célja: kabinos hajóval ismét átkelni az Atlanti-óceánon

A kabin nélküli verzióval, ugyanis két éve nem sikerült az átkelés – mondta Rakonczay Gábor a Csupasportnak. – Most kabinos hajóval megyek, de a cél ugyanaz: átkelni az Atlanti-óceánon. Jelenleg még nem vagyok azon a szinten, hogy a kabin nélküli verziónak nekivágjak, de a következő hónapokban teszek néhány lépést ebben az irányban.

Kétszer már sikerült ez az expedíció, először tizenhat éve a páros átevezéssel, aztán a Vitéz nevű hajójával, aminek most már 42 a neve.

Ami a hajót illeti, gyanítom, a technikai részen is újítottak.

Így van. Két, egymástól független nyomkövető rendszer lesz nálam, az egyik meg lesz osztva, így bárki nézheti, hogy éppen hol és miképp haladok. Lesz a hajón két műholdas telefon is, de újdonság, hogy lesz nálam egy Starlink egység, vagyis stabilabb és minőségibb lesz a követhetősége a projektnek, mint az eddigi hajós vagy sarkvidéki expedícióim közül bármelyiknek. Az óceánon ugyanolyan internetem lesz, mint itthon, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal netezni fogok. Ha történik valami érdekesség, nap mint nap tudok majd haza küldeni fotókat és videókat a közösségi oldalamra. Naprakész hajónaplót vezetek majd, bárki tud követni.

Hétszáz órába telt az átépítés. Le kellet szedni a kabint, fel kellett csiszolni a hajótestet, majd felhelyezni az új kabintetőt, az új bordákat, és megújult a hajó belseje is. A legkomplikáltabb a tőkesúly helyzete volt, ugyanis fontos, hogy stabilizáljuk a hajót, ám kicsi bent a hely. A befogadórészt izgalmas volt építeni, új szerelvények lettek felszerelve, az elmúlt hetekben ezt installáltuk fel. Természetesen új lett az elektromos rendszer, a pozíciós és navigációs fény, valamint a belső világítás is. Ami a villanyrendszert illeti, figyelni kellett, ugyanis elegendő energiára lesz szükségem, mert folyamatosan töltenem kell a GPS-t, a telefont és néha működtetnem kell a Starlink egységet. A hajó tetején napelemek vannak, innen jön az energia. Nem bonyolult a rendszer, inkább izgalmas. Korábban amikor hetvenhét napig voltam kint az óceánon, bőven lett tapasztalatom, tudom, hogy mi működött akkor jól, illetve mi az, amin javítani kell. A tapasztalataim alapján lett átépítve a hajó.

Az első két hétben nagyon oda kell figyelni. Kicsi az élettér, veszélyes a környezet, kell egy kis idő ahhoz, hogy kialakuljon egyfajta rutin, ami segíti a biztonságot.

Hogyan néz ki majd a napi rutinja?

Éjfél és napkelte között pihenek, napközben egy-másfél órás etapokban evezek, közöttük beiktatok kis szüneteket, amikor étkezem. Úgy számolok, hogy naponta körülbelül tizenhat órát haladok intenzíven, de az Atlanti-óceán sodrása olyan, hogy amikor alszom, az erős áramlat miatt akkor is a cél felé sodródom. Igaz, elég lassan.

Az egyik legfontosabb még nem került szóba: mikor veszi kezdetét az expedíció?